Egyes tenyésztők miért ilyen "hepciásak"?

20: Az a baj, hogy ezt baromi nehéz belátni. Én nem egy túl ritka, ellenben nagyon sokat "hamísitott" és nem egy nagyon olcsó fajtának vagyok a szerelmese. Tenyésztő nem vagyok, és nem is szeretnék az lenni, de nagyon sok anyagot elolvasok ezzel kapcsolatban, és remélem nem sokára aktivabban is fogok tudni tenni valamit a fajtámért. Amit nagyon-nagyon nehéz elmagyarázni az átlag embernek (és én ezt most vállalom, hogy sok fórumon, kivéve facebook, mert munkahelyem miatt nem lehetek fent, ahol a fajtám szóba kerül ott megpróbálom egyenként elmagyarázni az embereknek, hogy mitől döglik a légy... sok munka), hogy hogyan működik a genetika, és hogyan működik egy fajta. Nem értik az emberek mi a különbség a szaporító-tenyésztő között, és nem értik, hogy vannak olyanok akiket simán csak TK-s szaporítónak neveznek, akik adnak TK-t de nagyjából a szaporító szintjén mozognak. Most amíg Söjtör benne van az emberek emlékezetében picit egyszerűbb a dolgunk, de 1-2 hónap és mindenki elfelejti és kezdhetjük előlről.

A ritka fajtáknál (de nem csak a ritka fajtáknál is) az egyik legnagyobb probléma a beltenyészet ezért egy idő után egyre távolabbról kell keresni párt a tenyészegyednek ez az árat felfelé tolja. A másik vonulat, hogy vannak fajta jegyek, és ahogy 20 is írta, nem megfelelő körültekintéssel a fajta nagyon gyorsan tönkre tehető, és utána jön mindenki azzal (elég itt elolvasni tetszőleges 2 hónap kérdéseit), hogy X fajta TK-s állománya mennyire sz* (már bocs). Egy alom fajtától függően 3-6 kölyök szokott lenni, egy szuka (normálisan) fajtától függően 3-5 almot hozhat le, ez összeségében kb. 10-30 egyed. A tenyésztők felelőssége, hogy ez a 10-30 egyed hova kerül.

Tegyük fel, hogy a született útódk fele szuka, fele kan (csak így egyszerűbb számolni). Hova tegye a tenyésztő a megszületett szukákat? Ritka fajta esetén oda kell kerülnie ahol (ha a szuka tényleg jól sikerült, és megvan a tenyész-szemle) van esélye megfelelő útódokat létrehozni. A megszületett szukákból legalább 1-nek olyan helyre kell kerülnie ahol tovább tud tenyészni, úgy hogy ez sikeres is legyen, különben vége a fajtának. Ha van 5-15 db. potenciális szukánk, abból nem mindegyik lesz alkalmas arra, hogy tenyész szuka legyen, vagy beteg lesz, elhullik stb. Így egy tenyésztőnek nagyon meg kell néznie hova kerül. (ezért szoktak 1-et a legígéretesebbet megtartani maguknak, mert az biztos jó kezekbe kerül). Akihez került a szuka nagyon kell vigyáznia, hogy milyen kannal párosodik, mert ha "félre lép" akkor nagy mértékben csökken a potenciális útód szám (mert az így született útódok már tovább nem tenyészthetőek).

Ugyanez a kanoknál egy ici picit "egyszerűbb" mert ahogy szokták mondani egy jó tenyész kan a legyet is reptében, de azért velük sem lehet végtelen számú fedeztetést csinálni.

Aztán ott van az, hogy egy tenyésztő látja, hogy melyik kutyája milyen, van olyan alom ahonnan egy arra alkalmas kölyök sem születik. Ezeket szokta a tenyésztő ivartalanítási kötelezettséggel eladni, de mivel a tenyésztő tudja, hogy erre egyetlen egy garancia van, hogy kinek adja el a kölyköt.

Ez a dolog egyik oldala.

A másik oldala, hogy egy jó lelkiismeretes tenyésztő a kutyusát élete végéig követi. Szereti tudni mi van a kutyáival, ami neki vissza igazolás is, mert pl. így tudja esetleg észlelni, hogy hopp van egy hiba és ki kell vonni a kutyáját a tenyésztésből, vagy pont fordítva, nagyon jók az útódok és akkor még jobban kell figyelni, vagy kanoknál fagyasztatni spermát. És még csak az elején tartunk a mesének, és utána jön amit még a 20-as tenyésztő leírt, hogy hígul az állomány. És utána jönnek olyan kérdések itt a gyakorinis, hogy "X fajtájú TK-s kutyát vettem de a jelleme nem olyan, mit csináljak?". "Miért olyan furák az Y fajtájú kutyák?" Vannak olyan fajták, ahol a hétköznapi emberek kezében lévő állomány és a magyar tenyésztők féltve őrzött állománya között nagyobb a különbség, mint egy lábbal hajtós kisautó és egy űrsikló között (ezekben az a közös, hogy közlekedni lehet velük), és ha tovább megyünk és a magyar tenyész állományt hasonlítjuk a nyugat európai állományhoz ott is van érezhető különbség, de szerencsére ez csökken. Viszont az átlag magyar az átlagemberek kezében lévő állományt látja! Ezzel rontva a fajta hírét (és most csak a saját kedvenc fajtámról beszélek, ahol ez brutálisan látszik, és hangsúlyozom nem ritka fajtáról van szó!). Na itt van a tenyésztő szerepe és felelőssége. De ezt nagyon-nagyon nehéz megérteni elmagyarázni. És mivel a tenyésztő megteheti, ezért válogat aközött, hogy kinek ad el és kinek nem kutyát. Aki meg úgy gondolja, hogy a magyar tenyésztők "hülyék" vegyen külföldről kutyát (nem mintha egy külföldi mester tenyésztő nem nézné meg ugyanezt).