Hogyan szoktassak egy labradort a bezártsághoz?

Az a baj, eddig nem szoktattad a kennelhez.

Csak előny lesz abból egy kutyának, ha megszokja, hogyha szükség van rá, némi időre el van csukva.

Adj neki csontot rágni. Vacsorát, reggelit ott kapja. Amíg eszik, zárd rá az ajtót és csak akkor nyisd ki, amikor csendben van.

nem tudom mennyi idő a kerítésjavítás, de a szoktatás sem megy rövid idő alatt.

Nekem egy újfoundlandim van. Kertben van szabadon, kiskorától kezdve becsuktam néha a ketrecbe, csak 1-1 órára, hogy szokja, ha bármi miatt be kell csukni...na jött nálunk is egy kerítés festés, amikor le kellett szedni a léceket, nem egyszerre, leszedtük reggel, este mehetett vissza, tehát éjszakára megint a kertben volt a kutya. Aztán reggel megint ketrec. Ez ment egy hétig majdnem. Ő is nyüszögött kicsit, sajnáltam, de nem tudtam mit csinálni vele, inkébb nyuszögjön ott minthogy elment volna. Már 10 éves lesz, összesen nem volt annyit a ketrecben mint akkor az egy hét alatt. De kibírta :)

Hagyd, egy idő után abba fogja hagyni, adj neki egy jó nagy cupákos csontot, hagy foglalja le magát kicsit.

Ha jól csinálod, még felnőtt korában is a nyitott kennel lesz a pihenőhelye, ha megfelelő helyre építettétek.

De nem úgy, hogy holnap jönnek a munkások és kutya besittelve egész napra szinte.

Hagyd nyitva a kennelt egész napra, és naponta 2-3x gyakorolj vele. Fogj pár szem apróra vágott jutifalatot (de valami nagyon finomat és erős szagút, kolbászt is akár), dobj be egyet, úgy, hogy lássa, mondd neki, hogy "helyedre" (vagy amit szeretnél vezényszónak, a "befelé" is elég lehet), és amint bement, dicsérd meg (szóban). Hagyd nyugodtan kijönni, ne akard bent tartani; először csak azt szokja meg, hogy bemenni jó.

Ha ez már megvan, akkor amíg bent van, dobj utána még egy jutit, lehetőleg a rácson át, és hátulra, hogy ne az ajtó irányával azonosítsa a kaját. Szóbeli dicséret mehet folyamatosan, milyen ügyes, szuperjó, de okosan a helyére ment, ezaz. Amikor ki akarod hívni, mondd, hogy gyere ki, és kint megint juti. Az ajtót még mindig nem csuktuk be. Ha ez már frankón megy, akkor kezdd el egy-két másodperccel később utánadobálni a jutit, várjon odabent. Ezt az időt érdemes fokozatosan kihúzni, és amikor már nyugodtan vár, akkor lehet először behajtani az ajtót, aztán rácsukni, utána is rögtön megy a juti. Ha hisztizik, tiltás, ha nyugton van, juti. Ha ez megy már, amíg ott vagy, akkor kezdj el mászkálni, először csak helyben, aztán egyre messzebbre, végül ki a látóteréből. Ha nyugton van, visszamész, és megy a juti. Mindig csak akkor engedd ki, amikor nyugodt, ne azt lássa, hogy a hisztivel érheti el, hogy kiengeded. Sőt, a kiengedésre is érdemes vezényszót beiktatni (elég annyi, hogy "gyere"), aztán jöhet az, hogy kinyitod az ajtót, de nem jöhet ki (tiltod, vagy akár becsukod az orra előtt, várjon szépen a hívásra). Vegye észre, hogy azt is te kontrollálod, nem ő.

Úgy dicsérd már ilyenkor, hogy ne legyen izgatott a dicsérettől, mert az a hiszti felé viszi. Csak higgadtan, azt üzenve, hogy büszke vagy rá.

Érdemes odabent is etetni, had szeresse meg a helyet. A vizét is teheted oda, szokja meg, hogy ki-be mászkál, és odabent jó dolgok vannak. Persze ha nagyon nem akar bemenni, nem kell szomjaztatni, de akkor is legyen a vizestál a kennel rácsa mellett kívül, ajtó közelében (a legküzelebbi helyen, ahol még hajlandó inni belőle), aztán fokozatosan lehet beljebb rakni.

Ha meg szeparációs szorongásból csinálja, az más kérdés, akkor érdemes szakembert keresni, mert annak komplikáltabb a megoldása. De ha a szoktatási fázis kimaradt, csak rögtön be lett csukva, akkor én előbb ezzel próbálkoznék, mert valószínű, hogy ennyi a hiba, nem tudja, mi az elvárás, nem tudja, hogy kennelben lenni jó, ezeket kell vele megértetni elsősorban.