Szörnyen érzem magam. Mit tegyek?

Volt még nagyon-nagyon régen egy tacskó kutyusom. Imádtam, mindent megtettem érte.... kiskoromban egyszer bántalmaztam a kutyát. Nem tudom miért... Nem szoktam állatokat bántani, soha! De akkor valamiért azt csináltam. Ha vissza tudnék menni az időbe, úgy veretném a fejem a falba, hogy betörik a koponyám... A kutya ezt leszámítva jó körülmények között volt: kapott minden finomságot, védve volt széltől, esőtől, hótol.

Többször megengedtem neki, hogy fusson pár kört a faluban(nagyon futkorászós kutyus volt) és mindig visszajött. 4 óránál többet sosem bóklászott. Amikor hazajött a nagy futásából, az volt az első dolga, hogy odabújik hozzám simogatásért :(

Aztán egyik nap nem jött haza... A másik utcában találták meg, nem mozdult, csak liheget... (Megette a rókamérget, amit a falu különböző pontjain szórtak szét a veszett erdei állatok miatt) Kb. 1 órán át csak szenvedett(az állatorvos 3 órára volt innen), majd elment.

Nagyon szörnyen érzem magam, amiért régen bántottam őt, ő pedig olyan jó volt hozzám. :((

Már sok év eltelt azóta, de még mindig a fejemben játszódik le az a képsor, amit tettem szegénnyel. Egyébként én nem vagyok olyan fajta, tisztelem az állatokat, ha meglátok egy kutyát láncra verve, víz nélkül, vagy bármi, ölni tudnék... Bárcsak ezt tettem volna magammal is akkor...