Sajnos Nemetorszagba kell koltoznom, ahova kutyat nem tudunk vinni, mit tegyek?

Eg éve még én sem tudtam, hogy valaha Svájcban fogok élni, ahol szigorú Hubdegesetz van (rottival évi max. 90 napot tartózkodhatnék itt, de tartózkodási engedélyt nem kapnék) meg lakásba sem vihetsz kutyát.

Bocsánat, hogy az ember nem otthon akar nyomorogni, ha van lehetösége lépni.

A kutyus a családnál van, ennyi, én meg kinn.

És négyeske, dehogy mennél te a kutyáddal a hid alá, csak az észosztás megy ;)

Van baj a fejekben... Hogy jön ide a híd? Meg az éhen halás? Eddig költözésről volt szó, nem otthontalanságról! Most meg mindenki mindenféle valótlan baromsággal dobálózik, aminek semmi köze sem volt az eredeti témához. Csakhogy valamilyen gyenge megoldással mentse a mondókáját.

Én nem költöznék a kutyáimat hátra hagyva! Nehéz, de meg lehet oldani. A gond az, hogy a kérdező sem, a válaszolók sem nem is akarták megoldani.

Ha meg mégis történne bármi velem, mindegyik kutyám szerződésében benne van, hogy a tenyésztő vissza veszi őket. Ez felelős kutyavállalás! Ez miért is nincs meg másoknál? Persze, mert ennyire azért nem fontos nekik, nektek a kutyátok. Majd lesz másik az új helyen, nemde? Minek is kellene 10+ évekkel számolni akkor, ha kutyát vállaltok...

Előző, én írtam a hidas esetet, azt elemzik most ki ilyen bőszen.

Természetesen nem úgy értettem, hogy a végtelenségig szívatnám a kutyámat, ugyanis vannak kutyás barátaim akik bármikor ha nehéz helyzetbe kerülnék, szívesen gondját viselnék. Viszont sosem mondanék le róla véglegesen! Tehát, a témánál maradva, ha sokáig a "híd alatt" lennék kénytelen tengetni az életemet, a kutyámnak helyet keresnék, de csak és kizárólag arra az időintervallumra amíg valahogy lábra nem tudnék állni.

Álszent. Igen, persze. Sajnáljátok a kutyámat. Rendben. Azt írjátok, ne dobálózzunk szavakkal úgy hogy nem ismerjük a teljes valóságot. Ti milyen jogon ítéltek meg engem? Nagyon-nagyon meg kellett küzdenem azért, hogy megtarthassam a kutyámat és mindkettőnknek tisztességes élete legyen, de megtettem, hátat fordítottam a családomnak (ergo nem költöztem el velük), mozgósítottam mindenkit akim maradt, kerestem-kutattam, dolgoztam tanulás mellett, de most együtt lehetünk. A legrosszabb éveimen mentem keresztül, nyilván ezt el se kellett volna mesélnem, mert nem annyira érdekel mit gondoltok rólam. Csak hogy értsétek, miért vagyok minden alkalommal kiakadva az ilyen kérdések miatt, vagy ha menhelyen meglátok egy költözés miatt leadott kutyát. Egyszerűen nekem ez nem fér a fejembe.

"Kedves 6-os válaszoló"!

Áruld már el nekem, hogy honnan tudod miért kell a kérdezőnek külföldre költöznie? Nyilván nem hobbiból teszi.

Ja, a másik "Személy szerint soha nem költöznék olyan helyre, ahova nem vihetem a kutyámat, előbb megyek vele együtt(!) az utcára, a híd alá ha minden kötél szakad."

Ezt ugye te sem gondolod komolyan? Milyen könnyű szájhősnek lenni úgy hogy otthon ülsz és szosincs arról hogy meg kell válnod a kutyádtól. ÉS nem azért mert nem akarsz hanem mert nem kerültél még olyan helyzetbe hogy ilyen döntést kellene hoznod. Na meg persze, mennél a híd alá a kutyáddal. Mégis mivel etetnéd? Ez az igazi önzőség. Inkább laknál a kutyáddal a híd alatt és hagynád hogy éhezzen, mintsem keresnél neki egy olyan helyet ahol vigyáznak rá, etetik, itatják, szeretik, mert a szeretetből nem lesz mit ennie a híd alatt élő kutyádnak.

Rosszindulatú vagy, mélységesen szégyelld magad..

Kedves 25-ös!

Elolvasnád az előző válaszomat?

Nem fogom szégyellni magam, nekem ez a tapasztalatom és a véleményem. Ha x-nek, y-nak és nekem is sikerült, másnak is sikerülhet a kutyával együtt költöznie. Nekem kutya nélkül új életet kezdeni pont ugyanolyan, mint a gyereked nélkül. A híd dologról meg szálljatok már le, csak annak érzékeltetéséül írtam, hogy semmi esetre sem mondanék le végleg a kutyámról.