Mi a rossz és jó tulajdonsága a RÖVIDSZŐRŰ tacskóknak?

És miből gondolod, hogy a tacsi nem fog kiszökni? Ha nincs szocializálva az is tud verekedni, bár olyan sebeket talán nem ejthet, mint egy német juhász. De tudod én az ilyen gazdákról azt gondolom, aki nem veszi a fáradságot, hogy megnevelje a kutyáját és a dolgoknak utánajárjon, annak semmilyen kutya nem való. A szökést is lehetett volna kezelni. Egyrészt ivartalanítással, másrészt alapvető parancsok megtanításával, harmadrészt - és talán ez a legfontosabb - kertes ház ellenére mindennapos kinti sétával, intenzív lemozgatással, a verekedést pedig szocializálással. Honnan lehetnénk biztosak benne, hogy majd egy másik kutyával ezt vállalni fogod? A sopánkodás késő, az a kutya elment tőletek, egy kutya iránt pedig a szeretet egy dolog, de a faj és fajta igényeinek megfelelő felelősségvállalás legalább ugyanennyire fontos. Nem tetszik az sem, hogy ilyeneket írsz: szökős-e, félős-e, kapar-e. Ezek nem fajtajellemző dolgok, hanem nevelésen múlik, és a ha kutyával megfelelően és eleget foglalkozol, nem kell rájuk számítani, ugyanakkor ha a foglalkozás, nevelés, lefárasztás elmarad, fajtától függetlenül mindegyik produkálni fogja. Szóval úgy gondolom, neked alapvetően nem azon kellene elgondolkoznod, milyen kutyafajta mellett tedd le a voksodat, hanem amellett, hogy mi vezetett az előző kutyusod tragédiájához és mire lenne szükség, hogy a következő kutyussal ez ne történhessen meg!

És bocsáss meg, ha ezzel most fájdalmat okoztam. A szándékom nem bántás, hanem az, hogy ha lesz egy új kutyád, akkor felelősségteljesen tudj vele bánni, hogy ilyen szomorú dolog még egyszer ne történhessen meg! Szóval nem ellened szól, hanem a leendő kutyusért. Gondold át, amit írtam, nézz szembe a múltban elkövetett hibákkal kellő önkritikával. És ennek függvényében próbálj meg dönteni. A kertes ház egy dolog, de tök mindegy, hogy kertben vagy lakásban fogod-e a kutyát tartani. Ha csak majomszeretet kap, de igazi, a szükségleteinek megfelelő törődést nem, akkor a problémák egymást szülik majd vele. Minek bizonyítéka a régi kutyusod tragédiája (is).

Ez pedig a tipikus szöveg, amivel szembesítéskor az emberek védekezni próbálnak, mert nem képesek az önkritikára. Ez a kijelentés nekem elég volt: "A tacskó is szóba került , de nem tudom hogy kikaparná-e a füvet? , meg hogy szökős-e ?, félős-e ? ".

Sajnálom, hogy megsértődtél, bár bevallom, nem lepődtem meg, hiszen minden embernek fáj, mikor szembesítik az igazsággal. Nem kérdőjelezem meg azt, hogy szeretted a kutyusod. Csak az önmagában kevés. Ugyanakkor remélem, hogy idővel kellő ismereted lesz a kutyákról és rájössz a mondókám lényegére. Nem kell, hogy igazat adj nekem, kardozhatsz az ellenkezőjéről, nem is vitának szántam. Ha már annyit elértem vele, hogy ha nem is most azonnal, de egyszer majd elgondolkodsz ezen, akkor már megérte. :)

És igen, azért mertem kijelenteni, mert az előző kutyusod története sajnos klasszikus problémának mondható, aminek az esetek 99.9999999 %-ában az a háttere,a mit leírtam.

Nem a kutyafajta a lényeg jelen esetben, hiszen pont arra akartalak rávilágítani, ha elkövetsz egy-két szarvashibát, akkor mindegy milyen fajta kutyád van, problémák lesznek.

De örülök, hogy most már nem támadsz vissza! :)

Amit feltétlen tudni kell:

A kerti kutyának is kell a lemozgatás, az utcán új szagokat szimatolni, ehhez a kert kevés, unalmas neki, mint egy börtöncella.

A szocializáció, lehetőséget adni neki más kutyákkal való kapcsolatteremtésre, megismerni a környezet ingereit stb. Így nem lesz sem félős, sem agresszív.

Ivartalanítással a csavargás sok esetben megelőzhető, hiszen nem mennek csajozni, pasizni a kutyák.

Alapvető parancsok: behívás, ül, fekszik, marad, plusz megtanítani a kutyának, hogy mindig minden körülmények között csak a gazda után megyünk, kapunk nem lépünk ki, ha nem vagyunk kiengedve. Így megvan a kontroll.

És persze van még sok minden más is, ezek a legalapvetőbb dolgok.

(iránymutatás a jövőre nézve)