Hisztek a szivárványhídban?

Én elég racionálisan (egyesek szerint földhöz ragadtan) látom a dolgokat.

Nem jutnak ők sehova. Elmegy, eltemetjük megadjuk neki a tiszteletet, a szívünk mélyén az emlékeit örökre őrizzük. De semmi több. Azzal hogy elpusztul, a tudat megszűnik létezni benne. Őszinte konkrétsággal, tulajdonképpen, semmi más egy halott állati tetemnél. Hús, csontok, szőr, szövetek stb. A föld alatt pedig eloszlik a teste. Felfalják a kukacok és bekerül a természet örök körforgásába. Épp úgy, ahogy az embereknél. (Csak ott ugye a lebomlás máshogy zajlink a sírok és koporsók miatt)

Tehát én nem hiszek az ilyesmikben. Se a pokolban, se a mennyben, se a szivárványhídban. Ezek a dolgok a mi képzeletünkben léteznek. Megnyugtató a tudat hogy a végén mindenkinek jut egy hely, a rosszak elnyerik büntetésüket, a jók és ártatlanok pedig nyugodt körülmények között boldogan léteznek.

Nem. A túlvilágban sem. Mivel a halálom után én már nem létezem, ezért nincs kire várniuk.

A halállal lezárul minden. ÍGy a kutyám sincs sehol, ha meghalt.

Szivárványhíd? Mármint az északi mitológiából, amin keresztül a valkűrök vitték az elesett harcosok lelkét a Valhallába? Hát, abba nem. (Erről nekem tényleg csak ennyi jut eszembe...még nem hallottam ezt a kifejezést, Mennyország alternatívaként használni, ha arra gondoltál...)

Én kereszténynek vallom magam, tehát hiszek a feltámadásban. Hivatalosan úgy tudom, megoszlanak a vélemények az állatokról és nem egyértelmű, hogy mi lesz velük. De én úgy gondolom, hogy ha valakinek az jelenti a boldogságot, hogy a kedvenc háziállatai ott vannak vele az eljövendő jobb világban, akkor nem hiszem, hogy ezt Isten ne venné figyelembe. (Azért nem írtam egyértelműen Mennyországot, mert itt is vannak felekezetenként kisebb-nagyobb eltérések, hogy haláluk után a jók pontosan hova kerülnek és mikor...)