Haldoklik a kutyám, de ezt nagyon nehezen viselem. Mit tehetek?
Figyelt kérdés
14 éves vagyok és fiú. A kutyám egy hónappal fiatalabb nálam. Ebből mindenki tudhatja, hogy nagyon szép kort megélt, de én mellette nőttem fel. 3-4 hete még semmi baja sem volt, az udvaron futkározott, de szombat óta egyre rosszabbul van: apukámnak úgy kell lesegítenie a lépcsőn, ha pisilnie, kakilnia kell, egyébként viszont csak a helyén gubbaszt és rossz ezt látni. Anyukám altatáson gondolkodik, apukám szerint nincs rá szükség, de már csak napok kérdése. Könyörögtem, hogy vigyük el az állatorvoshoz. Apukám beszélt vele, ugyan ő is tudta, hogy már nem lehet rajta segíteni, de meg is mondta a doki, hogy szegényt már csak 2 választásunk van: vagy hagyjuk magától elmenni vagy elaltatjuk. Most csak azon jár a fejem, mi lesz, ha már a holnap reggelt se éri meg? Nagyon fontos volt nekem a kutyuskám. Mindemellett még abba is belegondoltam, hogy ha megtörténik és ugye szinte bármelyik percben megtörténhet, akkor hogy fogja majd feldolgozni ezt a 9 éves öcsém, aki még nálam is nagyobb kutyabarát? Teljesen össze vagyok törve.....mit tehetnék?2017. febr. 8. 21:37
1/13 anonim válasza:
Semmit, ez az elet rendje. Borzalmasan rossz lesz, de majd kesobb enyhul a fajdalom. Ilyenkor az szoktak tanacoslni, hogy vegyel magad melle egy uj jovevenyt, igy nem lesz idod a gyasszal foglalkozni. Nos ez valakinek bevalik, valakinek nem.
2/13 anonim válasza:
Szia! Teljesen meg tudom érteni a problémádat,én ugyanígy aggódtam,mikor tavalyelőtt a 17 éves kutyusom szenvedéseit kellett végignéznem...sajnos végül altatni kellett,mert utolsó nap már teljesen lebénult,és bekakált,behányt...Sajnos,ha már ilyen rossz állapotban van a kutyusod,akkor minden esély megvan rá,hogy hamarosan elmegy,de örüljetek,ha csak simán elalszik,és .em szenved.Nekünk is azt mondta a doki,hogy nincs mit tenni,idős kutyát se műteni,se egyéb bevatkozást nem lehet,nem élné túl...Azt tudjátok tenni,hogy sokat simogatni,szeretgetni
3/13 A kérdező kommentje:
Köszi a válaszokat! Ha a holnapot még megéri, akkor méltó búcsút vesz tőle a család sok-sok simogatással, szeretgetéssel.
2017. febr. 8. 21:59
4/13 anonim válasza:
Sajnálom ...tudom mit érzel.En is kanállal etettem , itattam enyémet.Beszelgettem vele ,szeretgettem .Testvéred is sajnálom,mi már öregek vagyunk de nagyon megsirattuk.Aztan hoztunk ki menhelyről kutyust,jó érzés hogy segítettünk egy másik állaton,de egyik sem pótolja a másikat.Szeretjuk őt is természetesen. Ha úgy adódik,vedd elő a képeket lesz egy kis vigasz.
5/13 anonim válasza:
Szeresd amig teheted. Volt egyszer egy kutyank. Beteg volt nem lehetett rajta segiteni. Megtudtam hogy van egy hete. Az egesz hetet vele akartam tolteni. Kiultem az udvarra hozza. Kerdeztem a tesom hogy nem e jon o is oda azt mondta hogy nem akar az utolso heten nagyon megszeretni (mamamnal lakott a kuzya) és ilyedten viszakerdeztem hogy utolso nap? Azt valaszolta hogy nem utolso het. Masnap reggel felkeltem egybol indultam az udvarra. Nem volt ott... Muszaj volt elaltatatni. Egesznap mintha ott lett volna mintha ugatott volna mintha ott vart volna farokcsocalva az udvaron. De nem. Tarts ki majd jobb lesz. Es boldogan fogsz a kutyara viszagondolni.
6/13 anonim válasza:
Szerintem próbáljatok megtenni mindent annak érdekében, hogy utolsó napjait nyugodtan tölthesse. Gondolom már nem nagyon eszik, de tegyetek neki oda élelmet a közelébe, hogy érezze a gindoskodást s lássa, hogy mindene megvan. Esetleg ha volt kedvenc játéka stb. akkor annak is biztosan örül, ha a közelében van. Ha kézhez volt szoktatva és még magánál van, akkor nyilván örül a simogatásnak is. Eltemetni nehéz lesz az biztos, nekem is nagyon nehezen lesz. De végül úgy döntöttem ide temetem a kertbe egy szép fa mellé. S azóta ott gyönyörű virágok nőnek.
7/13 anonim válasza:
Par honapja vesztettem el a 13 eves kutyam. 10 eves voltam mikor elkezdtuk a kozos eletunk. Sajnos altatni kellett,mert mar felkelni is alig birt, de az utolso pillanatban is csovalta a farkat mikor meglatott.En szornyen nehezen engedtem el, fajt hogy nem tudom ot eletben tartatni es vagy vegignezem a szenvedeseit vagy kimondom hogy legyen vege az egesznek. Irto rosszul ereztem magam es meg most is ha ra gondolok. En nem tudtam rogton elfogadni es aznap vele almodtam...ugyanazzal a pimasz neveto arcaval farkcsovalva jelent meg egy utolso simire eros napsutesben aztan egyre erosebb lett a feny es felebredtem. Szamomra akkor ment el igazan es ezutan tudtam elengedni. Mar tudom hogy jo helyen van es mindig vigyaz ram. Bucsuzz el tole egyszer meg talalkozni fogtok. Idovel pedig megtanulsz elni nelkule, es talan lesz egy uj kutyad akit szerethetsz. (Bocsi az elozetes tortenetert de jo volt megosztani.) kitartast!
8/13 anonim válasza:
Azert vagyok magamra a legmergesebb mert idosebb volt nallam es nagykutya volt, ezert feltem tole.
9/13 anonim válasza:
Sajnos ez elkerülhetetlen, előbb-utóbb minden kutyatartó átéli. Legyetek most mellette, ameddig csak lehet, és próbáljátok meg a lehető legkevesebb szenvedést biztosítani neki. Ebbe beletartozik az is, hogy esetleg tényleg altatni kell. Az öcséddel ülj le beszélgetni életről-halálról, átsegíthetitek egymást a kezdeti, legnehezebb időszakon. Előbb-utóbb már képes leszel elhinni, hogy az a legfontosabb, hogy jó élete volt mellettetek. Sokakkal ellentétben én nem javaslom, hogy azonnal fogadjatok be egy másik kutyát. A gyászt fel kell dolgozni, nem a szőnyeg alá seperni.
10/13 anonim válasza:
Kitartás!
Sajnos nem lehet mit tenni, ez az élet rendje. :(
Legyetek vele minél többet, főleg az az ember aki a legközelebb állt hozzá!
Február végén lesz 1 éve, hogy elment a kutyusom, 14 évig volt velem. A vége fele nagyon megromlott az egészségi állapota, hol jobban volt hol nem. Volt amikor felállni se tudott annyira gyenge volt, a végén már a kedvenc ételét se ette meg. Nagyon fájt és fáj mai napig is, hogy úgy kellett látnom őt. Rengeteget ápoltam, simogattam, mindig a kedvenc kajáját kapta.
Felnőtt emberként mondom, még most is hihetetlenül hiányzik, nehéz feldolgozni.
Legyetek minél többet fele, hidd el ez neki is jó lesz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!