Akiknek nagytestű kutyájuk van, nem félnek tőle egy kicsit sem?

Nem mindegy,hogy egy kóbor vagy egy gazdás,pórázon sétáltatott kutyáról van szó.

Én sosem féltem a nagytestű kutyáktól,mert jobban meg vannak nevelve mint a kicsik.De nyilván kérdezés nélkül nem nyúlok semmilyen kutyához.

Mellesleg ha félnek legalább nem simogatja boldog boldogtalan.

Nekem kistestűim vannak és heroltom van,hogy kérdezés nélkül nyúlkálnak a kutyákhoz.

Főleg,hogy az idős az nem lát,nem hall így hirtelen érintésre az utcán oda kaphat,nem tudja mi van,csak hogy idegen szag és hozzá nyúlnak. A fiatalabbik meg nagyon válogat melyik embernek hagyja magát. Én szoktam látni kinek fogja magát hagyni és kinek nem.

Nem :)

Kiszabadítottam, hazavittem, befogadtam az otthonomba, gondját viselem, etetem, szeretem, ellátom, foglalkozok vele, miért támadna meg?

Nem félek tőlük még egy iciripicirit sem.

Ne vegyél. És inkább kicsit se.

Mert fogalmad sincs a kutyákról, a saját érdekében ne vegyel.

Nekem Kaukázusim volt, soha senkit és semmit nem bántott. Egyáltalán nem tartottam attól hogy mégharap.

Most Cani Corsom van.

Nem :) Hogy félnék már a saját kutyámtól?

De ha benned vannak ilyen kérdések, akkor NE vegyél argentin dogot, sem más határozott gazdát igénylő kutyát.