Miben különböznek jellemben a mi fajtáink (kuvasz, komondor) az orosz fajtáktól (kau, káj)?

Szukáé is. Nem kezdő kutyásoknak valóak ezek a fajták.

Nekem komondorom van, elég neki az igencsak erélyesre vett hangos szó. Pl. ütni, (soha, mert megjegyzi, de amúgy se), elzárni, megkötni nem szabad, lakásba egyáltalán nem, kicsi kertbe is rengeteg sétáltatással való(ak).

Ezek mind olyan kutyák, akik nem fognak neked cirkuszi mutatványokon pörögni, harmadjára már lehet azt "mondja", hogy ha eldobálod hát hozd vissza te magad a labdádat. (Persze nyilván az irányítást megtanulják. Nem azt mondom hogy egyáltalán nem lehet megtanítani ezt-azt, de nagyon hamar ráun, ha értelmetlenkedtek.) Esetleg ŐV-zni lehet velük.

Munkakutyák, őrkutyák, amire tanítani sem kell őket, tudják a dolgukat. Pl. az én komondorom, hajnalban-este már éberebb, jobban motoszkál mint napközben.

Mindazonáltal a családdal, gyerekkel szemben nagy macik, egy jólnevelt kau-kuvasz-közép-ázsiai-komondor szereti, és védelmezi a családot, portát.

Természetesen ha hozzáértô kézben, jól van nevelve.

Én azt javaslom, hogy keress meg fajtamentéseket, segíts nekik, sétáltass, törődj kicsit a felsorolt "apátlan-anyátlanokkal", az némi képet ad róluk, de én lebeszélnélek első kutyaként ezekről a fajtákról.

Kevésbé kemények, mivel itt sem volt szükség arra a temperamentumra, mint az orosz tajgán.

A legbiztonságosabb választás első pásztorkutyának a komondor, de a kuvasz is elég puha msotanában, az sem feltétlenül probléma, ha neked tényleg ő passzol. Persze a "harci értékük" meg nem feltétlenül lesz olyan, mint egy jó helyről származó KÁJ-é, de elrettentésnek ugyanúgy tökéletes.

Azt nem szabad elfelejteni, hogy akármi is a kutya tartásának célja (családi kutya lesz vagy házőrző), nem lehet őket kivágni a kertbe foglalkozás nélkül. Nem követelnek a gazdától sportos életmódot vagy kreativitást, nem olyan jellegű foglalkozás kell nekik, mint egy munkakutyának, de a napi hosszú sétákat, kirándulásokat (persze nem a nyári 40 fokban) igénylik, attól lesznek kiegyensúlyozottak, jól szocializáltak, bátrak.

Az ivartalanítás pedig itt is fontos, kézbentarthatóbb lesz tőle a kutya. Kevésbé lesz vadállat, ez is tény, de egy jó ösztönű kutya golyók nélkül is fogja őrizni a házat. Aki meg komolyan be akar menni, az egy ivaros kan KÁJ-t is megmérgez előtte, szóval tulajdonképpen ha az alkalmi tolvajokat elriasztja a kutya, akkor már ellátta a feladatát.

Nem értek egyet akumival. A magyar pásztorkutyáknak ugyanazon követelményeknek kellett megfelelni, mint pl. a jelenlegi orosz fajtáknak. A farkasok, medvék és rablók ellen kellett megvédeni a javakat. Tehát alapból semmiben nem különböznek.

Hogy mostanság mégis látunk különbséget a viselkedésük közt, azt a tenyésztői szemlélet megváltozásával magyarázhatjuk. Egy jó pásztorkutya alapvetően nyugodt, higgadt, de bátor és természetesen van benne agresszió is, enélkül nem lenne képes a harcra, amire a munkájához szükség van. Ez az agresszió azonban mélyen belül van, csak akkor veszi elò, ha szükséges. A mostani orosz fajtákkal pont ez a baj, hogy túl agresszívak. Ugyanis a tenyésztés - sajnos - a keresletnek megfelelően ebbe az irányba ment el: minél nagyobb méret, minél nagyobb agresszió, annál jobb. Minél divatosabbak ezek a fajták, annál inkább ebbe az irányba mennek a tenyésztők. A kau- ból is még 20 éve lehetett valódi jó, pásztorkutyás tulajdonságú kutyát venni, ma már kb lehetetlen. Csak a "börtönőr" kau kapható.

A moszkvai őrkutyát kifejezetten arra a célra hozták létre annak idején, hogy legyen egy kezelhető, családban tartható kutya, aki azonban kemény őrző is egyben. Mostanára, hála a magyar tenyésztőknek, a moszkvai is kezd a börtönőr kau-hoz hasonló, kezelhetetlenül agresszív kutyává válni.

A káj-jal hasonló megy végbe jelenleg. Eredetileg egy normális, higgadt, ám kemény pásztorkutya volt. Mostanában egyre több óriásira növelt méretű, eszetlenül agresszív egyeddel találkozni.

Kíváncsi vagyok, a fekete orosz terrier-rel mikor kezdik el ugyanezt.

Az is butaság, hogy azon kutyák "harci értéke" kevesebb, amelyek a gazdák számára kezelhetőek, míg a kezelhetetlenül vad kutyák "harci értéke" nagyobb.

Aki ismeri a teszteket, belelát a pásztorkutyák világába, pontosan tudja, hogy a legjobban teljesítő kutyák a gazdáikkal nagyon jó kapcsolatban vannak. Ez egyébként logikus, a jó teljesítményhez jó idegrendszer szükséges, a jó idegrendszerű kutya jó neveléssekennénekl pedig teljesen jól kezelhető egyedet eredményez.

Az sem igaz, hogy a külföldi fajták egyedei keményebbek lennének a magyarokénál, amennyiben a keménységet a bátorsággal, harckészséggel azonosítjuk. Az én értelmezésemben az agresszió kellő bátorság hiányában nem jelent kemény kutyát.

Ez pedig - ahogy egy előttem szóló írta - egyedfüggő. Vannak nagyon jó kutyák a komondorok és kuvaszok között is és vannak nagyon gyengék a kájok, kauk, kangalok közt is.

Egyszer beszéltem egy káj-tulajjal. A kutyája bizonytalan, kissé félős egyed volt. Lehetett vele sétálni, de mikor a komi rámordult, azonnal menekülni akart, tudtam beszélgetni a gazdával, de mikor közelebb léptem hozzájuk, a kutya menekülni akart. Lehetett szocializációs probléma is, de a fickó kölyökkorától rengeteget sétált vele, szóval idegrendszerileg se volt stabil a kutya. A gazda mondta, hogy a tenyésztőnél a káj-ok hatalmasak és borzasztóan agresszívak. Mai eszével nem venne onnan kutyát. Persze nem tudom, ebben mennyi szerepet játszott az, hogy a kutyája nem volt egy sikerült példány.

Az én komondorom viselkedése nagyon tetszett neki, mikor megtudta, mikyen sikeres tesztek vannak mögötte, teljesen odavolt.

Még annyit, hogy sokan youtube-videók alapján akarják eldönteni, melyik a jó kutya. Jó tudni, hogy az azokon szereplő kutyákat általában komoly kiképzés után videózzák le. Ráadásul a csibész rendszerint az, aki hónapokon keresztül kiképezte a kutyát. Szóval baromi látványos, de efyáltalán nem biztos, hogy minden ellenféllel szemben ilyen bátor lenne a kutya. De ha sikerül úgy kiképezni, hogy mjndenkjvel szemben bátor legyen, akkor se lehet összehasonlítani olyan kutyákkall, akiket nyersen tesztelnek, hogy megtudják, miket tudnak ösztönből.

A youtube-on meg lehet nézni, hogy a kaukázusik rettenetesen brutális házőrző tesztjeit szinte mindig ugyanaz az illető teszi fel. Elkezdtem nézegetni a videóit és csakhamar találtam egy olyat, ahol pontról pontra bemutatja, hogyan képezi ki a kutyákat, kezdve onnan, hogy a kikötött kutyát idegesíti, majd az első tétova mozdulatra menekükést színlel, ezzel bátorítva az akkor még egyáltalán nem bátor kutyát.

Azért válaszolok a kérdezőnek is.

Ezek a fajták alapból kemények. Én kutyás tapasztalat nélküli embernek nem javasolnám, szukát se.

Nem mintha nem lehetne megcsinálnj, de olyan dolgokra kell figyelni, amik még egy olyan embernek se egyszerűek, aki már nevelt fel másmilyen kutyát, nem pásztorkutyát. A pásztorkutya viselkedése sok tekintetben speciális, egyedi. Sok dologra másként reagál, mint a többi kutya. Ezeket a gazdinak ismerni kell. Sokan azt gondolják, legfontosabb, hogy keményen bánjunk vele, nehogy a fejünkre nőjön. De ha valaki ezt túlzásba viszi - ami tapasztalat híján könnyen megeshet -, akkor a kutya felnőve, ereje teljében visszaadhatja mindezt, amikor lehetősége nyílik. Egy ilyen kutyával szemben meg az ember esélytelen.

De ha lelkileg kevésbé masszív a kutyánk, az indokokatlanul kemény nevelessel egy életre tönkre zúzhatjuk az önbizalmát a nevelendő kölyöknek. Tehát érezni kell, hogy mi az, ami már nem fér bele, amit már szankcionálni kell.

Én mindig domináns komi kan kölyköt választok, mert nekem ilyen kell. Mibdenféle teszteket is csináltatok a jelentkezőkkel (kölykökkel), hogy kiválasszam a legjobbat. Ezek után elképzelhető, hogy milyen nehéz velük kölyökkorban, a nevelés során. Egy domináns kan kölyök elképesztően rossz, erőszakos csemete. Mégse verem soha. Max. orron legyintés megfelelő szavak kíséretében, egyébként pedig a jól bevált lenyomás.

Kezdő pásztorkutyásoknál gyakori, hogy annyira félnek a fajtától, hogy kifejezetten békés kölyköt akarnak választani. Ebből az lesz, hogy elviszik a legfélősebb kölyköt, majd felnövekedése után fel vannak háborodva, hogy a kutya még magát se tudja megvédeni, nem hogy a gazdákat, a portát.

Szóval, nem egyszerű a kezdők helyzete. De valahogy el kell kezdeni.

ismerkedni, beszélgetni kell az adott fajta jsmerőivel tartóival, adott esetben testközelben ismerjedni a fajta kutyáival. Aztán valahogy elkezdődik a nagy kaland.

Mert egy jó pásztorkutya gazdájává válni igazán nagyszerű érzés. Aki egyszer kipróbálta, nem tud szabadulni tőle. Én a komondorba szerettem bele, más biztos a saját fajtájával van így.