Hogyan szoktassak hozzá egy kutyát egy új környezethez?

A kutyát nem kell hozzászoktatni az új környezethez. Beviszed az új környezetbe, és éled tovább az életedet, reagálsz a kutya új környezettől előjött dolgaira (ha vannak), és ennyi.

Nálatok valószínűleg egy kapcsolatrendezés kellene, mert nincs a helyén a rangsor. Nem ő nem akar egyedül maradni, hanem azt nem akarja, hogy te védelem nélkül maradj, ezért kellene vele megértetni, hogy nincs szükséged védelemre, tökös vagy egyedül is, és egyébként sincs semmi köze hozzá, hogy te hol mászkálsz. Szóval kutyasuli (nem engedelmes képzés, hanem problémamegoldás), vagy hívj házhoz kiképzőt.

Plusz nagyon alaposan fáraszd le, mielőtt egyedül hagyod.

Tudom, senki nem hiszi :) De ez a szeparációs szorongás lényege, hogy rangsorproblémák miatt a kutya nem akarja egyedül hagyni a gazdát, mert szerinte az ő feladata vigyázni rá. Tisztán látszik ez olyankor, amikor odaadod valakinek a kutya pórázát, akit úgy kedvel, de mondjuk nem családtag, és elsétálsz, ki a látóteréből. Általában (bár nem mindig) olyankor is hiszti van, pedig nincs egyedül, és nyilván nem fél, nincs rá oka.

A félelem egyébként sem rombolásként jelentkezik, az tipikusan a stressz levezetése. Ha félne a kutya, akkor behúzódna egy sarokba remegni, vagy ha halálfélelme van, és pánikba esik, akkor az ajtót/ablakot bontaná ész nélkül, hogy kijusson a lakásból - ahol amúgy ugye nem fél, sőt, tök relaxáltan képes benne aludni, tehát bízik a helyben.

Amúgy meg a lehető legrosszabb taktika az, hogy ha kint hallgatózol, és a rombolás hangjaira visszamész. Hiszen a kutya azt akarja, hogy legyél ott, és ha megtanulja, hogy ehhez csak rombolnia kell, nyilván nem fog leszokni róla :)

Kérdező, jól sejtetted először, nem a rangsorral van a baj, ugyanis fajok között nincs dominancia (nem az én agymenésem, kutatások bizonyítják), így ez a kutyavilágban használatos "rangsor" kifejezés sem helytálló. Hiszen, ahhoz, hogy kialakuljon egy rangsor, ahol van alfa, kell a dominancia, amivel kivívja a helyét. Pont ugyanennyire rossz feltételezés, hogy ha nem töltöd be az "alfa" szerepét, a kutya rákényszerül, hogy átvegye. Ma már a szabadon élő farkasoknál sem használják az alfa kifejezést, mert egy falka egy család és inkább nevezik őket breeding malenek és breeding femalenek (mivel az apuka attól "alfa", hogy kufircolt egyet [sarkítva]). Igaz az, hogy van egy hierarchia, de pont olyan, mint egy családban (folyamatosan változik a helyzetektől függően). Anya-apa állnak "felül", azonban bizonyos pontokban a gyerek/kutya/farkas. És itt nem arra kell gondolni, hogy a kölyök átvette a "falkavezérséget" (már fentebb leírt okból kifolyólag sem). Nem egészen úgy vannak már az elképzelések, mint anno, ami masszívan beszívta magát mind a köztudatba, mind a tudományos berkekbe (pl kiképzők). Miért van ekkora szórás és széthúzás a két "ideológia" között? Nincs igazán egységesített rendszer, az EU-ban bárki alapíthat kutyaiskolát... Már ez sok mindent megmagyaráz. Észrevételem az, hogy míg a tudományok közé tartozik a kutyanevelés/képzés (hiszen pszichológia, etológia/viselkedéstan), inkább vallásként kezelik. A legtöbb vitában a belinkelt tudományos kutatásokra csak "szerintem", "én ebben hiszek" és "nekem ez vált be" válaszokat kapok a másik féltől. Ami valljuk be, nem túl tudományos, vagy hiteles egy érvelésnél. Még ha valakinek papírja is van arról, hogy kiképző, nem jelent semmit, ha nem képzi tovább magát (ha kell saját magától, hivatalos forrásokból, modern kutatásokkal. Valljuk be, az sem nagy továbbképzés, ha olyan szemináriumra megy el, ahol még a régi modelleket tolják.). Senki se akar egy olyan orvoshoz menni, aki leragadt két generációval ezelőtti orvoslásnál. Lehet azt nagyon jól csinálja, de van új, jobb, tudományosabb módszer. Valamint a mai napig vannak olyan tankönyvek (mindegy milyen területen), amik viszonylag újak, de régi információkat tartalmaznak.

Úgy tűnik Akumi szerint amelyik kutya fél, az a sarokban remeg. Persze, pont ezért nem létezik félelmi agresszió, vagy félelemből reaktív kutyák. Ja de. Hiszen fenyegetésre vagy menekül, vagy megadja magát, vagy támad a kutya. Mindnek a gyökere a félelem. Különben sem a véletlen műve, hogy szeparációs stressznek vagy szorongásnak hívják ezt a jelenséget ("A szorongás egyik definíciója: tárgy nélküli félelem. Vagyis ugyanaz a reakció (félelem), de nem tudjuk, hogy mire irányul.") Tény, sokszor unalomból rombolnak, erre érdemes lehet olyan helyet kialakítani, ahol kilát, jönnek-mennek az emberek, és/vagy egy rágcsajátékra (Kong) rászoktatni, stb. Ezekkel elfoglalhatja magát. Azonban, ha valódi szeparációs szorongásról van szó, akkor egyszerűen fél, nem érti, vagy még idegen számára a helyzet. Lehet, hogy az új hely ezt hozta elő belőle. Nem várhatjuk el, hogy azonnal beilleszkedjen és élje tovább az életét, mint előtte. Nagyon jó dolog, hogy van rá időd most, mert eltarthat jó pár napig, míg újból helyrerázódik. Egy kis lemozgatás és mehet a tanulás. Ez a videó jól összefoglalja a teendőket (reklámoktól eltekintve): https://www.youtube.com/watch?v=GvW5D0J42so

És még egy: https://www.youtube.com/watch?v=NBNhsZD8o2M

"I had worked on going behind a wall or a doorway first, then behind the front door, and immediately back in to reward. You have to build it slowly. It might take weeks at one step. I also work on having my dogs learn to be alone when they are in their crate and I have the crate in one room and then go around the corner and come back to reward. I slowly increase the amount of time that I am away from them. They learn that me being away is nothing to worry about. It takes a lot of time." A fokozatosság a lényeg. Sok sikert. :)

Nem mondom, hogy amúgy a hagyományos kutyanevelés nem működik. Pont az a baj, hogy elérnek vele eredményeket. Csak annak a tudományos háttere az, hogy a kutyát kényelmetlen helyzetbe hozzuk, legyen meg a félelmen alapuló "tisztelet" (lehet ezzel vitatkozni, de egy büntetés csak akkor hatásos, ha a kutyából valamilyen negatív érzést vált ki és legközelebb is csak azért fog engedelmeskedni, mert nem akar büntetést). Pozitív megerősítésnél inkább megmutatod neki a világot, mit vársz el tőle, elkerülöd, megelőzöd tanítással a büntetendő magatartásokat és nem arra vársz, hogy elrontsa és korrigáld. Ha a büntetést olyan értelemben vesszük, mint hogy rákoppintasz az orrára, igen nehéz büntetés nélkül nevelni, de nem lehetetlen (persze ez sem tűnik nagy cuccnak, de a kutya számára igen kellemetlen). Olyat csak akkor jelenthetsz ki, hogy a rangsor működik a legjobban gyakorlatban, ha hozzáértéssel csináltad a másik módszert is. És még akkor is csak a saját eredményeidet tudod felmutatni. A mai világban már kismilliónyi kutatás támogatja az R+-t, köztük olyanok is, akik előtte averzív módszerekkel, falkaelméletet alkalmazva dolgoztak. Az R+ is működik, különben nem lennének pozitív trénerek, akik akár agresszív kutyákat is rehabilitálnak testi-lelki abúzus, falkavezérségi vágy nélkül. Legyen akármilyen "domináns" vagy makacs a kutya. Szem előtt kéne tartani azt, hogy hogyan jutunk el a célig, nem csak a célt magát. Amúgy elég fura, hogy egy tévesen felállított tévhit gyakorlatba való átvitele legyen a legjobb, de ez csak újabb logikai bukfenc, amire úgyse kapok megalapozott tényekkel teli választ.

Íme egy írás arról, hogy az averziv módszerek (aminek a hátterében a rangsorolás áll) mennyit ártanak: [link]