Nem a gazdihoz kötődik a kutyus, hanem az idősebb kutyához. Mit tegyek?

Másfél hete hoztunk el egy 4 hónapos labrador kölyköt egy szaporítótól. Mikor odaértünk, azt tapasztaltuk, hogy nem a legjobb körülmények között volt tartva, disznóólban, koszosan, sajnáltuk volna ott hagyni. Otthon rájöttünk, hogy egyáltalán nincs emberekhez szoktatva, ott is egy másik kölyökkel volt összezárva. Otthon bemutattuk a másik kutyusunknak, egy egyéves labrador-keveréknek. Természetesen nagy volt a barátság, de a méretek miatt külön tartottuk őket az elején, mert féltünk, hogy durván fognak játszani. Első pár estén sírt, úgyhogy a Párommal felváltva aludtunk a kanapén, hogy ne legyen egyedül, ami működött is. Azonban ahogy többször összeengedtük a két kutyát, hatalmas játékok, ha a nagy mozdul, a kicsi követi, közös sétánál, mint egy kiskacsa, úgy megy a nagy után. Annyira megszerették egymást, hogy a kicsit akárhogy húzhattam-vonhattam az állatorvoshoz (egyedül két kutyával nem akartam elindulni, mert bár a nagy megfelelő viselkedéssel és falkatudattal van, a picit még annyira nem ismertem ki) nem volt hajlandó jönni, láb kifeszít és sírás. Ezek után próbáltuk elkülöníteni őket egymástól, és bár az elejében odajött, ha szólongattuk, most ha a nagy kutya nélkül van is akár csak egy öt percre, csak aludni hajlandó, nem hallgat a nevére, hüppög, teljesen kedvetlen és mintha süket lenne. Még jutalomfalatért sem jön, pedig falánk jószág (labrador).

Hogyan szoktassuk ahhoz, hogy nem a nagy kutya a falkavezér, hanem mi? Foglalkozva van vele is, játék, simogatás, babusgatás, séta, de ha nincs ott a másik, teljesen kedvetlen.

Köszi a válaszokat előre is!