Barátommal szeretnénk egy huskyt és egy dobermannt, kölyök koruk óta együtt lennének. Lenne probléma, ha mind a kettő kan?

Ha nincs kutyás tapasztalatotok akkor nem ajánlom, hogy a huskyval kezdjétek és azt sem, hogy egyszerre két kölyökkel. Mivel kölyök koruk óta lennének együtt nagyon úgy érzem, hogy egyszerre szeretnétek, de egyszerűen nem fogtok bírni velük.

Talán a legoptimálisabb az lenne, ha először a Dobermannt vennétek és amikor már jólnevelt, engedelmes és ti is tapasztaltabbak vagytok (ez akár lehet 1-2 év de 5-6 is) akkor vállaltok csak egy második kutyát. Ha az egyik kutya jólnevelt az segít a másiknak is. Viszont a husky még így is kifoghat rajtatok, ráadásul a két kutyának teljesen különböző a mozgásszükséglete.

Nem tudom, hány évesek vagytok, de mi a kapcsolatunk elején (10 éve) pont ezekről a kutyafajtákról álmodoztunk, de szerencsére meggondoltuk magunkat. Egyik fajta sem egy könnyű eset, pláne kezdőknek, és egyszerre kettő.

A husky-t a mai napig megcsodálom, ha sétáltatja valaki (régen menhelyi önkéntes is voltam, nem egy husky-t haza akartam vinni a közös séta után), és elismerésem annak, aki megadja a kutyának a neki járó gondoskodást, és nem csak bio kerti dísznek tartja, de végül másik fajta mellett döntöttem. A dobermannal az Emberem ugyanígy van, mikor tényleges fajtaválasztásra került sor, átgondoltuk, és a lehetőségeinknek megfelelően döntöttünk. Nem lebeszélni akarlak, de:

- A husky nagyon makacs, akaratos, szökős lehet. Mivel szánhúzónak tenyésztették ki, hatalmas a mozgásigénye, rengeteget kellene futtatni, különben levezetésképpen rombol, rág, ás, vonyít és a szökési lehetőségeket keresi.

- A dobermannál még a törzskönyvezett állomány is terhelt különféle betegségekkel, van közeli ismerősöm (kutyaiskola vezető), aki ezért nem vágott végül tenyésztésbe, mert az ÖSSZES különböző vérvonalú dobija végül tenyésztésre alkalmatlan lett, és gyakorlatilag azért dolgozik, hogy életben tarthassa őket. Ez a fajta elég domináns, de egyben érzékeny is, nehéz eltalálni azt a határt a fiatal kutya nevelésénél, hogy kezeld a lázadásait, de ezzel ne törd meg egy életre. Nagyon ragaszkodó, kizárólag kint tartani nem szabad a társas igénye és az érzékeny ízületei miatt sem. A mozgásigénye és a feladatigénye is magas.

- Mindkét fajta aránylag nagy testű, ezért az etetése, élősködők elleni kezelések, állatorvosi költségek magasabbak lehetnek, mint egy kistestű kutyánál. A szállítás is bonyodalmasabb kissé.

Mi végül törzskönyvezett magyar terelőkutyákat hoztunk, de ők sem valók akárkinek, ezért nem is írtam fajtát, és nem beszélnélek rá. Amit viszont ajánlanék, hogy ha a körülmények adottak, ismerkedés gyanánt fogadjatok be IDEIGLENES BEFOGADÓKÉNT menhelyről (eleinte csak menhelyi sétáltatásokat javaslok, nem csak a kinézett fajtából, én önkéntesként tanultam nagyon sokat a különféle természetű kutyák kezeléséről). Husky elég gyakori, még fiatalkorban is, de dobermann is előfordul (jellemzően szaporító által leadott idősebb, agyonelletett szukák). Kutyaiskola alap! A kutya sem lesz rácsok között, meg a gazdisodási lehetőségei is javulnak, ha már meg van nevelve, pórázhoz szoktatva. Sőt, ha nagyon összeszoktok, talán már meg is lesz az a gazda :)