Kutya behívása éles helyzetben?

Mondom: odamész, megfogod, visszaviszed. Tanulja meg, hogy nem lóghatja el.

És igen, ez néha macerás. Én is megjártam anno a komplett lakótelepet párszor oda-vissza egy behívásnál, de atombiztos is lett a végére. A kutyanevelésben mindig az győz, aki nem adja fel.

Ja, a hosszú póráznak meg van egy olyan felhasználási módja, hogy csak ledobod a földre, és hagyod, hogy a kutya húzza maga után, így nem igazán érzi, hogy rajta van, mégis könnyebb összeszedni, mert nem őt kell elkapni, csak a póráz végét.

Plusz az is segít, ha arra rászoktatod, hogy a "gyere" vezényszóra azonnal indulni kell. Ezt sima pórázon is meg lehet tenni, kimondod a vezényszót, és egy tizedmásodperccel később bejelzel a pórázzal (de úgy, hogy feltűnjön neki, induljon el), póráz nélkül meg rögtön odanyúlsz és megbököd, vagy ilyesmi. Ha ezt addig gyakorolgatod, amíg reflex lesz, minden sokkal könnyebb. Annyi a titok, hogy tényleg nem szabad annyit várni, hogy gondolkodjon rajta, mert akkor már lehetőséget adsz neki arra, hogy úgy döntsön, hogy nem, illetve eleve hogy úgy érezze, hogy dönthet. Általában szeretjük, ha a kutya használja a fejét, de behívásnál és tiltásnál ne tegye, csak csinálja meg, azonnal, mert azon az élete múlhat.

Az odamész, megfogod megoldás is jó lehet, bár én behívás megtagadásért grabancot fognék, nem nyakörvet. De ezt valószínűleg max kétszer tudod eljátszani, utána ahogy indulsz, egyből ő is indul elfelé tőled.

Én olyankor, ha süketet játszanak vagy hozzájuk vágok valamit, pórázt, palackot, táskát, bármit egy erős rászólás, letiltás kíséretében, vagy kezdek egy komolyabb büntetést. De utána mindig legalább 2-3-szor megcsináltatom velük a behívást, fokozatos feloldással.