Kutyám őrjöngve ugat ha magára hagyom. Hogy szoktassam le erről?

falkában érzi jól magát és ilyenkor egyedül van

Látszik, hogy nem készültetek fel megfelelően a kutyára. Ez a szeparációs szorongás, ami elsősorban a lakásban/házban egyedül hagyott, főképp fiatalabb kutyákra jellemző. Örülj neki, ha eddig távollétetek alatt nem tett tönkre semmit a lakásban, nálunk a tapéta bánta, meg a szobaajtó, ahová be volt zárva és az öregek is fájdalmasan vonyítottak. Olyan feltételeket kell teremteni, hogy a kutya "lelkileg" ne legyen frusztrált, de egy falkaállatot hosszú időre elszakítani falkájától, mindig feszültséget szül.

Szeparációs szorongás a jelenség neve, ennek kezelésére keress rá, illetve valóban jó ötlet tapasztalt kiképző személyes segítségét igénybe venni.

Nekem a hét hónaposan magamhoz vett, addig egyáltalán nem szocializált kutyusommal történt ez. Yorki kislány...bár nekem, akkor már volt egy kisfiú yorkim is, aki akkor volt 1 év 2 hónapos. A kisfiú panelban nőtt fel, ő két hónapos kora óta velem volt. Na szóval, amikor a kislány hozzánk került, és mi indultunk valahová, olyan hangon kezdett el ugatni, amilyet még nem hallottam. Olyanok voltak, mint a sikolyok. 8. emeleten lakutunk, és mikor leértem az utcára, még hallottam, hogy sikít. Szóval ismerem a helyzetet. De!...beletelt pár hónapba...és elmúlt. Sokan azt mondják, hogy nem kell elköszönni a kutyától, mikor indulsz. De én a kisfiúval is így csináltam, és bevált a kislánynál is. Először is, azt írtad, hogy eleve rástrasszeled magad az indulásra...ezt a kutya érzi egyébként, és ő is feszült lesz. Szóval, én tök nyugisan elkészülök, aztán annyit mondok nekik "maradtok,visszajövök"...ez így elég banálisan hangzik, de olyan mintha megértenék azt, hogy ez azt jelenti, hogy nyugodtan lehetnek, mert biztosítottam őket arról, hogy hamarosan tényleg visszajövök. Amikor hazaérek nincs simi, nincs üdvözlés, viszont, akkor adok nekik valami jutifalatot, amit egyébként elmenetel előtt egy általuk is jól látható helyre teszek. És tudják, hogy ha jól viselkednek, akkor az az övék lesz. De ezt csak akkor kapják meg, ha tényleg hang sem volt induláskor. Tudom, mennyire nehéz, de jól csinálod, csak a szeparációs szorongás leküzdéséhez sok idő kell. De szakemberrel biztos sokkal gyorsabban menne. Egyébként ahogy írtad, hogy elég "omega"...az nem biztos. A szeparációs szorongáshoz tartozik az, hogy ő érzi magát alfának, így felelős a többi falkatagért, akik ha elmennek, akkor nem tudja mi történik velük, és maga ez az egész ugatás is lehet azért, mert egyszerűen aggódik értetek. Lehet, hogy először tényleg rendezni kellene a sorokat, hogy kinek hol a helye, mert így visszagondolva, nekem az első kisfiú kutyával sokkal több gondom volt ilyen téren, mint a kislánnyal. A kisfiúval volt jó pár meccsünk a falkavezérségért, és eleinte rengetegszer bepróbálkozott, végül rengeteg foglalkozással, és következetességgel sikerült helyrerázni, de így visszagondolva, szakember segítségével szerintem fele annyi idő alatt ment volna. Kitartás!