Hogyan szoktassam le a felugrálásr?

Ne foglalkozz vele, mikor hazaérsz. Majd te szólsz, mikor mehet oda játszani, ne ő döntse el, hogy most összeugralja a tiszta ruhádat.

Amikor ugrik, lépj a hátsó lábára. Nem fáj, baja se esik, de elég kellemetlen, hogy abbahagyja.

A hátsó lábra lépés működik, csak a gyakorlatban nem egyszerű, ugyanis úgy ugrál összevissza az a nyomorult korcs, mint a bolha, nemigen lehet eltalálni a lábát. Én kisöpörni szoktam a hátsó lábát. Párszor eltaknyol, aztán megérti.

Ezzel párhuzamosan rá kell szoktatni arra, hogy ha eléd szalad, és már készül ugrani, ráparancsolsz: "ÜL!" Kell hozzá némi önuralom, hogy megtegye, eleinte nem is fogja, még akkor sem, ha különben ismeri a parancsot, de akkor jön a fent leírt lábsöprés, "mit csinálsz!", összeszidás. Meg fogja érteni, hogy ő hiába örül, ha ilyeneket csinál, a gazdi nem fogja ezt viszonozni. Amint azonban leül (általában ezt eleinte megalázkodó pózban csinálják, bocsánatot kérve), agyon kell dicsérni. Hamar megtanulja, hogy a gazdira nem ugrálunk, hanem leülünk, és akkor lesz tutujgatás meg öröm, nem felrúgás és szidás!

Jó dolog lehet ez a megfordulásos. A kutyának. Mert simán felugrik akkor az ember hátára.

Sáros időben, hazaérkezve igazán tök mindegy, elöl, vagy hátul lesz sáros a puccos ruha.

Ugráskor térd kiemel-ül!

Kisebb kutyánál lábfej kiemel-ül!