A falusi, klasszikusan tartott kutyák mind boldogtalanok és szenvednek?
Falun élek, soha nem láttam még kutyát sétáltatni, az utcában olyan sincs, aki kinti-benti lenne. A kutyák itt kint vannak, igaz, van, ahol ketten is. Egész életemben ezt láttam, de már az apám is. Gyerekkoromban pulink volt, max. az előszobáig jöhetett, minden nap játszottunk vele, imádtuk, de nem velünk élt, hanem tartottuk őt. Ha érthető, hogy a megfogalmazásbeli különbséggel mit akarok mondani. Sosem vittük sétálni, de minden nap levittük a szomszéd tehenei, lovai közelébe futtatni a kert végében.
Most nagyon komoly lelkifurdalást érzek a gyakorit olvasgatva. Mi még nem tanulmányoztuk a kutyalélektant, volt kutyánk, mert szerettük, és nem utolsó sorban ház- és jószágőrző volt. Láttuk, hogy vár a kapuban, mikor megjöttünk, és öleléssel üdvözöltük és játékkal.
Tényleg boldogtalan lett volna egész életében, mert nem jöhetett be a házba és nézhette ahogy jövünk-megyünk?
Azért ez a kutya fajtájától és személyiségétől is nagyban függ. Van olyan kutya, aki a kertben élve is tökéletesen boldog lehet, feltéve, hogy emellett eleget mozgatják és foglalkoznak vele. De a társasági kutyák, pásztorkutyák, kísérőkutyák, vadászkutyák többsége valóban igényli, hogy a nap minél nagyobb részében a gazdájával legyen.
Az, hogy ha a kutya soha nem teheti ki a lábát a kertből, és a gazdájával csak akkor találkozik, amikor enni kap vagy épp leszidják valamiért, természetesen semmilyen kutya számára nem megfelelő élet.
Ne legyen lelkifurdalásod. Biztos nem volt boldogtalan.
Tény, hogy lehetett volna neki sokkal jobb is, de azért így sem volt rossz sora.
Tudod melyik kutya boldogtalan?
Amelyik 1 méteres láncon vagy egy kis ketrecben él egész életében, amelyiket születése után egy zsákba kötve kiteszik az út szélére, amelyiken egész életében egy laborban kísérleteznek és napfény vagy szabad levegő sosem éri, illetve amelyiket verik/harcoltatják vagy élve megnyúzzák/ledarálják.
És még sorolni lehetne, hiszen ha kínzásról van szó, az emberi kreativitás határtalan.
Úgyhogy még egyszer kérlek, ne legyen bűntudatod. Tisztességes falusi gazdák voltatok. Ha legközelebb kutyád lesz, akkor vele majd még jobban csinálod a dolgokat, hiszen most már "felvilágosultabb" vagy. :)
Ez teljesen így van, és köszönöm a válaszaitokat!
Mi tavasztól őszig, de nyáron különösen szinte az egész napot kint töltöttük a kerti munkákkal és persze mi gyerekek kint játszottunk, és a kutya ott volt velünk, körülöttünk.
Nem feltétlenül vele játszottunk mindig, és olyan is volt, hogy nem jöhetett oda (pl. apám fát vágott, stb.) de ha belegondolok, azt valóban megkapta így, amit írnak sokan, hogy már attól is boldog a kutya, ha bent csak együtt lehet a gazdival és nézheti, mit csinál...
"Mi tavasztól őszig, de nyáron különösen szinte az egész napot kint töltöttük a kerti munkákkal és persze mi gyerekek kint játszottunk, és a kutya ott volt velünk, körülöttünk."
Ne legyen lelkiismeret-furdalásod. Ez lenne a jó vagy mondhatnám úgy is, hogy a normális a kutyának. Pláne puliról volt szó, azt írtad. Szerinted a puli őse, illetve az első pulik hogy éltek?
-Bezárva egy panelba napi 2-3-szor fél óra sétával a betonon "de szeretjük a kutyát, mert feljöhet a kanapéra TV-t nézni",
- vagy terelőként kint a mezőn a gazdival, a nyájjal.
A kutyatartás ma már teljesen eldurvult egy jóléti, kényelmes valamivé. Ami nekünk jó, az biztosan jó a kutyának is alapon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!