Ír szetter jó lehet első kutyának? (Elsősorban saját tapasztalatokra lennék kíváncsi, de tippek és tanácsok is jöhetnek kiskutya neveléshez)

Szia!

Nagyjából hasonló körülmények között élünk, mint te, külvárosi lakás, de van erre sok erdős rész, plusz egy patak is nem messze.

9 évesen kaptam az első ír szetteremet, őt tavaly vesztettem el, de annyira megtetszett, és úgymond "bevált" a fajta, hogy a következő kutyusom is ebből a fajtából került ki. Van néhány jellemző, ami eddig minden általam ismert írnél megjelent, szóval ezekről a tapasztalatokról fogok írni :)

Hihetetlenül barátságos, extrovertált, szeretetbomba kutyák. Felnőtt korukban is megmarad a kölykös játékosság, viccesek, sosem lehet mellettük unatkozni. A mozgásigényük nagy, jól bírják a hosszú túrákat is, másznak, futnak, úsznak, ugranak, semmi sem akadály. De a lakásban átkapcsolnak kanapékutya módba. Állandóan bújnak, másznak fel az öledbe, dörgölőznek mint a cicák. Nagyon ember, és főként gazdiközpontú fajta, szinte szerelemmel, rajongásig szeretik a gazdáikat. Ez magával hordozza, hogy nem lehet tőlük megszabadulni, mindig a nyomodban lesz :D

Mint vadászkutya, természetesen az ösztön erős bennük, hajlamosak elmenni madarak, őzek után. Nekem szerencsém van, mert a kis újonc olyan szinten ragaszkodik, hogy lehetetlen elveszteni, mert ha 15 méternél távolabb kerülök már rohan is vissza :) A marad parancs azonban nem igazán megy egyelőre.

Kajával remekül motiválhatók, már már túlzottan is kajaorientáltak. A tanulás úgy vettem észre könnyen megy, de fontos, hogy fenn tudd tartani a figyelmét, mert minden érdekli, és könnyen elkalandozik. Okosak, de van, hogy nincs kedvük dolgozni, és akkor hiába próbálkozol. Nem egy szolgalelkű fajta, de nem is olyan független, mint egy agár.

Fontos, hogy a durva bánásmód náluk nem működik, megsértődnek, és onnantól kezdve nem lehet mit kezdeni velük. Egyszer az enyém egy erősebb szóbeli szidás után (amit amúgy megérdemelt, és tudta is) nem jött vissza sétakor, vérig volt sértve, és állandóan elfutott, ha meg akartam fogni. Máskor ez minden probléma nélkül menni szokott. Szóval ki kell tapasztalni, hogy mire hogy reagál, de én úgy látom, hogy nagyon érzékenyek.

Dominancia előfordulhat, a szuka kutyám például elég domináns volt. A mostani kisfiú egyelőre mindenkinek behódol, de ez inkább egyed, mint fajtafüggő szerintem. A határokat szeretik feszegetni, főleg kamasz korban, szóval a következetesség nagyon fontos náluk is. Rafináltak tudnak lenni, nem mindig használják jóra az eszüket ;)

Házőrzésre totálisan alkalmatlan, de jó jelzőkutyák. Agresszió nem igazán van bennük, de ha kell felléphetnek védelmezően. Persze itt inkább egy odamordulást-megugatást értek ezen, nem fogja szétmarcangolni a célszemélyt.

A sport jó ötlet, én is szeretnék majd agilityzni a kisszetterrel jövőben, ha elég nagy lesz az ugrándozáshoz :D Mint elég nagytestű fajta az ízületeire figyelj. A mély mellkas miatt gyomorcsavarodásra is kifejezetten hajlamos kutyák, evés után mindig legyen egy kis pihi. A szőrüket hetente 2x érdemes átfésülni, és a fülek állapotát is időnként ellenőrizni kell.

A szuka kutyusom sajnos nem lett megfelelően szocializálva, szerintem ez is közrejátszhatott a dologban. Falun laktunk, és ott nem igazán volt más kutya, akit nem csak házőrzőnek tartottak az udvaron, így nem sok lehetőségünk volt erre akkor. Ketten voltak a testvérével, és mindig ő volt a főnök, de nem kell durva dominancia harcokat elképzelni, általában szépen lerendezték :) Inkább idegen, hasonló habitusú lányokkal volt baja, de idősebb korára már ez is sokat enyhült.

Az ivartalanítás egyébként javíthat a domináns viselkedésen, ha kifognál egy nehezebben kezelhető kutyát. De a tenyésztő biztosan segít kiválasztani a hozzád, és az életviteledhez leginkább passzoló kölyköt.

Örülök, hogy segíthettem, ha bármi kérdésed lenne még nyugodtan írj :)

Nem fogsz csalódni a fajtában, gyönyörűek, hihetetlen személyiségük van, és rengeteg szeretetet tudnak adni.