Fedeztetni akarom de nem engedi magát. Miért?

Minden egyéb példabeszéd helyett én csak annyit fűznék hozzá, hogyha egy tüzelő nőstény nem akar párosodni, annak OKA van!

A kutya ösztönösen TUDJA, hogy miért nem akar kölyköket, akár hiszed, akár nem!

Lehet, hogy nem is tudná kihordani, lehet, hogy belehalna a szülésbe, lehet, hogy betegek lennének a kiskutyák és ő ezt ÉRZI.

Ne erőszakoltasd meg a kutyádat, fogadd el, hogy ő nem akar vemhességet, nem akar szülni, nem akar szaporodni!

Nem tudom hány éves vagy, de szerintem nagyon nem számolsz a költségekkel, vagy azzal mi lesz ha az anya nem éli túl. A kutyádnak meg nem kell választani valakit ahhoz hogy ne akarja a kant.

A kölyök, -ha össze is jön- valószínűleg eltérő természetű lesz ,nem olyan mint az anyja. Úgy is kelleni fog?

Majd az itt lebzselő szaporítók biztos írják, hogy fogd le vagy kötözd le a szukát, hogy rámehessen a kan... de komolyan, szerinted ha a kutyád tudna beszélni, szerinted mit szólna hozzá?

És nyilván egy ekkora kutyánál nem 1-2 kiskutya fog születni. Nem ritka a 15 kölyök sem.

Amúgy tényleg nem értem miért kell ezt erőltetni, főleg hogy minden jel arra mutat, hogy nem alkalmas az anyaságra a kutyád.

Tényleg fontosabb az önzőséged, mert te szeretnél egy utódot, ezért ezt csinálod a kutyáddal? Elárulom, a kiskutya teljesen eltérő jellem lehet, mint a szülő, sőt, lehet épp az apjára fog ütni és tök más lesz. Végigcsinálnád vele ezt a tortúrát, hogy a te lelked megnyugodjon, hogy tőle van egy kiskutya?

Hát ezen jót derültem, csak aztán rájöttem, hogy te dobálózol itt szavakkal, és látom nem is tudod, mi mit jelent.

"Nem eladni szeretném. Nem tenyészteni. Ismeretlenül ítélkezel de fogalmad nincs mit szeretnék. Aki felelőtlenül szaporítja az meg se várja hogy ivarérett vagy esetleg elég nagy legyen hozzá. Nem 6 évig várok arra hogy sikerüljön."

-Nem is tenyészted, mert szaporítod. Csak akkor tenyésztenéd, ha bejegyzett tenyésztő lennél, így csak egy szaporító vagy, aki ugye a negatív.

-Meg se várja, hogy ivarérett legyen, de szaporítja?? Ember, amíg nem ivarérett, addig képtelen szaporodni...

Próbálj meg te is olvasni, ne azt lásd, hogy mindenki "ítélkezik". Saját magamból kiindulva és állatvédő szervezet tagjaként naponta látok hozzád hasonló, tudatlan, felelőtlen embereket, és valamiért mindig borzasztóan hasonlít az értelmi szintetek.

Az a baj, hogy fel kéne fogni, mi a helyzet ebben az országban. Kutyák, macskák születnek minden bokorban, tele vannak a menhelyek, amik ráadásul semmi támogatást nem kapnak az adományokon kívül, tehát a menhelyesek, állatvédők egytől egyig önkéntes emberek, akik bajbajutott állatokon segítenek, gazdátlanoknak otthont keresnek.

Az, amit te csinálsz, szaporítás, és semmi köze nincs a tenyésztéshez. Csak úgy megsúgom, sajnos itt még nem elég szigorú az állatvédelem, de egyre több országban bűncselekmény a szaporítás, azaz amire készülsz a kutyáddal. Kvázi kínzásnak számít, mivel nem tudni, honnan származnak a kölykök, milyen betegségük van. Ez csak nagyon kis része az állatvédelemnek, kicsit beleásnád magad, átlátnád a helyzetet, te is ugyanígy elleneznéd, ha valaki ilyen kérdést tesz fel, mint most te. Hidd el, tudjuk mi a jó, neked pedig tájékozódni kéne nagyon sürgősen.

Hát nézd, én megértelek, nekem is van egy szuka kutyám, aki számomra tökéletes, pont olyan, amilyennek egy labradornak a standard szerint lennie kell, azon belül is kimondottan szép küllemű, tökéletes jellemű és idegrendszerű kutya, ráadásul egészséges is, természetesen bennem is felmerült, hogy mennyire szuper lenne, ha lenne belőle még egy ugyanolyan, kiben ne merülne fel. A gond az, hogy van ezzel azért pár komoly probléma:

-nem egy utód születne, egy-kettőnek még nem lehet túl bonyolult gazdát találni, na de mondjuk nyolcnak?

-nem lennének ugyanolyanok, mert eleve ott a másik szülő, emellett mindkettőnek a felmenőit is ismerni kéne, ha mondjuk még két generációval alaposan képben lennék mindkét kutyánál és ők is ilyenek lennének, akkor már komoly esély lenne, de erről sajna szó nincs

-lehetséges egészségügyi problémák a vemhességgel, semmi kedvem félidőben elveszíteni a kutyám

-nem értek ehhez az egészhez semmit

-tömény szívás a sok kiskutyával hónapokig, amihez igazából se időm, se kedvem, nyilván cukik meg minden, de azért ez így nem pont olyan lenne, mint mikor másnál születnek és néha megnézi őket az ember

-ott vannak még a komoly költségek, ezeket mondjuk én megfizetném, ha tényleg "le tudnám másolni" a kutyám, ezért hagytam utoljára, de hát nem tudom, lásd előbb