Ti el szoktátok engedni a kutyátokat, ha erdőben sétálgattok? Volt már ilyesmire példa?

Erdőben canicrossozunk és bikejöringezünk. Bármennyire is próbálom elkerülni a lakott területek környéként, néha akkor is sikerül kutyás kirándulókkal találkozni. Pont olyanokkal mint te. A kutya vagy behívhatatlan vagy későn reagálnak/nem látnak és akkor már késő. Többször futott be a kutyáim közé már ilyen "nem bánt" kutya és mivel felfokozott idegállapotban vannak és a falka védelem is bennük van ezért szépen lassan eljutottunk arra a szinte hogy kénytelen voltam rehabilitációra menni az amúgy szocializált kutyákkal akik 6-6 hónapotjártak kutyaiskolába mert kezdtek emiatt agresszívek lenni és ez egy visszafordíthatatlan folyamat.

Persze neked könnyű odakiálltani a saját kutyád után, hogy "ne féljen, nem bánt" de amikor fejberúgják te leszel a legjobban felháborodva. Talán gondolni kéne a környezetedre is, nem gondolod? Nem mindenki akar a te kutyád társaságában lenni..

A #14-eshez hasonlóan vagyunk mi is.

Rengeteget túrázunk erdőben, csak kijelölt útvonalakon. A kutyákon láthatósági mellény szokott lenni. Soha nem engedem őket le az útról. Vagy mellettem jönnek szorosan láb mellett, vagy ha messzire belátható az út, előre mehetnek, de soha nem messzebb, mint 4-5 méter. 100%-ig behívhatóak. Láttunk már vadat -őzet, szarvast, nyulat a túrák során, soha nem mentek utánuk.

Nálunk a póráz egyébként kb. egy méter. Ha pórázon vannak, akkor az azt jelenti, hogy láb mellett jönnek. Sokaktól hallom és olvasom itt is, hogy az erdőben hosszú póráz van a kutyán. Ez egy nem megfelelően behívható kutyánál természetesen rendben van, de ha 5-6 méterre pórázon elengeded magadtól a kutyát, akkor egy ilyen helyzetben, amit a kérdező leírt, nem tudsz egy pillanat alatt reagálni.

Én abban hiszek, hogy minden kutyát meg kellene tanítani póráz nélkül közlekedni. Természetesen nem azért, hogy onnantól kezdve nyugodtan elkószálhassanak több száz méterre a gazditól.

Egy olyan élményünk volt nemrég, hogy találkoztunk egy fiatal párral, akik épp gyakorolták a kölyök vizslájukkal a behívást. Nem túl nagy sikerrel. Szembe jött egy másik páros, pórázon vezetve a kutyájukat. Az én kutyáim láb mellett, a vizsla rohant, utána a gazdik :) Vicces volt. A pórázos pár vöröslő fejjel üvöltött az erdő közepén- anyázva, hogy miért nem lehet kulturáltan kutyát sétáltatni. Én elkaptam a vágtázó vizslakölyköt, míg a kulturáltan sétáló "Morzsi" acsarkodott a póráz végén. Persze, könnyű nekem, én nem félek a kutyáktól, de én az ilyen "ordítsunk a másikkal, hogy elrontsuk a saját és a másik pihenését is" típusú kirándulókat nem értem.

Másik alkalommal egy apuka kérte, hogy tegyük pórázra a kutyát, mert a gyereke fél tőle. Természetesen megtettük. Az apuka megköszönte, elhaladtunk egymás mellett és senki nem veszítette el a türelmét és a jókedvét.

Szerintem pórázon, vagy anélkül, ne engedjük magunktól messzire a kutyát, mert megijeszthet valakit, kilőheti a vadász, ha vad után ered stb.

Ha valakit zavar az erdőben a kutya-vagy bárhol, normális, emberi hangon jelezze, hogy a gazdi meg tudja fogni a kutyát, amíg elhaladnak egymás mellett. Azért egy erdő elég nagy szokott lenni mindenki számára, ha tekintettel vagyunk a másikra.

#14,16

Természetesen ideális esetben így működne a dolog ahogy leírtátok, de a kérzedő kutyája egyértelműen nem így viselkedett. Én szintén személyes tapasztalatból írtam, hogy az így elengedett kutyák nagytöbbsége vagy behívhatatlan vagy túl későn reagál a gazdájuk.