Kis termetű, első kutya fajta?

Ez tőletek függ.

Mennyi időtök lenne rá egy nap?

Hogyan oldanátok meg a napi sétákat?

Vinnétek e suliba?

Mennyit lenne egyedül?

Mennyit lenne kint?

Ami az ásást illeti, a nem kellően lefárasztott kutyák ásnak főképp, unalmukban. Persze ha emellett még kotorékeb is, akkor erre még nagyobb esély van.

Ha bármikor bent lehet a lakásban, akkor első kutyának jó választás a bichonok, közép uszkár például.

Vagy választhatsz keveréket is, menhelyről. Kicsit idősebb kölyköt vagy fiatal felnőttet érdemes, amelyiknek már nagyjából ismert a jelleme, természete.

Először azt írd le hogy mennyit tudnál foglalkozni vele.

Ásni csak egy unatkozó, elhanyagolt kutya ás. A JRT nem a legjobb első kutyának....

"Ásni csak egy unatkozó, elhanyagolt kutya ás." >> aha. Nálunk a tacskó már mozdulni se bírt, nyelve méterekkel mögötte, úgy le volt fárasztva, ettől még amint hazaértünk, vígan rohant kiásni egy békát a ház alól, de ásott ki egeret, patkányt, siklót, mindent. Kicsit se számított, hogy épp fáradt vagy sem, max annyiban, hogy ha fáradt volt, akkor sokkal tovább elhúzódott, míg megfogta, amit épp talált.

Kérdező, azt jól értem, hogy télen akkor bent lenne végig, nyáron meg ha akar, se mehet be? Mert ez így szerintem problémás lesz viszont.

Na szedjük szét a kérdést!

Ha BEFOGADNI szeretnél, akkor az EGYEDET nézd és ne csak a fajtát! Ha fajtajellegűt szeretnél befogadni, akkor ott vannak a fajtamentések, de nálunk túlnyomó többségében felnőtt kutyákat találni, ami nem föltétlenül olyan rossz dolog, mint ahogy az emberek gondolják (kifejlődött személyiség, adott mozgás- és foglalkozásigény, bár általában csiszolni kell rajtuk picit). Kis termetű kölykökből a keverékeket is viszonylag gyorsan el szokták kapkodni menhelyen. Szóval át kellene gondolnod, hogy a befogadás, a fajtajelleg vagy a kor a prioritás, mert reálisan szemlélve a helyzetet, ez a 3 egyszerre nem biztos hogy menni fog.

"Csak akkor vinnèm suliba ha nem tudom rendesen neveni."

Rémes a hozzáállásod! Az első kutyánál sosem az a kérdés, hogy elrontod-e, hanem az hogy mennyire. Normális ember nem nehezíti meg a saját, a kutya és a környezete életét azzal, hogy megvárja, amíg lesz egy problémás kutyája. Persze lehet korrigálni, de mindkettőtöknek sokkal nehezebb lesz.

Továbbá: nálunk viszonylag aktív és segítőkész kutyás közösség van, de még így is képtelenség heti 1x összetrombitálni egy olyan bandát, akikkel nyugodtan lehet kölyköt szocializálni, mert odafigyelnek a kutyák és a gazdik, nem tépik ketté és nem tanítanak neki (és a gazdájának) hülyeséget...

"Ha hideg van egèsz nap benn lenne,ha meleg akkor èjszaka is kint lenne"

Ez sem egy értelmes hozzáállás. A kutya az kutya, és mint olyan, ott szeret lenni, ahol a gazdája van, ha bent vagy, akkor bent, ha kint vagy, akkor kint. Nélküled nem élmény neki a kertben lenni és nem is fogja érteni, nyáron miért akarod kipakolni. Nem fogja lekötni magát, nyűglődni, hisztizni fog.

(Ennyi kutyás tudással végképp indokolt a suli.)

"3kor èrek haza de utána szabad vagyok"

Ezt ugye te magad sem hiszed el? VALAMI biztos van... Ha gyerek vagy, akkor lecke, tanulnivaló hegyek, különóra, korrepetálás, lógászat a haverokkal, ha felnőtt vagy, akkor bevásárlás, házimunka hegyek, néha beülni valahová a barátokkal... Szóval jó lenne, ha számszerűsíteni tudnád, hogy legjobb és legrosszabb esetben mennyi időd tudsz aktívan a kutyára fordítani és átgondolnád, hogy mennyire vagy mászkálós, sportos típus (pl. érdekel-e valami kutyás sport, szeretsz-e nagyokat kirándulni, szeretsz-e futni, bringázni stb.).