Nem kéne a kutyámnak jobban bírnia a meleget, ha egyszer magyar fajta?

Nézd, nekem is mudim volt 12 évig. 8 évig rendszeresen jártunk terelni, kutyaiskolába, őrző-védő képzésre. A kutya, nevezzük nevén, Zselyke, utálta a meleget. 25 fokban már csak feküdt, semmit nem csinált, le volt lassulva. Ha nem volt feladat. Azonban ahogy szóltam neki, hogy gyere, megyünk suliba, ugyan nem ugrott, de jött, hogy mehetünk. Kint a suliban pedig le sem lehetett lőni, hiába volt negyven fok. Aztán ha épp nem akadt feladat, nem volt mivel elfoglalni magát, lefeküdt, aluudt, nyűglődött. És ahogy ismét akadt tennivaló, a kutya pattant és csinálta. Hát ilyen egy mudi. Attól, hogy magyar fajta, ő sem mazochista. nem fog rohangálni teljesen feleslegesen, céltalanul. Minek? A kutya az kutya, ha dolog van, teszi, ha meg nincs, akkor meg alszik. Én imádtam a mudimat, életem legjobb kutyája volt, kisegített a legrosszab bajokból is, túléltem vele sokmindent, és igaz, hogy több emberséget és becsületet meg hűséget találtam benne mint a legtöbb emberben, de mégiscsak egy kutya, és kutyaként is kell kezelni.