Kiskutya. Pisi, kaki, ugatás, rongálás. Elegem van - lesz ez jobb?

A 8-as válaszolónak teljesen igaza van.

Ha kiskutyád van, az olyan, mintha kisbabád lenne. (Kivéve, hogy az alakod a régi)

Az ember folyton fáradt, állandóan takarít és sétáltat.

Ez ilyen. A fáradságtól meg ideges az ember. Ha az ember ideges és kimerült, sajnos a kiskutya is feszültebb, mert nekik nagyon jó radarjaik vannak, megérzik az ilyesmit.

Az lenne a legfontosabb, hogy megnyugodj és tudatosítsd magadban, hogy ez egy átmeneti időszak. A kutya neveléséhez nyugalom kell.

Ha tudsz, maradj még otthon egy kicsit és mindenképpen fokozatosan szoktasd az egyedülléthez.

Amint megkapta az oltásait, irány a kutyaovi! Attól mindegyik kölyök kifekszik egy időre, szocializálódik és tanul is. Ráadásul a gazdi is kap tanácsokat.

Tudom, hogy ez nem olyan egyszerű, de ha 2-3 óránként leviszed (sajnos éjszaka is kell), akkor hamar szobatiszta lesz.

Totál kifárasztva hagyd otthon, akkor esélyesebb, hogy sokat fog aludni.

Érdemes átvészelni ezt az időszakot, mert ha összeszoktok, akkor utána nagyon jó lesz.

Gondold át, hogy tudsz-e változtatni a hozzáállásodon és a kiskutya miatt hajlandó vagy-e átalakítani az életedet-tudván, hogy az eleje a legnehezebb.

Vagy ha mégsem, akkor vidd vissza a tenyésztőnek. Ha jó helyről van a kutyus, akkor visszaveszik.

De én a kitartásra szavaznék :)

Sose éreztem úgy, hogy megbántam volna a kölyökkutya vállalást. Pedig nekem is munkakutyám van, mégis kezelhető volt már egészesn kicsi kora óta. A te kutyáddal az a probléma, hogy nincs kellően megmozgatva, illetve szellemileg lefárasztva.

A 12.heti oltás után könyebb lesz. Ha megkapta azt az oltást akkor már viheted sétálni, de akkor is nagyon odakell figyelned amég nincs meg az utolsó (vezsettség elleni oltás). Figyelj oda, hogy a földről semmit ne egyen meg és amég nincs veszettség elleni oltás semmiképp ne menjen más kutyák közelébe, akármennyire is szeretne játszani velük.

A kölyök kutyáknak a legoptimálisabb, ha egy nap többször megy sétálni, rövidebb távokra. Mivel a séták alatt új szagokat érez, új dolgokat lát, stb. ezáltal ingerek érik a kutyát, ami miatt szellemileg is elfárad, nem csak fizikailag. Ilyenkor séta után 2-3 órát végigalszik, pihen amég újra feltöltődik energiával, ezután jöhet egy újabb séta. A gyakori séta arra is rásegít, hogy séta közben végezze a dolgát. Hidd el a kutyák sem szeretnek odapiszkítani ahol élnek, csak még nincs hozzászokva, hogy ezt a tudtodra kell adni és akkor kiengeded, így inkább elvégzi ott ahol tudja.

Amég nem tudtok menni sétálni az oltások miatt, addig menj ki vele a kertbe 2-3 óránként játsz vele egy kicsit, várd meg amég elvégzi a dolgát és utána bemehettek. Így meg fogja szokni, hogy kinnt végzi a dolgát.

Ha esetleg nem tudsz szabadságot kivenni és még egy hetet rááldozni a nevelésére, egyedülléthez szoktatásra akkor vegyél egy szobakennelt, de mindenképp fáraszd le mielött otthon hagyod a szobakennelbe. Sajnos ez nem a legjobb megoldás, de ha máshogy nem tudod megoldani akkor csak ez maradt.

Gondold át mégegyszer a dolgot és ha még mindig úgy érzed, hogy megbántad a dolgot akkor vidd vissza a tenyésztőhöz.

Sajnos rengeteg vizsla van a környékünkön aki úgymond megbolondult már, mert sose viszik sétálni és nincs lefárasztva egyáltalán. Ez sajnos a munkakutyák velejárója. Rengeteg energia, óriási mozgásigény.

Ha pedig legközelebb kutyát szeretnél, akkor nézz utána a fajta jellemzőinek, utána mérd fel a saját helyzeted és hogy mennyit tudsz megtenni a kutyáért.

Ezt sohasem éreztem. A szobatisztaság könnyű, ha az ember figyel a legkisebb jelekre is. Az éjszakai 3-4 kelés pedig kimerítő, de a kutyával akkor is szeretek foglalkozni. Ez csak akkor működik, ha az ember nem csak a simogatást és a játékot élvezi, hanem a tanítást, a nevelést, a problémák megoldását is. Vagyis mindent, ami a kutyával jár!

Szobakennelben nem gondolkoztál még? Az egyedüllétre szoktatásban nagyban segít. Persze csak ha nem dőlsz be az első nagy hisztiknek.

Hat nem ennyire koran es nem ilyen durvan de ereztem. Van egy rossz hirem a 6-8 honapos kor a mostaninak 100x rosszabb valtozata.

Ekkora a kutya aki 4 hosan egy tunder volt megvadul. Es mivel mar nagy nagyon tud tombolni. Meg nem szobatiszta de mar felnott mennyisseget pisil. Amit addig turelemmel es szeretettel megtanitottal neki atmenetileg elfelejti.

A 11 hetes babakutya meg csak epp a babaillatu mennyorszag kategoria.

Szoval ereztem amit te 6-8 hos koruk kozott. Hogy sose lesz szobatiszta hogy hiaba viszem el tobb orara setalni meg mas kutyakkal jatszani ejjelre akkor is elotor beloluk a satan.

Aztan egyszercsak az elso par honap gyumolcse beerett. Most8-9 hosak es majdnem szobatisztak- mikor dologozom meg nem- nem kell durvulnom eleg azt mondani hogy gyere szivem menj le szivem ereszd el szivem es megteszik. Ha a gyere ide nem valik be az ehes vagy-ra tuti elokerulnek.

Viszont a legsotetebb napokon is mikor tvzes kozben hozzam bujtak foldontuli boldogsagot ereztem. Mert tudom ha 100 evig elnenek se tudnek annyi szeretet adni nekik mint amennyit en mar toluk kaptam. Megeri minden. A horribilis orvosi szamlak az hogy csak a legdragabb tapokat eszik meg hogy nem tudok spontan elni melo utan irany haza mert dolog van. De ezek nem szamitanak. Csak ok szamitanak.

A szobatisztasag titka viszont tenyleg az hogy mikor otthon vagy 2-3 orankent leviszed. Mas mod nincs. Ha ez neked nem megy akkor nagyon sokaig nem lesz szobatiszta te meg idegbeteg leszel.

Az otthonos kis lakasodrol meg mik voltak az elkepzelesid?

Olvass utana a szobakennelnek szerintem neked jo szolgalatot tenne.

Én is ezt éreztem amikor kicsi volt, 2-3 hónapos korában, állandó bepisilés, de szó szerint, volt hogy 10 percen belül konkrétan 3x pisifoltot találtam, borzasztó volt, ráadásul sikerült akkor beszerezni a kutyust mikor elkezdődött az egyetem, muszáj volt elhoznunk, ő volt az utolsó és nagyon szerettük volna.

Szóval az eleje rémálom volt, rájöttünk hogy hiába olvastunk akármennyit is a kuyta neveléséről, semmit se tudunk...

Nagyon vad volt először, fotkosott körbe körbe a házban és nem akart leállni, mint aki megvadult, persze,nem volt lemozgatva, de pórázon meg nem tudtuk sétáltatni, megállt egy helybe a haz előtt és nem volt hajlandó megmozdulni.

Aztán a rágás, amit lehetett betámadott, a kanapé lábát konkrétan tönkretette, a szobanövényeket széttépte,de a legrosszabb az volt hogy ha meglátta hogy elindulok belecsimpaszkodott hátulról a sarkamba es nem volt hajlandó elnegedni, rohadtul fájt ahogy harapott. A cipőket elhordta, szétrágja, azóta egyiket se haggyuk elő. Próbáltunk vele játszani de szívesebben harapdálta a kezem, ami szintén iszonyat fájt mikor így nekem támadt.

Volt hogy reggel 5kor felkelt, elkezdett kaparni az ajtón, nyüszített, lehoztam a nappaliba, tombolt,aztán úgy 3 óra után elaludt, én meg hulla fáradt voltam de visszaaludni nem tudtam mert akkor kezdődött a takarítás a kutya után (teli volt a nappali a szétrágott cuccaival meg amugy is gyakran találtam egy két pisi tócsát amit nem vettem észre)

Szóval eleinte tényleg borzasztó volt, nem hazudok, éreztem azt hogy megbántam hogy elhoztuk, úgy éreztem nem vagyok alkalmas rá hogy neveljem, jobb gazdit érdenelne.

Próbáltam ugye tiltani fujjoztam ha rosszat csinált de ugye nem értette, nagyon rossz volt

Volt hogy én voltma vele itthon egesz nap magam reggel 6tól este 8ig kb, azt hittem megbolndulok, hullafáradt voltam, a kutya szokásos hisztijet csinálta, a lábamon csüngött, veszettül harapott, előtte széttépte az ujságot a nappaliban, mindenhol szemét volt, én meg közbe a barátommal veszekedtem telefonon, nagyon ideges voltam, aztán a kutya beleharapott a kezembe, ráüvöltöttem de szó szerint ordibaltam vele hogy nem bírom ezt tovább, aztán elsírtam magam, a kuytus nagyon megijedt elfutott,összehúzta magát,félt, én meg csak ültem ott és bőgtem, aztán egyszercsak visszajött, belefeküdt az ölembe, összegömbölyödött és elaludt...

És akkor átgondoltam mindent és iszonyat bűntudatom lett amiatt ahogy viselkedtem vele, és ő ennek ellenére jött és adta a szeretetét

Azóta elolvastam meg jó pár szakirodalmat, igyekszem nevelgetni

Most 5 hónapos, se a bútorokat, se a növényeket nem bántja, tudja mivel játszhat és mivel nem, ül, pacsizik, igaz nem tökéletesen, de sétál pórázon, már soha nem harap belém, csak nagyon ritkán pisil be, ha heti egyet mondok, az is ritka, kikéredzkedik

Nagyon büszke vagyok rá, és el kellett ismerjem hogy kicsin se az ő hibája volt amilyne volt, en nem voltam elég türelmes és felkészült

Minden bosszúságot megért, már most a 3 hónap alatt mióta velem van több szeretetet kaptam tőle mint egyes emberektől

Kitartást a kutyusodhoz,megéri ! :))

A kerdesedbol nem az jott le hogy nem o az elso kutyus ezert kaptal sok tanacsot. Kar volna megsertodni rajta.

Ha csak lelki simit szeretnel: igen mindenkinel elgurul a gyogyszer olykor.