Ha nyaralni mentek, és nem viszitek magatokkal a kutyusotokat, nincsen lelkifurdalásotok, nem vagytok szomorúak?

Jó nektek, mi nem megyünk nyaralni...5 éve voltam talán utoljára bárhol is.

Biztosan hiányozna a kutyusom, nekem ha csak iskolába kell mennem, akkor is hiányzik.

Nagyon fog majd nektek örülni, ha hazaértek.

Én a szüleimnél szoktam hagyni, ahol ő is felnőtt. Nem nyaralás céljából, hanem mert egyrészt egyetemista vagyok egy másik városban, vagy munka miatt, kötelező gyakorlat miatt, ami mind-mind több napos távollétet jelent.

Szerintem neki csak akkor tűnik fel igazán, hogy nem leszek/voltam vele, amikor veszem a cipőmet, látja, hogy sok a cuccom, érzi, hogy valami készülődik. Akkor óriási hisztit csap, és az rossz érzés nekem is, igen. Lelkiismeretfurdalásom nem igazán szokott lenni, pont ezért, mert nem nyaralni megyek, ahova, ha nagyon akarnám, jöhetne ő is.

A másik, amikor hazajövök. Hatalmas örömujjongás. :)

Elméletileg, anyám állítása szerint néha szokott keresni közben is, bejön a szobámba, vagy odamegy az ajtóm elé, de nem nagy törés neki.

Sanszos, hogy úgy érzi, el akarom hagyni, hiába jövök mindig vissza hozzá, neki az a reakciója, hogy sír, velem akar jönni. De neki volt is egy kis szeparációs szorongása kisebb korában...

Amúgy meg a Te kutyusod is túl fogja élni. :) Szerintem számodra nagyobb megrázkódtatás lesz a távollét.

Nincs lelkiismeret-furdalásom, mert jó helyen hagyom, és tudom, hogy ott sokkal jobban érzi magát, mintha magammal vinném egy hosszú autóútra (kb. fél órát bír ki autóban hányás nélkül).

Persze hiányzik, meg nyilván én is neki, nagyon örül, ha hazaérek, de a családtagok, akiknél hagyom, szintén szeretik és jól ismerik egymást a kutyámmal. Tehát neki is így jobb.

Nem.

Jó helyen hagytad, nem lesz hiánya semmiben, lesz egy remek játszópajtása.

Akkor lenne lelkifurdalásom ha valami kétes helyen hagynám, amit persze sose tennék meg.