Csak félős, vagy idegrendszeri gond lehet?
Tegnapelőtt hazahoztunk egy egy év körüli franciabulldogot.
Egy kutyapanziós ismerősnél jártunk, a kutyus "gazdija" beadta egy kutyatársával együtt, majd pár hónap után felhívta a panzióst, hogy neki már nem kell, adja oda valakinek.
Nagyon örül, de nagyon fél szegénykém.
Van még két kutyánk, egy cicánk és egy törpemalacunk. Végtelenül barátságos minddel. Az emberektől tart.
Hirtelen zajokra, mozdulatokra összerezzen, lapul. Ha sétálok felé, szintén. Ha a feje felé közelítek felülről, szintén.
Talán verték őt?
Tegnap este leültem a földre barátkozni. Bebújt az ölembe, ha abbahagytam, kérte a simit.
Állva viszont nem lehet megsímogatni. Guggolva igen, de akkor is ha nyúlsz felé, elszalad, lapul, majd pár másodperc után ismét farokcsóválva megy oda, majd megint elszalad.
Mivel az eredetéről nem tudunk semmit, felmerült, hogy idegrendszeri gond lehet. Lehet egy kutya alapjáraton ENNYIRE félős?
Összegezve nagyon örül mindennek, de ha zajt hall, mozgást lát, azonnal beijed, de nagyon.
Ezt így nyilván nem lehet tudni. Felnőtt kutyánál amúgy sem olyan egyszerű ez. A fiatal korban tanult dolgok épp olyan erősek, mint a veleszületett tulajdonságok. Még az sem kell ehhez, hogy bántalmazott legyen. Untig elég egy ilyen állapot eléréséhez az, hogy esetleg soha nem volt kint, nem látott idegen embereket, nem hallott olyan zajokat, nem érték ilyen ingerek. Ha valóban nulla a szocializációja.
Ami a legrosszabb, hogy magasan a legtöbb kutyának kicsit gyengébb az idegrendszere. Ha ehhez társul egy rossz szocializáció, rossz tanult állapot, rossz élmény, akkor azt nehéz jól kiterápiázni.
Várjatok pár hetet, hónapot. Szokjon bele ebbe az új közegbe, hadjátok, hogy a saját tempójában nyisson és oldódjon és a leglényegesebb, a stresszt, félelmet ne erősítsétek benne. Se azzal, hogy mindenáron foglalkozni akartok vele, se azzal, hogy vígasztaljátok, jutalmazzátok.
Bántalmazták szegénykét.
A panziós élet sem lehetett hónapokig piskóta.
Ha idegrendszeri zavara lenne, akkor ha guggolsz, akkor is az lenne.
Biztos, hogy sok-sok szeretettel ez az irányotokba megszűnik, mert ez bizalmi kérdés, de idegenektől, míg él mindig félni fog.
Mondom ezt neked olyan kutyus gazdájaként, akit az előző tulajdonosa zsákba kötözött és agyon akarta verni.
Idő! Adj neki időt, hogy megszokjon, hogy érezhesse, hogy biztonságban van mostmár. Szerintem is verték előtte, de sok sok törődéssel, figyelemmel ez mind helyrehozható. Mikor már bízik benned, és tudja, hogy nem kap ki, ha rosszat csinál (vagyis nem vered meg, maximum leszídod) , akkor ő is máshogy reagál. Nagyon sok szeretettel minden jóra fog fordulni. És biztos, hogy nem idegrendszeri probléma van.
Sok sikert kívánok, és hosszú boldog éveket :)
Látatlanban azt mondom, hogy sokkal valószínűbb, hogy bántották, megfélemlítették korábban szegényt.
Nem hiszem, hogy szervi baja lenne. Legyetek vele türelmesek. :)
Ha valakit érdekel, leírom.
Szuperül haladunk vele, hívásra már szinte mindig jön.
Azt szoktuk mostanában csinálni, hogy felé nyúlok gyorsan, majd kap egy jutifalit. Abban bíztam, így valami pozitívval is elkezdi összekötni a hirtelen mozdulatokat. Hogy az idő, vagy ez, de úgy nézem kezd beválni.
A póráz és a hám egyenlőre még ördögtől való neki, de gyakran előveszem egy kis jutifali kíséretében. Dolgozunk ezen is.
A többiekkel imádják egymást, bár a cicuval inkább csak messziről :-)
Szóval összegezve sokkal jobb a helyzet, már ennyi idő után is. Alig várom, hogy sétálni is velünk jöhessen.
Köszönöm mindenkitől a bíztatást!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!