Szeretnék venni egy labradort és azt akarom tudi hogy mennyire nehéz nevelni?

Alapvetően nem túl nehéz, de ez csak egy igazi jó idegrendszerű, tenyésztőtől vett labira igaz.

11 évesen még főleg a szüleid dolga lenne a nevelés, te csak belesegítesz. Ha a szüleid teljesen rád hagynák a nevelését, az nem lesz jó.

1-es és 2-es, azért ne legyetek ennyire degradálóak. 10 évesen kaptam az első kutyámat (border collie) és kizárólag én neveltem(olyan féltékeny voltam, h nem engedtem, h a szüleim foglalkozzanak vele). Kutyasuliba már úgy mentünk, h tökéletes volt a helyben maradása és tudta a vezényszavakat is. Majd egy hónap múlva már mi voltunk az egyik "legjobbak" a csoportba. Mert én napi 1 órát gyakoroltam vele otthon minimúm, a többi felnőtt pedig úgy gondolta, h elég heti 2x a kutyasuliban foglalkozni vele.

A labi a könnyen nevelhető fajták közé tartozik, de persze vele is kell bőven foglalkozni.

Ha nem sajnáljátok rá a pénzt, és jó tenyészetből veszitek, akkor nem egy nehéz eset. De mostanában ömlenek rám a szaporítós labradorok, akiknek egyszerűen olyan magasan van az ingerküszöbük, hogy nagyon durván kell velük bánni, hogy észrevegyenek egy tiltást. A legdurvább esetem mondjuk most egy golden, hasonló tünetekkel, brutálisan tojik mindenféle fizikai behatásra, és a körülmények miatt sajnos a lelkiekre is. Azt a szívást nem kívánom senkinek.

Törzskönyves, jó helyről való kutyáknál ezt nem tapasztalom, ők általában olyanok, amilyeneknek lenniük kell. Persze náluk is bejátszik, hogy amennyire bírják a gyerekek nyúzását, annyira bírják a büntetést is, de mivel eleve kiegyensúlyozottabbak, meg ugye nem ilyen eltúlzottan terminátorok, ez nem nagyon szokott gondot okozni.

Szóval jó a labi, 11 évesen is, de törzskönyves legyen - és nem úgy, hogy harmincezer a kutya, és ötezer a törzskönyv, mert az kamu. 100 körül van a kutya, törzskönyv meg automatikusan jár hozzá. Meg szerződés, meg lelkiismeretes, leinformálható tenyésztő, minimum 8 hetes oltott kölyök, satöbbi. Ne ezen spóroljatok, mert később bajok lesznek.

Pont a napokban láttam a tévében egy lehetőséget, ami igen megosztó lehet, de azért elmesélem, hátha hasznát veszed.

A leendő vakvezető kutyusoknak keresnek nevelőszülőt. Ez annyit jelent, hogy a kutyus (labrador) 2-15 hós koráig kell nevelni, aztán elviszik kutyasuliba, majd a leendő látássérült gazdijához. Tudom, már ettől az ötlettől is bőgni lehet, hogy egy év múlva elviszik a kutyust, de egy tanulásnak is jó alkalom lehet és utána is találkozhatsz vele. Azalatt bele lehet tanulni, hogy milyen egy ilyen kutya, meg egyáltalán egy kutyával lenni. A szüleidnek is talán megnyugtatóbb, hogy nem rögtön tizenévre vállalnak kutyát. Nem részletezem, sokkal többet én sem tudok. A Baráthegyi kutyaiskolánál olvastam erről (ha jól írom a nevüket).