Hogy szoktassam le a kutyát arról, hogy feljöjjön az ágyba, mikor alszunk?

Az 5-ösnek majdnem igaza van. De azért van jobb módszer.

" durvaság segíthet csak. Lerúgni az ágyról, leordítani a fejét,"

"nem a fájdalomokozás a lényeg, hanem az ijesztés."

És erre mondod te azt, hogy nézze a csodálatok kutyadokit???!!! :D

Mert abban aztán sok olyan van, hogy fizikailag lerúgja az ágyról, meg torkaszakadtából üvölt! :)

Ha tényleg ez a tükör módszer, akkor egyértelműen kijelenthető, hogy a tükörmódszer szar.

A fizikai fegyelmezés rendben van, és tényleg nem a fájdalom okozás a cél. Maga az érintés is egyfajta birtoklás, fölérendeltség kifejezése, és ez ennek a megerősítésére szolgál.

Illetve arra, hogy a kutya érezze, hogy kész vagy mindent bevetni, és komolyan gondolod a dolgot.

De soha, egyetlen esetben egyik fegyelmezésnél se a fizikai kontroll a célra vezető.

Millió helyzetet lehet mondani, de általánosságban mindig aranyszabály az, hogy ne úgy fegyelmezzük, és irányítsuk fizikailag a kutyát, hogy olyan helyzetbe kerüljön, amilyenbe szeretnénk látni!!!

(jelen esetben nem lerúgni kell az ágyról, ha nem akarjuk az ágyon látni)

Hanem úgy kell irányítani, kontrollálni, hogy ne legyen más választása, rájöjjön mit akarunk, és saját döntésből hozza meg azt a lépést, amit elvárunk tőle.

Jelen esetben lehet fizikailag fegyelmezni, nyakon csapni, , kicsit oldalba lökni, de csak azért, hogy meglepődjön, komolyan vegyen, és kizökkenjen abból a birtokló állapotából, amiben éppen van, hogy hívás nélkül ment fel az ágyra.

Ha ez megvan, és láthatóan ráeszmélt arra, hogy ezt nem folytathatja, el kell foglalni a területét. Testbeszéddel, ha kell fizikailag blokkolni, de NEM(!!!) lekergetni az ágyról!

Olyan szinten kell kijelölni a területünket, fölé tornyosulva, türelmesen megvárni, amíg rájön a lényegre, hogy ne legyen más választása (sokáig úgyse marad úgy) mint hogy teret adjon.

Ezt a teret adást pedig addig kell fokozni, amíg le nem megy az ágyról.

A lerúgással nem sokra lehet menni, az ordítással meg semmire.

Mit tanul belőle a kutya? Hogy erősebb vagy, de azt nem hogy az ágy a tiéd. Tartani fog tőled, de az ágyat ugyanúgy közös (vagy saját) tulajdonnak tekinti.

Pedig a cél az lenne, hogy megértse, hogy oda max engedéllyel mehet fel, hogy pszichés korlátokat jelentsen az ágy, és mindenféle kerítés nélkül se menjen fel, egyszerűen azért, mert tisztában van vele, hogy az a tiéd.

" Ilyenkor következetesen leküldjük,"

Ne állj meg itt.

Küldd a helyére, várd meg, amíg lefekszik.

Ha lefeküdt, hagyd ott, látványosan, hátat fordítva neki, ezzel esetleg kiprovokálod, hogy felkeljen, és kövessen.

Ez azért jó, mert fegyelmezni, korrigálni csak úgy tudod, ha hibázik.

Ha felkel, követ, felemeli a fejét, szánj rá időt, parancsold vissza.

(Előző alapelvet követve, ne odacibáld a helyére, hanem küldd oda, saját döntésből menjen oda)

Feküdjön le, és csak úgy hagyd ott, ha láthatóan belenyugszik ebbe, leteszi a fejét, megérti, hogy ott kell aludnia, és nem akar felkelni.

# 11

Igen, nem lerúgás van benne. Hanem belerúgás, fojtogatás, stb. Mikor mi szükséges.

Az elv megértéséhez javasoltam a sorozatot.

De azt nem vitathatod, hogy amit a kutyadoki csinál, arra az emberek többsége nem képes. Meg nem is fontos, hogy pont úgy csináljon mindent, csak annak szellemében.

Ahogy írtam, nem visítozni kell a kutyával, könyörgő hangon. Hanem ráordítani, meg tettleg inzultálni, hogy lássa, a gazdájával nem lehet vitatkozni, hanem tetszik, nem tetszik, szót kell neki fogadni. Ezek a módszerek könnyebben mennek az embereknek, és jól csinálva a hatásuk ugyanaz. Mivel ebben az esetben nem lehet egy nap tízszer közölni a kutyával az ágyhoz kapcsolódó tilalmat, ezért kell ijesztőbben fellépni abban a pár esetben, amikor lehet.

Amikor a mostani, rendkívül ostoba kutyám hozzám került 3/4 évesen, teljesen civilizálatlan volt, nem hallgatott senkire, mert egy kennelben élt addig, embert alig látott. Nálam állandóan kiszökött az utcára. 2-3 alkalommal seprővel végigkergettem az utcán, mikor nem tudtam beküldeni, és bár eltalálni talán egyszer sem sikerült (és ugye a cirok egyébként sem okoz maradandó károsodást), de igencsak megrémült, és utána már csak pár alkalommal kellett hangosabban rászólni, mikor valamiért nem hallgatott rám. Azóta elég csendesen, súlyos esetben kissé emelt hangon rászólni, és bármit csinált addig, abbahagyja. A kapu nyitva lehet bármeddig, nem fog kiszökni. Bár foxikeverék, amikor új macskát hoztam a házhoz, 3 nap múlva a kismacska már az orra előtt járhatott (persze akkor még csak úgy, ha ott voltam).

Ezt csak azért írtam le, hogy lásd, el tudok érni dolgokat a kutyáknál. (Az előző kutyám viszont rendkívül okos volt, az már pár hónapos korában a beszélgetésekből kihámozta a lényeget, és ennek megfelelően cselekedett. Vele tényleg lehetett bármit szóban közölni, megtette, különösebb tanítás nélkül. Egy új macskát csak egyszer kellett megmutatni neki, onnantól nem kellett vele foglalkozni, mert nem bántotta, viszont az idegen macskákra vadászott.)

Le lehet pontozni,de mi értelme van annak,hogy reggel amint felkeltek,lerugdossátok az ágyról,üvöltöztök,stb?

Ti a gyereketeket is így nevelnétek...?

Értem én hogy falkavezérség,és szabályok,de ez közel sem egyenlő az erőszakkal.

Azért mondtam,hogy zárják be a kutyát,mert ahelyett,hogy rugdossák,bökdösik,és agresszívan viselkednek vele,talán oda is szoktathatnák egy bizonyos helyre.Ha csak nem vered meg jól szegény kutyát,akkor nem biztos,hogy legelőször is a helyén fog maradni,ezért kell bezárni az ajtót.Aztán sok dicsérettel,és persze ágyra ugrálásért egy kis szidással pár hét alatt megtanulja,hol a helye,és nem kell becsukni az ajtót,csak dicsérni.

De persze aki szerint a fizikai terror az egyetlen megoldás,annak nagyon tudom sajnálni a kutyáját...