A párom szeretné ha menne a kutya a baba születése előtt, mit tegyek?

5 kutya közt nő fel a kislányom! Most lesz 3 éves és még haja szála se görbült. És nem azért, mert a kutyáim szentek és idomított mintakutyák, hanem mert szülőként abszolút helyén kezelünk mindent. A kutyák bent is, kint is vannak. Eleinte persze többször voltak kint.

Amíg a baba újszülött, a kutya leginkább csak távolról ismerkedhet vele. Nincs olyan, hogy egy ágyban alszanak meg ilyen veszélyes dolgok! Viszont a karodból nyugodtan szokhatják a jelenlétét.

Eleinte annyira picike a baba, hogy bizonyos kutyákban a vadászösztönt felébresztheti. Ezt én olyan 3-4 hónapos korig saccolom. Ezért nem tesszük soha a picit a földre a kutya mellé vagy hasonló. Egy normális kutya a karodban sose bántaná a gyereket. Hozzáteszem, a gyerekem kb. 8 hós koráig a karomban volt non-stop. Szinte lehetetlen volt őt bárhol is letenni, csak akkor amikor már tudott mászni. A gyengébb idegrendszerű kutyáimnak 2 olyan szitu volt, amikor sokkoló volt a baba: amikor először felemelte a fejét az ágyon és mereven a kutyára bámult. Akkor a kutya elkezdett morogni. De ismertem a kutyát és abszolút mindez kontroll alatt történt, onnan kezdve a kutya nem jöhetett be a szobába sok ideig. A másik vízválasztó volt, amikor mászni kezdett, akkor se tudta hova tenni, de csak nagyon nézte. Amikor felállt, onnan kezdve abszolút be tudta sorolni, hogy ez mégiscsak ember, azóta semmi gond. De etetőszékben, karomból már jóval előbb haverkodtak, állandóan a gyerek lába közé dugta az orrát ételmaradékokért, ő meg kacagott. 10 hónaposan már etette a kutyát és a kutya úgy vette el a kezéből, mintha hímes tojás lenne. Ennek a kutyámnak az okozott nehézséget, hogy besorolja az emberek közé azt a kis valamit. Ma már a fülét húzhatja, egyszer lépcsőnek is használta, olyan bamba jóindulatú vele szemben, hogy az elképesztő. Persze semmiféle agresszió nem megengedett a kutyával szemben, se játékból se durvulásból, de 1-2 véletlen eset megtörtént, a létező legnagyobb jóindulattal kezeli a kutya. Az a kutya, akinek megadják a jogot, hogy először meglepődjön a baba érkezésén és esetleg idő kell neki ahhoz hogy helyre tegye magában, amikor az megtörténik, akkor minden rendben lesz. Másik kutyám azt vette nehezen, amikor a kicsi járni kezdett. Neki is megadtam a jogot, hogy megszokja az esetlen mozdulatokat és amíg nagyon zavarta, elcsuktam tőle. Nem kellett sok idő, néhány hét és már semmiféle meglepetést nem okozott nekik. 1,5 éves koráig csak úgy volt köztük, hogy a karomban vagy járókában. A lényeg ugyanis, hogy a kutya érezze magát biztonságban. Ha tudja, hogy a gazda határt szab a kicsinek, akkor egyáltalán nem agresszióval fog felelni, ha a kicsi mégis egyszer-egyszer meghúzza a fülét, stb...Ilyenkor ezek a kutyák szépen félrevonulnak, anya meg apa pedig helyreteszi a gyereket és ezt a kutya is tudja. Baleset akkor van, ha a kutyánál betelik a pohár (ilyenkor jön az, hogy nem is értik, hiszen állandóan a kutyán lovagolt meg nyúzta és soha semmi előjele nem volt.), vagy ha soha nem is szoktak össze, mert esély se volt rá. Kutya mindig kennelben vagy lánc végén. Pont azok a kutyák lesznek veszélyesek, akiket agyonféltésből elszeparálnak a gyerektől és esélyük sincs egymást megszokni, megtanulni. A gyerekem belenőtt a kutya falkába, maximálisan elfogadják. Volt olyan kutyám, aki első perctől imádta, de az első 1 évben ő is csak felügyelettel lehetett mellette. Meg tudtuk oldani.

Igazából csak szeretet kellett, a kutyák felé és a gyerek felé is. 2 morgás volt 3 év alatt, az is csak 5 kutyából 2-nél. Én megadtam a jogot a morgáshoz is, amivel a félelmüket, meglepődésüket jelezték, illetve azt a jogot is megadtam, hogy ne lássák meg az embert az újszülöttben. Ennek megfelelően kezeltem őket. Amíg kellett, elszeparálva, de ezt is ésszel, nem úgy, hogy semmiféle kapcsolat ne lehessen köztük. Még elszeparáltan is a kerítésen át etette őket almával meg mindenfélével. Ma már simán beleturkálhat az etetőedényükbe, ugyanis megszokták, hogy sokszor etette őket kézből. A nagyon öreg kutyám, aki már alig lát és nyilvánvalóan ezért sem ijesztették meg a kicsi hirtelen mozdulatai, hihetetlen szeretettel és türelemmel fogadta őt, kifejezetten örült még annak is, ha a kicsi szeretetből végigfeküdt rajta. Másik jámbor kutyusom egész nap agyba főbe csókolgatná pici kora óta, ha hagynám. Benne pl. első perctől anyai ösztönök ébredtek (pedig kan). Ahány kutya annyiféle reakció. Soha nem ugrálnak fel a gyerekre, pedig amúgy rám előszeretettel ugráltak. Szóval nem vagyok a kutyaidomítás mestere, de ők mégis tudják, mi megengedett egy ilyen kis emberrel szemben és nagyon türelmesek vele. Persze van kutyarács, ami nem non-stop van csukva, de ha nagyon nem tudok figyelni, a mai napig becsukom.

De nem mindegy, milyen fajta kutyákról van szó.