Mit gondoltok arról hogy a kutya előtt kell mindig lenni séta közben?!

Fontos tudnod, hogy a legnagyobb tiszteletlenség egy kutyától, ha nem jön vissza amikor hívod. Sokan ott rontják el, hogy pl. szembe jön egy nagyobb kutya, megijednek tőle, ezért a kiskutya után szaladnak, és "megmentik". Na itt rögzül először a kutyában, hogy nyugodtan mehetek én a fejem után, lohol mögöttem egy majom, aztán úgyis kiment, és hazavisz. Aztán még párszor utánaszaladsz ilyen helyzetben, és mindig megerősíted abban, hogy azt csinál amit akar, nem kell hozzád visszajönnie.

A visszahívás titka nem csak a jutalomfalatban rejlik, hanem abban, hogy meg kell tanítanod a kutyádat, hogy nem neked kell figyelned rá, hanem neki kell figyelnie rá. Hívás közben sosem közeledünk a kutyához, hanem távolodunk tőle. Ha nem akar jönni, akkor őrült módjára rohanunk el az ellenkező irányba, ez az egy dolog működik. Tapasztalatból mondom, két évig olyan komoly behívási problémáim voltak, hogy nem mertem egyáltaln elengedni a kutyát. Miután egyszer körbe üldöztem a nyolckeren, a helyzet tragikussá fordult, akkor tényleg biztosítottam róla, hogy ott rohanok a nyomában, és ő vezet engem. Onnantól a füle botját sem mozdította ha hívtam.

Amióta az elszaladós módszert alkalmazom, mindig visszajön. Aztán azt is szoktam csinálni, hogy megy elől (csak ha póráz nélkül, pórázon mellettem) és én szépen halkan visszafordulok, és elindulok az ellenkező irányba. Megdöbbentően gyorsan leesik neki, hogy elveszett. Érdemes kimenni az erdőbe, és amikor fog egy szagot és elkezd eliszkolni, bújj el előle. Várd meg míg keresni kezd (ha rendben van köztetek a kötődés akkor nem is tudsz elbújni amúgy, ha akarsz se) de ne szólj semmit. Várj, míg egy kicsit megijed. Persze, ha rohanni kezdene el tőled ki a világból, akkor azért jelezz, de amúgy ne. Várd ki míg kicsit bepánikol, és akkor nagyon halkan mondd a nevét, vagy a gyere parancsot, füttyents, vagy szisszenj, a lényeg, hogy adj neki valami halk jelet. Ha megtalál, akkor óriási dícséret, és jutalom falat, dögönyözés, nagy öröm, meg minden.

Ezt néhányszor eljátszod és figyelni fog rád. És ne feledd: ha hívod, mindig távolodsz tőle, és sosem közeledsz hozzá.

Bármilyen rosszalkodásból bármilyen messziről jön vissza, sose szídd meg ha odaért hozzád, mert azt fogja hinni azért kapta a szídást, mert visszajött. Ha úgy alakul, hogy muszáj utána menned (pl sikító yorki tulajdonos felé halad, és nincs pofád elszaladni) akkor megszídhatod, de csak és kizárólag akkor, ha az utolsó egy méteren sem indult el feléd. Mert ha elindult feléd, akkor már csak dícséretet kaphat.

Illetve érdemes arra is figyelni, hogy ne behívásnál vedd pórázra, hanem olyankor inkább menj utána. Mert az is rossz, ha arra jut, hogy hülye lesz oda menni ahol te megkötöd.

ÓÓÓÓÓ, igen a bulldog nem sétálását ismerem, ugyanis akivel én küzdök, az egy angol bulldog :) Hidd el, az elfutás mindig bejön, ha a bizonytalan kaland és a falkája között kell választania, a falkát fogja választani. Ha meg a jutira nem motivált (sajnos az enyém se) akkor sokkal kevesebbet kell neki enni adni, és jutival pótolni. Nálunk mostmár csak minden másnap kap rendesen tányérból enni, egyébként pedig csak a juti van, de cserébe sokat tanulunk, mókázunk, játszunk, hogy mindig legyen miért jutit adni. pl labdázunk, visszahozza, arra is juti. Nagyon erősíti a kötődését. Gyakorolhattok még olyat, hogy megtanulja a behívást, hogy megkérsz valakit, hogy fogja meg a kutyát nyakörvnél és ne engedje el, te szaladj, és hívd, ő pedig tartsa egész addig, míg be nem érsz egy fa mögé, na akkor kell elengedni, és rohanni fog utánad! Ha odaért nagyon megdícsérni, jutalom, kaja meg minden.

Tapasztalatból mondom, hogy a bulldog nagyon-nagyon konok és erős jellem, én pl elszúrtam a sajátom, és sajnos mostanában már balhés is :( 2 év elrontását próbálom most a suliban kijavítani, de szerencsére elég jól megy.

Nem mondtad az elején, hogy Francia Bulldogod van! :D

Ő egy másik kategória! :P

Reggelente szoktunk együtt sétálgatni egy ilyen kutyussal és Ő maga a megtestesült Makacsság! (tizen valahány kg színizom konokság! :D) Imádnivaló ahogy kaparja/ lökdösi a lábamat a falatkáért (ősztől-tavaszig majdnem mindig van nálam jutifalat) vagy ahogy a labradortól elakarja venni a (számára túl nagy) labdát ott röfög, döhösen vakkantgat körülötte az meg (szó szerint!) 2 foggal tartja előtte a lasztit és röhög rajta... :D:D:D

Hát, igen Őt nehéz rávenni arra amit Te akarsz. De nem lehetetlen! (csak úgy kell csinálni minha az Ő döntése lenne... :P)

Igen, ezek szerint lehet, hogy ez típusjelleg, mert a játék nálunk is így nézett ki. A kutyasuli (és Jan Fennel szerint) A falkavezér három kiváltsága:

- A privát területének határa

- Ez az én dolgom

- Közös akciók irányítása

Az, hogy elviszi a labdát tőled, az tipikusan az "Ez az én dolgom" kiváltság jelzése. Megmutatja, hogy a labda nem a tiéd, hanem az övé.

Mi ezt most kezdük el megoldani, úgy hogy egyrészt minden játékát elpakoltam, és csak akkor kapja meg, ha én úgy gondolom, és még azelőtt elveszem, mielőtt megunná (gondolom ez kölyöknél azért más, mert ha nincs előtte játék, akkor unalmában a papucsodat sajátítja ki). Vettem egy új labdát, ami csak az enyém, és csak akkor vesszük elő, amikor gyakoroljuk a visszahozás. Mindig csak rövid ideig labdázunk, még akkor abba hagyjuk, mikor még érdekli. Akkor nagy dícséret, dögönyözés, labda eltesz, játék vége. És nagy örömömre most megfejtettem, hogy hogy tudom neki meg tanítani a visszahozást. Azóta hozza mint a kisangyal, mióta megértette miről van szó :) Először két különböző feladatot tanítottam: 1. Hol a labda? Ide-oda rakosgattam a labdát, és ha rábökött az orrával, vagy megfogta, akkor klikk+kaja. (érdemes elkezdeni klikkerezni, régebben nekem sem ment, de már tudom, hogy nagyon hasznos) 2. Hozd: szájába teszem a labdát, és elkezdek hátrálni, miközben mondom, hogy gyere-gyere-hozd, amikor épp tartja, akkor klikk kaja. Először csak egy pillanatra tartotta, de nagyon gyorsan leesett neki mit akarok tőle. Amikor ez a kettő külön-külön már jól ment, akkor összekötöttem: eldobtam, aztán "Hol a labda? Azaz! Hozd ide! Asszem két hete gyakoroltuk minden másnap kb 10 percet, mostmá otthon nagyon stabilan megy, kint még akadozik, de dolgozunk rajta :)

A játékkal amúgy nálunk is gond van/volt nem csak ebből a szempontból, hanem azért is, mert eszköz nélkül, tehát úgy, hogy csak ő és én játszunk, nem tudtam felhívni magamra a figyelmét, nem játszott velem. Ez is tipikus hierarchia probléma, nem engedi meg magának, hogy a (szerinte) rengban alatta állóval játszon.

Hogy hol rontottam el, azt nem tudom pontosan, türelmetlen voltam az elején, mert nem sokkal előtte halt meg az előző okos felnőtt kutyám, amit tudom még, hogy elrontottam, az az, hogy nem tréningeztem sosem szemkontaktusra, mert nem tudtam, hogy az fontos, illetve ezt a behívás dolgot is. Volt pár igen kínos kergetőzésünk, amikor konkrétan hülyének nézett. Hát őszintén szólva sok mindent. Tudtam én, hogy milyen szabályokat kellene betartani, csak valahogy egyedül nem ment, kellett hozzá a suli, hogy komolyan vegyem őket.