Miért kell ivartalanítani a kutyákat ahelyett, hogy természetes életet élnének?

Nem olvastam az eddigi válaszokat, biztos leírták a menhelyek zsúfoltságát, a kezelhetetlen túlszaporodást, a nyomorúságos körülményeket, stb...

Én egyszerűbb, általánosabb választ adok.

Azt mondod, " természetes élet".

Én azt kérdem, az mi?

Lásd meg! A kutya az egyetlen, valóban teljesen sikerrel domesztikált faj!

Teljesen háziasított, és ennek igen sok, és szövevényes következménye van!

A szaporodásuk az ősi maradt!

Amikor a megszerzett élelem, a rivális falka, a rivális ragadozók, a természet, és számtalan egyéb dolog szabályozta a fennmaradásukat, a létszámukat.

Hasonlítsd össze a mostani helyzetükkel!

Hobbiból tartják őket, tehát alapból többszörös mennyiség van belőlük, ami az utódlást illeti, exponenciális növekedést feltételez!!!

Semmiféle gátló, természetben jelen lévő , szelekcióhoz vezető jelenség nincs az egyenletben!

Mindent, amiket fentebb felsoroltam, ami miatt a "természetes életükben" 10 kölyökből 1 éri meg a felnőttkort, a mai domesztikált környezetben csakis az ivartalanítás tud kiváltani!

Gondold ezt végig! Ha az evolúció gyorsabb lenne, a kutyák 5 évente hoznának világra 1 utódot, mert a természet az egyensúlyra törekszik!

Az ember , a háziasítással belenyúlt a természet dolgaiba, és ha már belenyúlt, akkor teljes munkát kell végezni, és ebbe a teljességbe igen vastagon beletartozik az is, hogy csak annyi utód szülessen, amennyit a "rendszer" elbír.

Ahogy te fogalmazol, a "természetes életükben" ez a rendszer, a felsorolt dolgok függvénye, táplálék mennyisége, territórium nagysága, riválisok, betegségek, stb stb.

A megteremtett világukban a rendszer , ami elbírja a szaporulatot, azok az emberek, akik hajlandóak gondoskodni róluk.

És ez jóval -nagyon sokkal!!!- kisebb szám, annál, amennyi utódot a kutyák a világra hoznának, szabályozás nélkül!

Az ivartalanított szukám a nagy depressziójában ma majdnem ledöntött a lábamról amikor hazaértem :)

És teljes apatikus állapotban hozza vissza az ellopott labdát.

Komolyra fordítva a szót, kedves Kérdező:

A vadállatok számára tényleg fontos a szaporodás, hisz kihalna a faj. De itt valóban az utódokon van a hangsúly, és sok állat el is pusztul ezektől a betegségektől, de az utódok között akad, aki túlél, és szaporodik tovább.

(plusz rengeteg vadállat pusztul el a betegségektől, amitől mi, kutyások annyira rettegünk - megjegyzem, joggal - csak te erről nem tudsz)

Az ember társaságában nem kell a kihalástól félni, hiszen védjük és ellátjuk az állatokat, így szaporodni sem muszáj.

Plusz ha valami örökletes betegsége van a szapis ebnek, akkor a tüneteket tudjuk kezelni, de ha tovább szaporítjuk (vagy "hagyjuk természetesen élni") akkor ezt továbbörökítheti a kicsikre. Ta-da, beteg generációk.

A kutyák új célt kaptak az életben. Már nem szaporodni és vadászni kell, hanem javarészt jó barátok, családtagok, őrzik a házat, vagy épp embereket mentenek, segítenek, vagy drogok és bombák után kutatnak - szóval ma már nem ez az ok, hogy megszületnek.

Plusz az ivaros kutyák "bekattannak" ebben az időszakban, és képesek elszökni, ami szintén nem egészséges dolog.

Arról nem is szólva, hogy volt itt pár olyan kérdés, hogy a kistermetű szukát egy hatalmas kan fedezte be.

Ellopott labda :DD

*Eldobott

Nekem meg tiltja a vallásom, hogy idiótáknak válaszoljak.

Aki vallási témát csinál állatok ivartalanításából - ami akár történhet egészség/az állati élet megóvása érdekében is - az nem százas.

Ezt kérdezd meg az emlődaganat miatt elpusztult, előtte hüvelyelőeséssel és gennyes méhgyulladással műtött szukámtól, illetve az álvemhesség, hormonprobléma (valamint az előbb említett szukám szomorú sorsa) miatt mára már ivartalanított jelenlegi kutyámtól. Ha az állat egészsége neked nem elég meggyőzö indok, akkor hiába sorolunk fel itt érveket a beavatkozás mellett, úgysem látod be, mennyire pozitív is valójában.

Mi a poklot poklát jártuk meg mindkettejük betegségeivel. Ne akard a saját bőrödön (illetve a kutyádén) megtapasztalni azt a tortúrát.

De legyen, írok még pár rövid okot - igyekszem elvonatkozatni az egészségügyi háttértől:

-Nincs annyi jó és felelős gazda, mint ahány kiskutya születik. A menhelyek fullon vannak, a többi kóborkát altatják a gyepin, az olyanok miatt, akik hagyják felelőtlenül szaporodni az ebet. Eközben az anya teljesen leamortizálódik a fialás és a kicsik nevelése miatt, az apjuk meg a rivarizálás és az elsőbbségért folyó küzdelmek okán.

-A szuka nem lesz hisztigép évi kétszer, a kan nem próbál meg folyamatosan szuka után járni vagy szökni.

-Kezelhetőbb természet: nem nyomja többé hormon az agyát, a domináns egyedek jó eséllyel visszavesznek. Az agresszivitás, harci kedv csökkenhet. Korai operáció esetén ezen változásoknak nő az esélye,több éves kutyánál már nem feltétlenül -vagy csak minimálisan javít a jellemen.

-Anyagi vonzat: az álvemhességkor fellépő tejelést gyógyszerrel kellett elnyomnunk. 12.000 forintba került. A hüvelyplasztika 40.000 forint volt. A daganat leműtés és a méhgyulladás sos eltávolításának végösszege 120.000 forintra rúgott!Rengeteg komplikáció lépett fel, ami majd átvezet a következő érvemre...

A hormonproblémát harmadszorra sikerült egy ötezer forintos bőrbiopszia segítségével diagnosztizálni, előtte azt hitték a tünetekre, hogy gomba vagy napfényhiány okozza. Az emiatt vásárolt kék krém, majd a Canesten ismét egy tizesbe fájt.

Mennyibe kerül egy rutin ivartalanítás? 20-40.000 forint? Nem akarom kiszámolni, mennyit dugtam a doki zsebébe a megelőzhető kezelések miatt...

Ha neadjisten' besikerül egy alomnyi kölyök, akkor az kb. pénzügyi csőd, stressz és diliház az embernek.

-Idegi -és lelki terhelés: rettenetes érzés volt, hogy törzsvásárlók lettünk egy olyan helyen, ahol évente egyszer kellett volna megfordulnunk -az állatkórházban. Volt ivaros kutyánk, aki leélte egészségben az életét. Annyira oroszrulett ez...az egyikük belehal, a másikuk él boldogan. Ne akard megtudni, milyen borzalmas az előbbi kasztba tartozni. Hihetetlenül megkönnyebbültem, amikor ivartalaníttattuk végül a kis hormonzavarosomat. Őt már jó eséllyel elkerüli majd néhány szörnyű kórság.

-Vércseppek mindenütt.

-Kankutyáknál jelölgetés.

-Bármikor, bárhova, bárkivel: versenyre, kiállításra tilos ivarzó állatot vinni. Kirándulni, túrázni, sportedzésre, iskolába nem szerencsés, valamint nem etikus, mivel ha összetalálkozik a két ellentétes nemű, akkor gazda legyen a talpán, aki helyre rázza az agyukat vagy eltereli róla a figyelmüket. Az állat meg csak szenved, mert nem élheti ki, amit a hormonok diktálnak. Engedd csak el kutyafuttatóban a tüzelő szukádat...lerugdosni se tudnád róla az udvarlóit. Szóval évi két alkalommal két hétig maradjatok távol másoktól, ha nem akarsz balhét, kellemetlenséget senkivel.

Ha kanod van, imádkozz, hogy ivarzó nőneműekkel ne fussatok össze.

-Kevesebb élelem is elegendő, kevesebb energiára van szüksége egy ivartalannak. Az addig kapott adagot lehet csökkenteni a hízást kerülendő. Ez talán megint az anyagi oldala a dolognak.

Azt pedig kikérem magamnak, hogy depressziós a kutyám...semmi, zéró változás állt be a jellemében, ugyanolyan mámorossággal sorakozik, ha sétára vár és töretlen szenvedéllyel rohan a labda után. Itthon sem búslakodik, nincs is rá oka. Őt öt évesen operálták, így a markánsabb, "bepróbálkozó" jelleme megmaradt.

Sokáig én sem hittem a műtét hasznosságában vagy fontosságában, aztán a történtek hatására átgondoltam. Már csak azt bánom, hogy nem vittem el még évekkel ezelőtt, annyival pozitívabban alakulhatott volna az életünk!

Magyarázd el, mi az a fontos dolog, amit az ivartalanítással elveszünk kedvenceinktől? Mert szaporodni orrba-szájba ész nélkül, beláthatod, hogy nem hagyhatjuk őket. Így sincs elég állatmentő és gazdajelölt, mi lenne, ha mindnyájuk párosodna, amikor akarna. Hajtja őket a vérük, az ösztön, a hormonok...ezt csökkenteni csak a beavatkozással vagy a szaporodni hagyással lehet, utóbbi pedig, mint tisztáztuk, nem opció az óriási meglévő populáció miatt.

Akkor mi maradt?

Ivartalaníts!