Ti is kiakadnátok ezen?

Van egy kutyám, a testvérem viszont úgy gondolja, hogy közös. Külön lakunk, és nálam van a kutya, az én nevemen, és minden költségét is én állom, én gondoskodom róla. Másoknak viszont úgy mondja, hogy "van egy kutyánk". A nevelésbe is sokszor beleszól, hogy ezt meg azt nem így kell csinálni. Holott soha nem volt még kutyája, semmi tapasztalata nincs velük.

Engem eléggé bosszant ez a hozzáállás. Ha tényleg közösnek gondolja, akkor legalább szállna be a költségekbe, mert elég drága mulatság, minden pénzem rámegy. De persze nem segít be, mert olyankor már hirtelen csak az én kutyám, merthogy én akartam őt. Aztán meg, ha alig marad pénzem, akkor a fejemhez vágja, hogy szórom a pénzt, meg hogy pazarlok, holott csak a kutyámra költöttem el. De neki fogalma sincs, hogy mennyibe kerül, mivel sosem szállt még be az anyagiakba. De nem is ez zavar, hanem az, hogy akkor ne állítsa azt másoknak, hogy "van egy kutyánk közösen", miközben ő semmivel sem járul hozzá a dologhoz. De ha meg kijelentem, hogy ő az én kutyám és kész, akkor meg nagyon megharagszik rám, hogy hogy képzelem ezt, és hogy miért akarok "felsőbbrendűnek tűnni evvel a kijelentéssel". Szerintetek nincs igazam?

(Tudom, hogy nem őrült nagy probléma, csak kicsit bepöccenek rajta, ha eszembe jut.)