Meg lehet tanítani egy kutyát valamire csak dicsérettel meg simivel, jutifalat nélkül?

_Valamire_ meg lehet (valamire meg nem :)). A kérdés az, hogy mire, meg hogyan, és megéri-e jutifalat nélkül tanítani.

Pl. egy ültetést, fektetést, ilyesmit meg lehet tanítani kaja nélkül is bármelyik kutyának, jó esetben úgy is, hogy tényleg élvezze. De egy komoly sportteljesítmény, vagy egy bonyolultabb feladat gyakorlatilag esélytelen, különösen, ha amúgy nem olyan típusú a kutya, hogy élete egyetlen célja megfelelni a gazdának. Vegyük csak a szemkontaktos precíz láb mellett követést: kaja nélkül eleve nemigen tudod megmutatni a kutyának, hogy mi pontosan a kívánatos pozíció. Arról nem is beszélve, hogy kaja nélkül a kutyák nagy része elveszíti a lelkesedését, és sosem fog kiderülni, mennyi van benne, mert nem jut el az ember a maximumig, mert ilyen hülyeségekkel kell küzdeni, hogy a kutya nincs felpörögve, megunja, elfárad, tojik az egészre.

Meg amúgy miért tanítana bárki jutifalat nélkül, ha jutifalattal egyszerűbb a gazdának és nagyobb buli a kutyának? Ha valaki attól fél, hogy csak a kajáért fogja szeretni a kutya, az rendezze a viszonyát a kutyával, és tanuljon meg jól dicsérni (úgy, hogy tényleg örüljön neki a kutya), sőt, előbb dicsérni, és utána nyúlni a falatért, és meg van oldva.

(Mellesleg a komoly munkakutyákat is kajával tanítják, csak aztán megtanítják nekik azt is, hogy a kaja néha egy hosszabb meló után jön, és így működnek anélkül is.)

Kényszerrel szinte mindenre meg lehet tanítani a kutyát, ahol a "jutalom" a dicséret és a simi lesz. Az más kérdés, hogy a kutya egy nehezebb, összetettebb feladatot, ahol ugye jelentősen erősebb, nagyobb kényszert kell használni, utálni fog így, frusztrált, félős lesz benne, a munkakedve egy az egyben elvész és csak a büntetéstől való félelmében fog dolgozni. Egy ültetést, fektetést, helyben maradást meg lehet tanítani persze jutalom nélkül is. Csak az ilyeneknél az a baj, hogy általában a kutya megcsinálja a feladatot, de úgy, hogy közben a gazdával egyáltalán nem kontaktál.

De nézz meg pár engedelmes és őv videót a 70-es, 80-as évekből, ott láthatod, hogy hogyan dolgoznak a kutyák. Pedig már akkor is volt jutalom, csak a kényszer aránya sokkal erősebb volt.

Na ácsi, azért a jutalomfalat nélküli tanítást ne azonosítsuk a parforce-szal. Meg lehet tanítani nem jutifalatos segítséggel is egy kutyát dolgokra anélkül, hogy félne. Különben a nem jutifalatozó kutyákkal mit lehetne kezdeni (az éheztetésen kívül)?

Csak hogy egy egyszerű példát mondjak, az ültetést a közvélekedés szerint lehet tanítani jutifalattal vagy fenéklenyomással. Arról nem sok szó esik, hogy köztes módszerként finoman (már az adott kutyához képest finoman, nyilván) le is lehet billenteni a kis popóját, ami nem egy durva, rossz hangulatú mozdulat, egyszerűen csak kézzel, a kutyát a megfelelő helyeken támasztva-nógatva mutatom meg neki, hogy mit kérek, aztán összedicsérem. Meg fogja tanulni, és nem lesz vele problémája, mert az egész nem durva, nem bántó, nem félelemre épít, csak kommunikáció.

Ettől ez még kényszeres tanítás, hogy a kutyának nem okoz fájdalmat vagy rossz érzést. De ezzel nincs is baj, amelyik kutya egyáltalán nem kajás és zsákmányos, ott én is ezt használom. Ahogy akkor is, ha a kutya pofátlan és bepróbálkozik, egyszer csak elfelejti az ültetést.

A parforce-nak is vannak fokozatai, nem csak a szögesben történő felakasztást jelenti. És nem mindig rossz a kényszer, nem is erről volt szó, sőt, sokszor kell is alkalmazni, csak épp a megfelelő arányban kell keverni a jutalmazással és oldással.

De ha jutalom nélkül tanítják a kutyát sajnos még valóban igaz a legtöbb ebre -persze van 1-2 kivétel-, hogy a munkakedve és a gazda felé történő figyelme egyszerűen nem fog kialakulni.