Ismertek jól, következetesen nevelt csivavát?

Nem ismerek csivavákat, elvből. Pont azért amit leírtál. A gazdáik mosolyogva nézik az idegbeteg pattogó görcsöket.

"- Milyen cuki, kis szivem megvédelmez. Nyugi, nem bánt"

Jah, csak az nem normális, ha boldog boldogtalant idegbeteg vadállatként ugat, támad. És a kutya mérete nem változtat ezen.

Én ismerek kettőt, és ismertem egyet, aki már nem él.

Ők hárman remek kutyák, de azért, mert a gazdájuk úgy bánik velük, mint egy kutyával. És akkor ők is kutyaként viselkednek. Az egyik még az egereket is megfogja az istállóban. Nem kell megijedni, benn alszik a lakásban, de napközben inkább kinn van, pedig van kutyaajtó, bemehetne. Kinn érdekesebb neki a világ. Mondjuk most hogy ilyen hidegek voltak, kevesebbet ment ki.

Az egyik jött velünk kirándulni, 7-8 kilométert simán.

Ugyanakkor ismerek olyan csivavát, amit benn tartanak egy garzonlakásban, s mivel a gazdája 12 órában dolgozik, a kutya kb. 14 órát egyedül van. Benn végzi a dolgát, újságpapírra. Órákon át, folyamatosan ugat, ami nagyon idegesítő, de nem tudok igazán haragudni rá, csak a gazdájára, mert nem a kutya tehet erről...

Egyszóval, ha úgy bánnak velük, mint egy kutyával, akkor szerintem remek kiskutyák tudnak lenni. A baj egyrészt az össze-vissza beltenyésztett idegroncsokból, másrészt azokból a gazdákból ered, akiknek fogalmuk sincs, hogyan kell egy kutyához viszonyulni.

én kettőt ismerek és ők full rendben vannak.

az egyik egy paneles családi kutya, nem hiszem, hogy túl nagy szakértelemmel rendelkeznének a gazdái, a kutya mégsem lett idegbeteg.

a másik meg terápiás kutya:

[link]

Volt osztálytársam kutyusa volt ilyen. Ha el is kezdett ugatni, egy hatáozott "Nem!" és abba is hagyta. Mondjuk sosem tanították meg neki hogy behívható legyen így mindig pórázon volt, de ezt leszámítva egy rendes kiskutya volt, akinek nagy haverja volt az én spániel keverékem meg egy német juhász keverék.

Tavaly pusztult el, végelgyengülésben.

Amelyikkel eddig összefutottam mind idegbeteg volt. Acsargott, ugatott, ha a gazdi ölbe vette az idegtől majdnem leharapta az arcát. :(

Természetesen tudom, hogy ez nem természetes a fajtánál, de az a baj, hogy ezeknek a kistestű kutyusoknak a nevelését a gazdák 90%-a teljesen elhanyagolja, ahogyan a megfelelő szocializációt is.

Szerintem erre a fajtára is igaz, hogy ha stabil az idegrendszere, akkor megfelelő neveléssel jól viselkedő, jól szocializált kutyák lehetnek. Kár hogy egy ilyennel sem találkoztam még.