Boxer vagy Stafi?

Szia!

Nekem mindkettővel van tapasztalatom. Számomra a különbség első blikkre a tanításuk, kezelésük mikéntjében tűnik fel.

A boxer finomabb kutya, a nevelése egyszerűbb, pörgős ugyan, de nem zizeg annyit, mint egy amstaff.

Utóbbi is együttműködő, amúgy kedves fajta, de erős kezet igényel. A boxernél elég a következetesség, határozottság (ami kb. minden kutyánál szükséges), a staffikba viszont néha keményen bele kell kötni, ledominálni, ha próbálkozik.

A szocializációjuk is eltérő, a terriereknél erre duplázott hangsúlyt kell fektetni más fajtákkal szemben. Ha elmulasztod, képes játék közben átváltani olykor vérre menő harcra.

Én összességében azt javaslom, vizsgáld meg magad, mennyire tudsz határozott és erőteljes fellépésű lenni egy kutyával, illetve elegendő időt tudnál -e szakítani arra, hogy fajtársak közé hordd. Én kicsit elfogult vagyok, nagyon belopta magát a szívembe egy boxer, míg stefikkel kevesebb jó élményem van.

Az biztos, hogy menhelyen előbb találsz amstaffot, mert felkapott fajta -sajnos. Legyetek nagyon körültekintőek a választásnál, főleg a gyerekek miatt.

Erre ne nagyon alapozz, mindig akadnak váratlan fordulatok vagy meglepetések.

Az a biztos, ha körbeérdeklődsz néhány menhelyen, hol tudnak ilyen és ilyen jellemű kutyát ajánlani staffordshireből vagy boxerból. Úgy érzem az írásodból, lényegében mindegy, melyikük lesz a kettő közül, csak kedves, barátságos, kezelhető legyen. Szóval a helyedben akkor a tulajdonságaira élezném ki a választást, nem pedig a fajtára.

Ezek után úgyis ismerkedni fogtok a szimpatikus állatokkal, közösen sétálni az egyesület közreműködésével, mindezt bevetve pedig végül megtaláljátok a Kutyátokat. :)

A sztaffok szerintem picit makacsabbak, picit nehezebb tanítani őket. A boxerek olyan igazi "játékos gyerekek", velük kicsit könnyebb.

De ugye ez az általános. MErt egyed és egyed között mindig különbség van.

A kerítésre meg tesztek valamit, hogy ne lássák a kutyák egymást, és ennyi.

Mi a túróért kell mindenkinek amstaff?

Egyáltalán nem ajánlanám, a kérdésed alapján nincs túl sok tapasztalatod a kutyák terén és ezt nem bántásból írom.

Ja, a bull típusú kutyák is imádniavalóak, persze, de vajon mit kezdenél akkor, ha leszáll elé a vörös köd és egyszer vérre menő küzdelemre megy a németjuhásszal? Elég,ha beleköt a németjuhász. És ezek a kutyák hajlamosak ráfogni valamire és nem ereszteni. Hány ilyet láttam már... A legtöbb bull típusú kutyát képtelen kontrollálni a gazdája ilyen helyzetben. Meg ettől függetlenül is elég fafejűek.

A boxer hiperakítv, ugribugri kutya (ez más kutyákat sokszor idegesít), de akárhányat ismerek egyik se veti meg a bunyót, ha helyzet van - és van, amelyik alapjáraton nagyon kedves.

Persze neveléssel mindegyik kutya formálható (nagyon is), ha nem akadály a pénz akkor simán eljárhattok foglalkozásokra vagy házhoz is hívhattok kiképzőt meg ilyenek.

Én egyik fajtát se tartanám, de ha már választani kell akkor...Áh, egyik se. :/

Hát ha csak te lennél, illetve felnőttek, akkor mindkettőt ajánlanám, feltéve ha tenyleg neked valóak. De gyerek mellé nem biztos, hogy jó ötlet. Nem akarok senkit lebeszélni. De a mi menhelyünkön van 4 amstaff, ebből 2 kutyázik, 1 dominánsabb, de kezelhető (őket pl egyaltalán nem ajánlanám, csak fajtaértőnek), és van 1 (bár már nem fiatal), aki szabadon van a rengeteg kutya között, annyira jámbor. Sok menhely nem foglalkozik a lelkiismeretes gazdikeresésnél, nem tudják kiismerni a kutyát sem pl. Szintén menhelyi kutyám a menhelyen 6hónapot töltött, érdektelen volt mindennel és mindenkivel. Első kutyám golden volt, utána szüleim jóvoltából egy kaukázusink lett (kemény volt, végigmentünk pár dolgon, sajnos epilepsziás volt és 4 évesen elhunyt), harmadiknak ezt az említett menhelyi kutyát hoztam, amstaff. Itthon az első 1 hónapban minden jól ment,tapasztalat miatt nem nyaltam ki a fenekét, még is a kutya jelleme elkezdett megváltozni, rossz irányba. Irány suli, ott elkezdtünk vele foglalkozni, és 1 év alatt nagyjából rendbe tettük. Nagyon domináns lett, a kiképzőnk szerint a menhelyen csak szimplán befordult, de attól még személyisége van, amit nálam, ahol biztonságban érezte magát, meg is mutatott. Az első akadály a kajás tál elvétele volt, mindig elveszem ha már befejezte, és már csak szaglászik, hátha lehull az égből valami... na elég mély sebet ejtett a kezemen, amit akkor ráordítással és a kertbe kiküldéssel oldottam meg. Nem használt, de nem adtam fel. Még 3x harapott meg, de hála a jó kiképzőnknek, és annak, hogy nem vagyok se besz.ri, sem idegbeteg, most már révbe ért :)

Ja és ne felejtkezzünk meg arról, hogy sok bullnak napi szinten több óra mozgatás kell. Nálam 2x2 óra van munkanapokon, szabadnapokon pedig vagy ennyi, vagy több. Ezt sem szabad elhanyagolni választáskor.

Nekünk volt boxerünk, egy angyal volt. Nem volt verekedős, bár amikor barátkozásra került a sor, nagyon hiperaktív lett, (meg úgy általában is), amit tényleg néhány kutya nem szeretett. (Amúgy, a kisebb fajtájú kutyák, pl: yorkik sokkal erőszakosabbak voltak nála, nem vicc, azok folyton morogtak meg neki akartak menni, a boxerünk meg csak tűrte.)

Van stafi is a közelünkben. Mindkettő kedves, barátkozós. Az egyiket egy németjuhász (!!!) megtámadta hónapokkal ezelőtt, még látni a sebeit. De ettől függetlenül kezesbárány. Csak nagyon nagy a mozgásigényük és önfejűek néha. (Leshettük volna, hogy a mi boxerünk mikor hozza vissza a botot, szépen megtartotta magának. :) )