Mennyi idős koráig harap, rágcsál a kiskutya, avagy normális-e ez a viselkedés (többi lent)?

A házőrző tulajdonságainak semmi köze nincs ehhez, ne aggódj. Az vagy lesz neki, vagy nem.

Ha erősen harap, fogjátok össze felülről egy kézzel a pofáját, és hajtogassátok be a szája bőrét a fogai alá. Majd ha ő is érzi, hogy mekkorát harap, akkor moderálja magát.

A papucsokat meg egyéb nem rágandó dolgokat pedig pakoljátok el előle, ha pedig mégis megszerzi, cseréljétek ki egy neki szánt játékra (és persze játsszatok is vele kicsit, mert egyedül nem olyan izgi).

Persze, tűrd be az ajkait a fogai közé, hadd fájjon. Ha vonyít, akkor igazán jó. Ha a gyerek meg lelopja a sütit az asztalról, verj rá mindig a kezére. Véletlenül se magyarázd el neki, tanítsd meg arra, hogy mit kéne csinálnia, azonnal oda kell csapni. Sőt, ha nagyon nem érti, le kell ordítani a fejét és fel kell pofozni.

Ha esetleg nem lett volna egyértelmű, fentebbieket nem gondoltam komolyan (és az esetleges ellenségeskedés nem ellened irányul, kedves kérdező, hiszen azért kérdezel, mert nem tudod mihez kezdhetnél). Mindent meg lehet tanítani bárminemű erőszak/erőbehatás nélkül (force free). Játékos, a rágcsával tanulja meg kontrollálni a harapás erősségét, ezért fontos, hogy szerezz be "elnyűhetetlen" rágcsajátékokat. Ha valamit tanultok (valamiről le akarod szoktatni), az első a környezet kontrollja. Azaz nem hagyod kint/elérhető magasságban azokat a dolgokat, amiket ő bont, stb. Azzal már nem tudja tovább megerősíteni magában a nem kívánt viselkedést. Esetleg, ha otthon vagy, érdemes pórázra tenni (főleg, ha éppen dolgod van és nem tudsz annyira figyelni rá) és magadhoz kötni. Így biztos szem előtt marad. Aztán jön az, hogy titeket harapdál játékból. Ha megpróbálod ellökni, rákoppintani, rászólni, azt bőven veheti játéknak (ezért is rossz a büntetés. Ameddig nem fél tőle a kutya, azaz nem elég erős, intenzív, addig nem fogja negatív élménynek tekinteni, és már többen bizonyították, hogy mindent meg lehet tanulni megfélemlítés nélkül). Helyette add oda neki a rágcsajátékát, kötelezzetek, stb. Egy idő után (lehet gyorsan rákap a lényegre, lehet kicsit makacsabban fog ragaszkodni a megszokotthoz) be fog rögződni nála, hogy nem éri meg titeket harapdálni, jobb buli a játék. Illetve ami még bejöhet, hogy amint titeket harapdál, nem foglalkoztok vele, nem rántjátok el, mozgatjátok a kezeteket, néztek rá, szóltok hozzá. Unalmas lesz. Valahányszor rág és ezt teszitek, rájön, hogy halál unalmas a kezetek, ha azzal próbálkozik. Helyette szintén be lehet illeszteni valamilyen más játékot.

Nálunk nagyon jól bejött ez az egész, játék közben látszik is. Ha véletlenül meg-megtalálja a kezünket, de nem mozgatjuk, már nem is izgi. Persze ehhez is kell egy kis idő, míg rájön, hogy ha harapdál, akkor nem lesz több játék.

Szerintem ebben az esetben első sorban nem kéne engedni, hogy felmenjen, mert nem fogja érteni, hogy egyszer miért szabad, egyszer miért nem. Ha felmegy, egy falattal/játékkal lecsalod onnan egy Le parancsszó kíséretében, és a földön jutalmazod (sajnos a nemnek nincs egy beprogramozott jelentése a kutyákban, azt is tanulják). Ha sáros idő van (de akár már most is neki lehet állni gyakorolni), maradjon az ajtóban, és meg kell törölni a lábát (ezzel még az ajtó-etikettet is tanulhatjátok). Gyorsan meg fogja tanulni, hogy amíg nincs lecsutakolva, nem mehet be, így nem tud sárosan felugrani a kanapéra. Ha nagyon nem megy, hogy ne menjen fel (mégiscsak kényelmes a kanapé, azért is vettétek), akkor pedig rá lehet tenni egy részen egy takarót, vagy hasonlót, amíg nem tanulja meg az ajtónál várakozást. Meg kell neki tanítani, hogy arra fekhet - először a földön. Rávezeted, jutalomfalat, később rámutatsz, jutalomfalat, nagyobb jutalom, ha ráfekszik, illetve tovább jutalmazni, ha marad rajta. Végül kitalálhatsz arra is egy parancsszót. Helyezd át néha a takarót, hogy generalizálja azt az ötletet, hogy a takaró a lényeg, nem a hely. Így utána már akárhova akarod szoktatni, elég lesz odatenni a takarót. :)