Hirtelen összeesett a kiskutyám, az orvos szerint epilepszia, valakinek a kutyájával történt hasonló? Részletek lent.

Nekünk volt ilyen gondja a kutyánknak. A doki annyit mondott rá, hogy akkor kell elkapni, mikor éppen rohama van, különben nem lehet megmondani, hogy mi okozza pontosan. Szóval, hogy látnia kéne a roham közben - ami nyilván nem reális, hiszen kiszámíthatatlan...

Nyugtatóval tömni emiatt nem akartuk, doki sem javasolta, így ennyiben maradtunk.

(Vérvétel, ultrahang, ilyesmi volt, amúgy azok alapján egészséges kutya volt.)

Nálunk egy idő után valamennyire kiszámítható volt, hogyha izgatott, akkor jön elő, de random volt, hogy mi váltja ki. Volt, hogy attól lett rosszul, hogy örült nekem, mikor hazaértem; máskor meg tök jól viselte a vidéki utazást, és csak attól borult ki, hogy az összes falusi kutya megugatta, mikor kiment az udvarra.

Nyilván, ha tudtuk, hogy stresszes helyzet várható, akkor tudtunk rá készülni, de minden görcsöt így sem lehetett kivédeni. Egy idő után egyébként saját maga is jelzett, ha érezte, hogy jön egy roham, csak persze nekünk is meg kellett tanulni értelmezni, hogy most nem simán simiért jön, hanem kézközelben akar lenni.

Voltak jobb és rosszabb időszakok, volt, hogy hónapokig, fél évig elő sem jött, máskor pár nap különbséggel több rohamot is kapott.

Borzasztó volt látni a szenvedését, de tulajdonképpen ettől függetlenül teljes életet élt. Nem is tudom, 5-6 évig legalább utána, hogy ezek elkezdődtek. Én sokszor jobban paráztam, mint ő, mondjuk utazásnál vagy vendégségnél, hogy nehogy az új élmény felspannolja. :D

De ugyanez volt egyébként - igaz, a miénk nem vonított, alighangja kutya volt mindig is, de görcsös rohamok, befeszülés, nyáladzás, nem vett levegőt... rosszabb rohamoknál hányt is utána. Aztán feláll, és minden rendben.