Menhely vagy tenyésztő?

a menhelyet ajánlom, mivel nincs pontos elképzelésed. annyi biztos van , hogy kis vagy nagy testűt szeretnél. elmész a menhelyre, ott körbevezetnek az összes kutyánál. biztos vagyok benne, hogy lesz egy olyan, aki mellett elmész és nagyon megtetszik. aztán mikor sétálsz körbe, már nem érdekel a többi kutya, csak hozzá akarsz vissza menni :)

én dolgoztam menhelyen, az első napomon megtetszett egy kutyus( pedig volt otthon másik 2 kutyám) minden nap sokat foglalkoztam vele(a többiekkel is persze) és végül haza vittem :) nagyon jó érzés egy menhelyi kutyát örökbefogadni. nagyon hálás lesz neked.

és még sok pénzt sem kell kiadnod egy tenyésztőnek

Nekem tenyésztőtől van kutyám és macskám is, mert

- vannak kisebb testvéreim, ezért garantáltan stabil idegrendszerű állatokat akartunk

- tudjuk mekkora lesz felnőtt korában, nem úgy mint sok menhelyi kölyökről

- tiszta lappal indulunk, nem úgy mint sok felnőtt menhelyinél, akiknek sok negatív tapasztalatuk van és ezt ki tudja mi eleveníti fel bennük újra. Pl egyik ismerős olyan mozdulatot tett véletlen, ami a kutya előző, méghozzá verős gazdájának volt szokása. Nem agresszív mozdulat volt, de mégis kórházban végezte a férfi.

- pontosan ismerjük az állat felmenőit és azok szűrve, szelektálva vannak az örökletes betegségekre és az utódaik is, tehát a vásárolt kölyök

- a macska esetében a döntés oka : nem csavarog el, nem helyhez ragaszkodik hanem a gazdához, gyerek és kutya barát alapból mivel direkt így tenyésztik

A menhelyet adó 1%-ával, valamint pénzzel támogatjuk. Volt hogy találtunk kóbor állatot. Segítettünk neki gazdát találni. Ideiglenes állat is volt már nálunk. Ennyit vállalunk. A semminél szerintem több. Persze ha valakinek nincs pénze vagy sajnája a pénzt fajtatiszta állatra, annak mi is az örökbefogadást javasoljuk és nem a szapis állatot.

Én így választottam (lehet hosszú lesz). Mindig is imadtam a kutyákat, világ eletemben nagy kutyás voltam. Kb 10 évesen döntöttem el, hogy nekem afgan agaram lesz, valahogy megfogott a leírása es a gyönyörűsége. Hogy nem olyan kezes hanem saját akarata van, amolyan dáma. Tudtam, hogy ha befejeztem a sulit, akkor lehet kutyám, addig nem (szülők...). De mivel nem birtam kutya nélkül lenni, ezért a menhelyen önkénteskedtem, eleinte csak pár havonta mert 14év alatt szülővel lehet menni. Utána egyre gyakrabban. Minden kutyát imádtam, inkább a kölykökkel és kisebbekkel kellett foglalkoznom, de persze nem bánták ha kicsit megsimogatom a szocializált kutyákat (a keményebb diókhoz nem engedtek oda). Az utolsó gimis évem kezdése után télen egy nap behoztak egy pitbullt. Remegett, támadott, sokkos állapotban volt. Akkor még nem láttam ilyet és megrémített. Nem akartam a közelébe menni, féltem tőle. Pár hét múlva már másabb viselkedésű volt, kezdett kezes bárány lenni, de nem mert az emberekre nézni, megvárta a kajánál, amíg mindenki elment körülötte, és a földön kúszva közlekedett. Egyszer nasit osztottam szét, és pont soron volt. Rettegtem, de tudtam hogy nem szabad bátortalannak lenni, ha én egy makacs agarat veszek tenyésztőtől pár hónap múlva (már a kennelt is kinéztük szüleimmel). Óvatosan leültem a közelében, mire közelebb jött. Felé tartottam a nasit, és olyan óvatosan vette el, hogy a szívem kettéhasadt. Akkor lecsesztem magam,amiért ennyire megbélyegezve foglalkoztam vele. Utána egyre többet mentem hozzá, a fene se tudja miért. Egyre jobb kedve lett mert járt hozzá kiképző. Február volt,mikor kivittem sétálni először. Nem hiszed el, de olyan mélymegnyugvást éreztem akkor, hogy nem tudom írásba foglalni. Teltek a hónapok és egyre többet voltam vele kettesben. Áprilisban igaz elhanyagoltam,mert sokat tanultam. Júniusban, mikor megvolt minden vizsgám, készen álltam arra, hogy lefoglalózzak egy kutyát a kiválasztott kennelből. Csak hogy én már nem akartam, mert közben "szerelmes lettem", és bármennyire is próbáltam logikusan gondolkozni, mennyire nem szabadna egy kissé még lelkileg sérült kutyát magamhoz vennem első kutyának, már a sors eldöntötte régen, ki lesz az én társam. Szóval másnap ahelyett, hogy telefonon megbeszélem a tenyésztővel a fontos dolgokat, elmentem a szüleimmel, és hazahoztuk Őt, akivel akaratunk ellenére is olyan szoros kapocs alakult ki, amit ritkán éreznek az emberek. A menhelyi dolgozók pedig sejtették, hogy ez lesz, mert tapasztaltabbak voltak ezen a téren (is), mint én :)

Szóval én azt mondom, hogy ismerkedj a menhelyi kutyákkal is,hátha te is rálelsz a társadra, de ha nem stimmel, nincs összhang, akkor próbálj meg egy fajtához vonzódni, és keresd meg a számodra legmegfelelőbb kennelt. :)

Beszélj tenyésztőkkel,látogass el hozzájuk illetve gazdikkal is beszélj.

Én sokáig akartam dobermannt meg volt mikor ausztrál juhászt jó részt a külsejük fogott meg. De beszéltem mindkét fajtánál tenyésztőkkel akik fel is ajánlották,hogy nézzem meg személyesen a tenyészetüket. Vagy a kutyákat munka közben. Aztán sok sok kérdésem volt.Feltettem.

Végül kilyukadtam ott,hogy egyik sem hozzám való. Én is úgy alakítanám az életem,hogy jó legyen. De jobban bele gondoltam a mindennapjaimba stb.

Találtam egy 3. fajtát az Orosz fekete terriert, tenyésztőkkel gazdikkal találkoztam beszéltem,igazából testközelből szépen lassan ismertem meg a fajtát a munkám miatt. Aztán pedig úgy döntöttem,hogy ez az a fajta amit kerestem és érdekes mód előbb a jellemükbe szerettem bele.

És az az igazi "szerelem" amikor a jelleme fog meg a kutyának és nem az,hogy hogy néz ki.

Menhelyi kutyát választasz ott is próbáld kiválasztani azt a kutyát ami jellemben passzol. Egy erős jellemű emberhez egy nagyon félénk kutya példáúl nem jó. Egyik barátnőmnek volt egy félénk kutyája menhelyi volt. Erős kisugárzásától a kutya a nap 90% ában behúzott farokkal volt. Össze pisilte magát. Végül utazás miatt ráhagyta egy ismerősére 1 hétre. A kutya teljesen kinyílt,örömködött és nem félt. Aztán végül oda adta az ismerősének a kutyát.Azóta sem fél a kutya,de amint barátnőm átmegy látogatóba már elbújik. Pedig tényleg nem bántotta sosem van egy mentett bull típusúja is. Azzal nem volt ilyen gond.

De ugyan ez vonatkozik arra,hogy erős jellemű kutyát, egy félénkebb típusú ember ne vegyen magához.

Ehhez párosulnak a kutya igényei.

El kell döntened milyen életforma az amit 10-15 évig fogsz csinálni.

Meg míg egy akita aktív,makacs fajta addig a labi könnyen kezelhető.