Párom nem tudja elviselni a kutyám mit tegyek?
Párommal 1,5 éve lakunk együtt, 1 éve befogadtunk egy csivavát. Az elején még jól kijött a kutyussal, igaz távolságtartóan. De a kutyus elkezdett kamaszodni kajlább, cserélődtek a fogai stb stb.
Valamit csinál ordìtozik vele, elhordja mindennek. Volt hogy úgy megszorìtotta a grabancát, hogy nyüszìtett és meghatapta páromat, erre ő elkezdte ráncigálni. Milliószor mondtam neki hogy ez nem nevelés ez kìnzás és ezzel engem is bánt. Én mindig igyekszem a legnyugodtabb módon nevelni, mivel a csivaváknak gyenge az idegrendszerűk, meg picik és imádom őt. Amikor megvédem, összeveszik velem párom. Amikor ez az eset történt hogy megharapta, mondtam neki hogy ez nem nevelés és elmondtam neki, hogy én hogy szoktam, erre azt válaszolta hogy én neki ne parancsolgassak. A kutya az enyém, én járok el vele sétálni, én etetem, itatom.
Őt még az is zavarja ha követi (csivava...olyan mint egy kis árnyék), ha felrakja rá a két lábát, hogy figyeljen rá. Mindenhonnan elzavarja. Iszonyatosan bánt. És nagyon sajnálom a kutyusom akkora szeretet van benne, hogy eszméletlen. Párom még tanìttatni sem akar eljönni velem.
Kérlek adjatok tanácsot
Most fogunk máshova költözni és meg akarom oldani előtte ezt a dolgot.
De engem ezzel bant meg. Azt mondja szereti, mégis bántja, mondja inkább azt hogy nem szereti. Szerintem főleg egy nőnek akinek bent van az anyai ösztön a legfájdalmasabb az ilyen. Azt szeretném ha a pindúrka is a családhoz tartozna és ebben úgy érzem hogy a párom akadályoz meg. Nem hajlandó részt venni semmiben neki az a jó ha mindenki békénhagyja. Én mindenképpen elfogom vinni a kutyust tanìttatni ha részt vesz, ha nem.
És nem vagyok hajlandó arra még gondolni sem hogy a kutya megy innen. Ő ellökte magától, ìgy már csak hozzám tartozik. Nem tudom jó ötlet lenne-e azt megmondani páromnak, hogy ha kellek, kelljen a kutyus is normális neveléssel. Ha normálatlanul akarja csinálni azzal azt mutatja hogy én sem kellek neki és akkor pakolom a bőröndöt. Nagyon sokat gondolkodtam délután óta, sokan ìrták hogy mi lesz ha gyerek lesz. És tényleg...ha egy kutyához nincs türelme, azt akarja hogy békénhagyja, minden egyes dolognál ami nem tetszik neki bántalmazza és ordibál vele a gyerekkel is ez fog történni?! Amikor elmegy dolgozni semmi probléma ezzel a kutyával komolyan. Amint kiteszi a lábát elmegy aludni, kikìsér mindenhova és visszafekszik és onnan néz mit csinálok. Amikor itthon van párom tiszta zavart, futkosik föl alá, ugrál. Én nem akarom azt a megoldást hogy szakìtok vele. Persze ha nem tudja ezt az egészet továbbra sem kezelni nem lesz választásom.
Most haza fog jönni munkából és úgy fog tenni, mintha mi sem történt volna.
válasza:Sajnálom, hogy választanod kell kettejük közül.
Ha otthon van, azért ideges a kutya, mert érzi a feszültséget, és fél tőle. Szerintem ha nem tudjátok emberi módon megbeszélni a dolgot, akkor jobb lesz mindenkinek a szétválás.
Én nem értek ehhez, de ha szeretünk valakit, akkor meghallgatjuk és elfogadjuk a véleményét, szokásait. Tehát ha te azt mondod (lévén, hogy kb. tiéd a kutya, te foglalkozol vele), hogy márpedig ezt a kutyát nem bántjuk, nem erőszakkal neveljük, akkor annak úgy is kell lennie. Nem lenne szabad felülbírálnia ezt a döntésedet, és figyelmen kívül hagynia az érzéseidet.
Sajnos ő tényleg úgy tekint rá, hogy csak egy kutya, és szerintem tőled is ezt várná el, és ezért nem érti, nem hiszi el, hogy neked mennyire rosszul esik, hogy így bánik vele.
válasza:"Amikor itthon van párom tiszta zavart, futkosik föl alá, ugrál." - ilyenkor küldd a helyére a kutyát, és parancsolj rá, hogy maradjon ott. Le kell higgadnia. A felugrálást is tiltani kell neki, ha ez zavarja a párodat. Attól, hogy ő pici kutya, ugyanúgy kell nevelni, mintha egy nagy kutya lenne. (Nyilván fizikailag nem szabad olyan erőteljesen fegyelmezni, csak méretéhez mérten). Következetesnek, határozottnak kell lenni vele.
Kutyasuli jót fog tenni. Te, mint gazdi, sokat fogsz ott tanulni a kutyanevelésről. Hátha így majd enyhül a probléma, ha a kutyus jobban kontrollálható lesz.
Ettől függetlenül a párkapcsolatodat is jól gondold át, mert kutyától függetlenül, nem jó az, ha ennyire nem tudtok valamit megbeszélni egymással.
válasza:"Szerintem főleg egy nőnek akinek bent van az anyai ösztön a legfájdalmasabb az ilyen. Azt szeretném ha a pindúrka is a családhoz tartozna és ebben úgy érzem hogy a párom akadályoz meg."
Na ácsi, én is imádom a kutyám, ő a mi kis "hercegnőnk", a párnán alszik a fejünknél, mindent megadunk neki, de ez erős túlzás, hogy "anyai ösztön" meg "pindúrka". Ő egy kutyus, nem egy csecsemő! Bocs ha félreértem, de épp úgy beszélsz és írsz, mint azok a hölgyek, akik cumit tesznek a kutya szájába és csak babáznak velük...
Nem ütni-vágni kell a kutyát, de a szabályokat le kell fektetni. Ha állandóan csak tutujgatod, akkor kész roncshalmaz lesz a kutya, mert nem semmi valamire való önbizalma, vagy pont az ellenkezője, hogy még az élő fára is idegrángással akar majd rárontani.
Ami a párodat illeti; elvileg két felnőtt, értelmes ember vagytok, akkor le kéne ülni és nyugodtan megbeszélni, hogy mi a baj, miért bánik így a kutyával vagy hogy a te viselkedésed vált-e ki belőle dühöt és ezt vezeti-e le a kutyán?
Abban igazat adok, hogy egy kutyus nagyon ragaszkodó, a miénk is jön utánunk még a wc-re is, de az már nem egészséges, ha átesel a ló túlsó oldalára és 0-24-ben abajgatod. Neki is kell egy kis "magánszféra" és hogy ki legyenek elégítve a "kutyás" igényei.
Szerintem félre értetted
Anyai ösztönre azt értettem, hogy olyan bántásra amit én nem tolerálok megvédem, szivemen hordom az állapotát, gondoskodom róla és csak a jót akarom neki. Ezért nem csak tutujgatom. Egy gyerek folyamatos tutujgatásából sem sül ki semmi jó nem hogy egy kutyáéból
válasza:
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!