A kutyák aljszőrzete csak a bőrrel érintkezve tart melegen (szigetel)?

Az újrafelhasználás gondolata nem új keletű. Európa szerte elterjedt volt régen egy szőrlabda nevű sport. A játékot a kriketthez vagy a baseballhoz hasonlóan kisméretű labdákkal és fából készült ütővel játszották. A labdák készítéséhez kutyaszőrt használtak tehénszőrrel vagy gyapjúval keverve, hiszen ebből tökéletes kis gombócokat lehet formázni. Nemcsak labdát, hanem szőtt szőrtarisznyát is készítettek az erdőre, mezőre, vásárokra járó emberek vállára. A szőttes levedlett, megtisztított kutyaszőrből készült. A kutya szőre nagyon strapabíró, rugalmas, sokféle színben fellelhető, ezért is használták oly gyakran.

Újrahasznosítás a XXI. században

Egy lelkes kutyakozmetikus kitalálta, hogy az általa levágott szőrből emléktárgyakat (pl. képkeretet, karkötőket) készít, melyeket a tulajdonos megvásárolhat. Kuncsaftjai bizarrnak találták az ötletet mindaddig, míg egyikük egy szerencsétlen baleset során el nem vesztette kedvencét, aki után semmi más nem maradt, csak a szőréből készült képkeret, amit azonnali hatállyal meg is vásárolt. Tengerentúlon élő kollegája hasonlóan gondolkodott miután megunta, hogy mázsaszám dobja ki a hasztalannak vélt kutyaszőrt. A kozmetikájában várakozó kutyák, macskák rendszeresen széttépték és kibelezték a kanapéra tett díszpárnákat, a párnákból kiszóródó apró szivacsdarabkák pedig beborították a padlót. Gondolt egyet és a szivacstölteléket kicserélte megtisztított kutyaszőrre, így a sok feleslegesnek hitt bundacafatból párnabélés lett.

A szőr újrahasznosításának kérdése sokakat sarkall kreatív megoldások kiötlésére. Egy német tenyésztő hölgy fonalat fonat kutyaszőrből, majd emberi ruhákat készít belőle. Az ötlet akkor jött, mikor egy on-line piaci árverésén megpillantott egy bobtail szőrből készült zoknit. Kutyái szőrét szín szerint válogatva gyűjti szorgosan, egészen addig, míg össze nem jön az egy-egy ruhadarabhoz szükséges mennyiség. A begyűjtött szőrt elküldi egy mesteremberhez, aki speciális eljárással megtisztítja azt, majd fonalat készít belőle, amit visszajuttat a tenyésztőhöz. Ezek után nincs is más dolga, mint megkötni a kívánt gúnyát. Elmondása szerint a fonáshoz használt kutyaszőrnek legalább 4 cm hosszúnak kell lennie. A célra a legjobb a vastag, puha aljszőrrel rendelkező kutyák bundája, de ha ilyen nem áll rendelkezésünkre, gyapjúval keverve más típusú szőr is megfelelő lehet. A német hölgy ma már elismert „szaktekintély” a témában. Létrehozott egy weboldalt, amin megosztja tapasztalatait és tanáccsal látja el azokat akik hasonlóképpen szeretnék újrahasznosítani kedvenceik levetett kabátját. Azoknak pedig, akik nem tudnak vagy nem szeretnének bajlódni a kötögetéssel, szívesen megköti a kívánt hacukát akár saját kutyái szőréből, akár a vevő által küldött pamacsokból. Az elgondolás nem számít újdonságnak, hiszen egy angol (samoyed és svéd lapphund) tenyésztő házaspár már 1990 óta készít pulóvereket kutyáik levedlett szőréből. Állításuk szerint az így készült ruhadarab meleg, selymes tapintású, vízhatlan és hihetetlenül tartós. Persze nem csak magunknak, hanem szőrtelen vagy rövid szőrű kedvenceinknek is köthetünk hasonló ruhácskát. A szőrlabda elméletet újragondolva pedig apró szőrgolyókból ékszereket is készíthetünk.

Bélésként meg kell oldani, hogy ne mozduljon el a szőr.Igaz, steppeléssel ez talán megoldható.

Egyet megcsinálsz, használod és jönnek a tapasztalatok.