Meghalt a csaunk, ha veszünk egy kiscsaut, az enyhíti vagy erősíti fájdalmunkat?

Ezt nektek kell eldönteni.

Persze, hogy hiányzik. egy új kiskutya kitöltené az időtöket, de biztos mindig összehasonlítgatnátok a régivel.

Nem tudom, hogy mikor veszítettétek el az előzőt, de szerintem jobb egy kicsit várni egy új kutyussal. 1-2 hónap nem olyan hosszú idő és addigra csillapodik majd bennetek is a fájdalom.

Enyhíti!

Én vallom, hogy ebben a szörnyű helyzetben az első amit tehetsz, hogy beszerzel egy másik kutyát, az sem baj, ha nem kölyök. Sajnos egy párszor én is éltem már át ezt... Egyszer az orvostól Apukám a karjaiban hozta ki a németjuhászunkat, akit elaltattak és mi mindketten zokogtunk. Akkor odaszólt egy néni, hogy mihamarabb vegyenek újat! Így is lett...

Részvétem Nektek! :(

Nehéz kérdés. Azt mondják a kutyás ember kutya nélkül halott ember. Nekem mikor meghalt a kutyum, annyira magam alatt voltam, hogy úgy éreztem az egyetlen lehetőség mihamarabb szerezni egy kiskutyát, és bár nagyon szeretem az új kutyát is, ma már tudom, hogy rossz döntés volt.

Volt egy okos, felnőtt kutyám, és hirtelen a helyére került egy mindent megrágó, sétálni nem hajlandó, neveletlen, bepisilős kis hülye. Irtó cuki volt persze, de nem volt elég türelmem a neveléséhez azt hiszem. Szerettem volna ha már okos lenne, és tudnék vele kényelmesen élni, messze nem hozott olyan örömöt a kölyökkutya, amilyet amúgy egy kölyök hozhat. Folyton hasonlítgattam (ugyanaz a fajta), eleinte nem szerettem eléggé.

Egyszer csak azon kaptam magam két év után, hogy pontosan úgy viselkedek, akikről korábban azt gondoltam, hogy rossz gazdik. A kutyám neveletlen, nem tudom behívni, ezért nem engedem el, kedvtelenül sétáltatom, és inkább nem megyünk kutyák közelébe, stb.

Persze közben otthon nagyon szerettem, meg amúgy is nagyon meg szerettem, és akkor elhatározásra jutottam, hogy helyre teszem a kapcsolatom a kutyával, suliba járunk meg minden. Mostmár minden jó, de 2,5 év eltelte után még mindig hiányzik néha Lizzy, az, hogy ő mindig milyen jól viselkedett, sose ment el mellőlem, és ez a hasonlítgatás egy átok, hidd el. Pedig egészen nyilvánvaló, hogy én csináltam rosszul másodszorra, és nem a kutya rosszabb. Gondold meg jól!

Illetve ami viszont biztos, hogy lélekemelő, és kevésbé fájdalmas, az az, hogyha befogadsz egy olyan csaut, akit kidobtak. [link]