A kutyám mindig rossz útban van. Ti mit csináltok, hogy a kutya mindig ne legyen útba?

Figyelni kell, hogy ne lépjen rá az ember. Egyenrangúként kezelt, nagyon emberhez szokott kutya mindig a főközlekedési útba fekszik, hogy ne maradjon ki semmiféle társasági eseményből.

Nálunk a macsek ilyen... mit tehetnénk? Kikerüljük! :D Egy idő után már tudat alatt is tudja az ember, hogy merre van, nem fogsz rálépni... de ha mégis, akkor előbb-utóbb rájön, hogy jobb ha kicsit arrébb járkál :)

Vagy körülnézel, mielőtt bárhova is elindulsz, vagy küldd a helyére, amíg barangolsz a lakásban.

Hát ha tudod, hogy bárhol feküdhet a blöki, akkor ne a plafont bámuld, amikor a lakásban közlekedsz. Nem tudom, milyen kutyád van, de azért mindegyik van akkora, hogy simán észre lehessen venni, ha maga elé is néz az ember. :)

Sok kutyus (és macsek) is ilyen. Valahogy mindig tudják hol vannak a legrosszabb helyen :) Idővel meg lehet szokni, nem lesz zavaró.

Félre kell lökni, de nem kedvesen, hanem átgyalogolni rajta (fájdalmat, sérülést nyilván nem kell okozni, csak a hangulat legyen meg). Nyilván nem akkor, amikor békésen alszik, akkor elég felkelteni és elküldeni a helyéről, de egyébként tanuljon meg odafigyelni, mert baleset lesz a vége. Utána már figyelni fog, de ne kelljen eljutni odáig.

Egyébként meg örülök neki, hogy ennyien tudnak mindig a lábuk elé nézni, de én a frissen mosott ruha cipelésekor pl. baromira nem látok le a kosár alá. De lehet nálam bármi más is, ami miatt nem tudok figyelni. Biztonságosabb, ha a kutya tanulja meg.

Az én kutyám is mindig cserbenhagyásos gázolósat játszik, full az "út", folyosó közepén, állandóan a legalkalmatlanabb helyen, mondjuk fekete és 23 kiló, úgyhogy azért észreveszem (éjszaka persze beolvad, de akkor a helyén fekszik úgyis). Ha elunom a helyére zavarom, de ha mondjuk sokat tervezek rohangálni, mert pakolok, vagy az étkező és a konyha között teszek-veszek, terítek, aztalt leszedek, akkor eleve elküldöm. Jó múltkor szitteltem egy barátom Yorkie-ját (nagy haverok a kutyámmal a mérettől függetlenül), na akkor gondban voltam, a saccperkábé 2 kilós terepszínű turbócirkálót nem mindig láttam meg, no de ez nem mindennapos, ha olyan kutyát tartanék, nyilván beletanulnék, hogy észrevegyem. Amúgy estem már át anno a saját blökimen is, de mindevvel együtt is neki fájt jobban, így a fürdő elé már nem fekszik be azóta, hiába vagyok odabenn.