Mit csináljak már, hogy anyám békén hagyja a kutyámat?

7 évig könyörögtem egy kutyáért, de eddig nem lehetett, főleg anyám ellenezte, mert összeszőröz meg összehugyoz mindent, stb. Aztán most úgy alakult, hogy apám megengedte, de anya továbbra sem akarta. Végül egy 2 éves csivava keverék kutyust mentettem meg, szaporítótól lett mentve és mi befogadtuk. Anyám arra is csak fintorgott, meg hogy hogy néz ki ez a kutya, ocsmány gülüszemű, stb.

A befogadás óta eltelt már egy idő, de anyám most meg teljesen rászállt a kutyára. Megszerette, meg már cuki meg gyönyörű, meg a legszebb kiskutya, ezzel még semmi baj nincs, de unoka-pótlékként bánik vele... És hiába mondom, hogy hagyja békén, azért se... A szobámban van egy ágya, ott szokott aludni, de anyám állandóan fogja és maga mellett altatja az ágyban (hiába mondom, hogy ne), utána meg a kutya nyüszít/vonyít, nem alszik a helyén... Etetni is megetetem, erre anyám odaadja még egyszer neki az adagját, mintha én nem etetném... Ha elviszem magammal a kutyát (akár több napra) meg tiszta beteg, hogy mi van a kutyával, hogy nincs otthon, mikor viszem már vissza... Szilveszterkor is kértem, hogy ne izgassa a kutyát a tüzijáték alatt, erre csak azért is, szorította magához a kutyát hogy "jaj semmi baj semmi baj, ne félj", a kutya meg nem értette mi van, mert nem is érdekelte a durrogtatás...

Mit csináljak már, hogy békén hagyja a kutyámat? Ja és amúgy én fizetem a költségeit meg mindent, meg segít a fajtamentés is.