Beagle keverék kiskutya mennyi ideig harapós?

Szögezzük le az elején: az a nem túl felemelő véleményem, hogy erdélyi kopó ide, németjuci oda, baromira nem vagytok felkészülve erre a kutyára. Sőt, tovább mennék és azt is megkérdőjelezném, hogy hosszú távon lesz-e elég időtök, energiátok erre a kutyára.

"Vagy az is lehet, hogy ez ilyen keverék lett, ilyen idegzetű?"

Frászfenét. Attól ilyen, mert BEAGLE-ből és TACSKÓból van. Mindkettő baromi távol áll a cukimuki simogatható plüsskutyától, ellenben nagyon komoly vadászkutya, SPORTTÁRS.

"Elkapott és felfalt egy feketerigót is a minap."

Mondom én.

"Mindenki irja, hogy vigyem sétálni, nem úgy van, hogy az utolsó oltás után lehet csak? Én úgy tudtam."

Amellett, hogy már meg kellene lenni az utolsó oltásának, ez az egész akkor ér bármit is, ha komoly fertőtlenítési protokoll jár hozzá. Ugyanis cipőtalpon is be lehet hurcolni a fertőzést. Nem akarlak biztatni semmire, de nem véletlenül vannak olyan emberek, akik ismerve a kockázatokat inkább kiviszik a kiskutyát. (Aztán van az egésznek egy szocializációs aspektusa is.) Ha végre ki tudtok szabadulni a házból, az nyilván fog segíteni valamennyit. Na de kezdjük az elején.

"le sem mernek menni hozzá"

Hova is kellene lemenni hozzá? A tacskó is, a beagle is rövid szőrű, a tacsi ráadásul kistestű, ez eleve indokolja a benti tartást. Aztán ott van a tény, hogy mindkét fajta embermániás, ha kizárjátok az életteretekből, azzal lelkileg is tönkre tudjátok tenni.

"állandóan a hátára fordul, és simogatásnál mindig kapdos a kéz után, de már rendesen meg is kapja az ember kezét, hogy vérzik."

Miért, mit vársz, sakkozzon veletek? A kiskutyák a szájukkal játszanak, a szájukba véve ismernek meg dolgokat. Nektek, a családjának lenne a feladata, hogy megtanítsátok, hogy az emberekkel nem lehet így játszani.

"A mésik dolog a felugrálás" A kiskutya figyelemért ugrál. Három dolog kell ahhoz, hogy leszoktassátok róla:

- megfelelő foglalkozás, enélkül nem megy

- tiszta kommunikáció: rászólás helyett hátat fordítás ha ugrál, figyelem, simogatás

- türelem, következetesség a család minden tagjától.

"annyira izgalomba jön még a gazdáitól, hogy a járdára pisil közben"

Lásd előző pontok. Gondolj bele, ha én most 3 hónapra bezárnálak téged a nappalidba és egész nap csak annyi történne veled, hogy néha elmegyünk melletted, néha megetetünk, ritkán együtt lógunk 2 órát. Nyilván egyre jobban unatkoznál, egyre extrémebbek lennének a reakcióid és egyre hevesebben magyaráznád (úgy, ahogy tudod), hogy foglalkozzon már veled valaki.

"Pl nem tudom szabad-e morgatni, kilyukasztott labdat szokta konkrétan odahozni hozzám, hogy húzzam a szájából, és ilyenkor rendesen morog is."

Ez addig jó móka, amíg azt is tanítod mellé, hogy kérésre álljon le. Egyébként meg irtó veszélyes, mert ha valami olyan kerül a szájába, aminek nagyon nem kellene (csöves csont, mérgezett patkány, xylites torta stb), azt sem fogod tudni elkérni tőle.

Amint megvan a kis pisisnek az utolsó oltása, a teljes családnak el kellene vonulnia a környék legjobb oktatójához megtanulni kutyázni, előbb kutyaoviba, majd kutyasuliba, illetve 1-2x kihívni házhoz, hogy a gyakorlatban mutassa meg, gyakoroltassa veletek, hogy mire hogy reagáljatok. (És a gyerekeknek is elmagyarázza a saját szintjükön, hogy mit miért.) Hosszú távon nem csak a kutya hozzátok való viszonya lesz a gond, hanem viselkedése a nagyvilágban: más kutyákkal, más emberekkel, más állatokkal, más helyeken stb.

A 13-as válasza az eddig leghasznosabb amit kaptál kérdező, mindenképp gondolkozz el rajta, és fogadd meg. :)

6-os vagyok.

4 éves ivartalanított beagle szukám van.

Pong ilyen volt kicsinek, mint a tiéd. Pedig ő kinti-benti, főleg benti kutya. Rengeteget foglalkoztunk,sétáltunk vele, mégis simogathatatlan volt,mindig kapdosott. Szinte nyitott szájjal járkált, hogy mikor tudna végre beleharapni valakibe 😊 A bepisilést is rendszeresen csinálta örömében.

Ezeket kinőtte teljesen.

Egy abszolút higgadt, sétán behívható, szociabilis kutya lett belőle. Igaz, napi másfél óra séta a minimum, aminek nagy része póráz nélküli. Plusz a kertben sok dobálós, visszahozós játék. Ha nincs séta a szokott időben, addig jár a nyomomban, amíg el nem indulunk, ez kötelező eleme a napnak.

Van egy másfél éves kisfiunk, akinek a legjobb barátja, nagyon figyelmes vele. Mióta a gyerek egyedül jár, a kutya többet játszik, mint szeretne. De sosem hagyom őket felügyelet nélkül.

Gyerekek mellé pici beagle kutyát nem vennék. Kb másfél-két éves kora óta normálisabb.