Falusiak! Veletek is előfordult már?

Városban éltem, 3 hónapja élek ténylegesen falun, így nem igaz rám sajnos a "falusi tapasztalat" része. De, olyan megyeijogú városban tengettem a mindennapjaim, ahol föld utak vannak, kutyák láncon, megkötve, 0 sétáltatás, falusi mentalitás.

A környéken talán én sétáltattamk egyedül kutyát. Határozott helyekre jártunk, ki kellett zárnom rengeteg szakaszt, mert a bernáthegyi kiugrik a kerítésen, egy másik utcában pedig a garázs az utcán van, tehát a kerítés két oldalról folytatódik mellette. Egy nj állandóan felmászik a lapos tetejére, és ránk akar ugrani. Ez egy kis westie meg egy vizsla esetén sem a legjobb felállás.

Aki pedig néha szembe jött velünk, vagy esetleg sétáltat is kutyát, nagy ívben elkerül minket, mert biztos támadnak, meg a másik kutyát széttépik..

Van, ahol elküldtek mindket, elég sok helyen.... Egyszer az egyik utcában sétáltunk, amikor kijött egy néni, hogy a kis Bobby a láncon nagyon ugat, és miért kell ingerelnem, meg odakakiltatni a kutyákat, ha fel sem szedem. "Sajnálom hölgyem, ez közterület, de ha érdekli magát, akkor a kutyát láncon tartani törvényellenes, és mivel napi 4x is járok erre, és állandóan meg van kötve, nem hiszem, hogy időszakos ez a dolog. Ha gondolja, feljelenthetjük egymást, kíváncsi leszek, hogy az én kakifelszedésem és a maga kikötős állatkinzása mennyire lesz nekem hátrány." Nem jelenetett fel, de én őt igen. Azóta a kutyája már nálunk él, örökbe fogadtuk a menhelyről ahova került. Ennyit erről.

Sajnos imádott nagymamám falun élt, nála is a kennelbe tartani a kutyát meg bezárva a normális. Közölte, hogy nálunk nem szeret enni, mert a kutyák bent élnek, és biztos kutyás kézzel főzünk meg a szőrük belemegy a kajába.

Mindezek mellett most ahol élek, erdő mellett vagyunk, kutyasétáltatás LEHETETLEN mert a falusi emberek vadásznak is, és előszeretettel lövik le a fényvisszaverős ebeket is.

Egy barátnőm rokona pedig falun lelövette a német vizslájukat, mert neveletlen volt, és biztos idegbeteg a kutya. Húzott a pórázon, és fázott télen, ezért minden áron be akart menni a lakásba. Ennyi történt.

Néha elgondolkozom, hogy átvehetnénk a németek dolgait, ott jogosítvány kell a kutya tartásához.

Jaj egy dolog kimaradt: nem rég, mikor ide költöztem becsöngetett egy fiatal srác. Tudni kell, hogy már 5 fős a kutyafalka, így elég változatos a felhozatal, de mindegyik ivartalan és lakásban tartott, tehát szépen is néznek ki általában. Szóval becsöngetett, hogy neki tetszik az a barna kutya (havanese), és látta, hogy nőstény. Mi lenne, ha áthozná a kan keverék terrierjét, és csinálna nekem kölyköket. Természetesen ő ezért nem kér semmit, csak a kölykök felét, illetve szeretné, ha a szuka nála ellene. Néztem rá, mint borjú az új kapura, majd közöltem, hogy sajnos ebből a frigyből semmi se lesz, mivel nincs méhe a kutyának. "Hát de ő nem bogár, hogy méh legyen" Itt kioffolt az agyam, fogtam a kutyákat, megköszöntem, hogy gondolt ránk de jobb lenne ha ő se tartana ezek után egyet sem.

*Németországban

bocsi

Szia!

Hát, sötétség sajnos bőven akad felénk is, pedig a nyugati határnál lakok :)

Volt olyan, hogy nyáron biciklivel futtattam a kutyát, pórázon ügetett szépen. Javarészt szántóföldek mellett, fás részen vitt az utunk, de hazafele néhány száz métert lakott utcában kellett megtennünk. Több se kellett a vén hülyének, aki épp kint állt a háza előtt:

"Vidd el innen a korcsodat, többet meg ne lássalak erre, mert kiengedem rátok a kutyámat!" [böhömnagy' kaukázusi]

Kb. 2-300m után hazaérünk, leszállok, erre látom, hogy utánam jött(!) még egyszer beszólni, hogy többet meg ne lásson arrafelé, különben ránk uszítja a kaut.

Visszaugattam neki, hogy akkor szépen én meg feljelentem, ha kiengedi a dögjét. Nagy puffogva elment, sajnos apám már későn nézett ki az ablakon, hogy mi a probléma, pedig lett volna neki is hozzáfűznivalója. Szóval ennyit a tajparaszt öregről, aki csak egy tizen-pár éves lányon tudja kiélni a komplexusait.

Ez volt eddig a legvérlázítóbb esetünk szerencsére. Azóta nem járunk azon az útvonalon, mert ha tényleg megteszi, az utólagos rendőrségi procedúra sem fogja meggyógyítani a kutyámat...

Felénk egyre többen sétáltatnak egyébként, igaz, tök szocializálatlanok így is az ebek, de legalább az akarat és az igény már megvan némely gazdiban.

Sok évnek kell még eltelnie, hogy érdemleges szemléletváltozás következzen be ebben a (sok szempontból) elmaradott országban.

Együtt tudok érezni. Mikor Én szerettem volna annó a család kutyáját sétáltatni engem is mindenki megszólt (kicsődültek a nagy ugatásra), hogy minek hordom ide a kutyánkat, biztos szándékosan idegesítem az övét stb... Volt aki azzal is megfenyegetett, hogy kifizetteti a szüleimmel a kerítést, amit az Ő kutyája az miénk miatt szed szét, emellett Én is féltem a kiugráló, idegroncs kutyáktól. Egyszer az egyik szomszéd német juhásza kiszaladt, mert nyitva volt a kapu és nekirontott a spánielünknek Én meg jobb híján (mivel semmi önvédelmi eszköz nem volt nálam) elkezdtem leszidni a kutyát, aki egyből elszégyellte magát és visszaszaladt a portára. (Ez mondjuk elég viccesen nézhetett ki, hogy párom felkapta a kutyát Én meg ordítok a máséval, hogy "Nem szégyelled magad!?" Meg is jegyezték, hogy milyen karakán asszony leszek :D ) Szerencsére jóban voltunk a szomszéddal és nem lett belőle vita, bocsánatot is kértek, de ha nem ismerős kutyáról lett volna szó lehet nem így végződik...

Igazából a mezőre akartam vinni szegény kutyát, de ugye oda is el kell jutni valahogy. Sajnos ez ott nem volt lehetséges. Panaszkodtak a szüleimnek, hogy mit csinálok (mintha nem tudtak volna róla) és emiatt megtiltották nekem a kutyasétáltatást, eldugták a pórázt is, mert nem akartak rám még egy panaszt hallani mástól...

Sajnos anyum is hasonlóan gondolkozik. Mikor elszökött a kutyánk és már egy napja nem volt meg konkrétan kiröhögött, hogy minek megyek keresni, majd hazajön, ha akar vagy lehet már nem is él, széttépte valami, de úgy kell neki, minek szökik el...Sőt még Én voltam a hibás, mert Én vittem sétálni és miattam "szokott rá" a kint létre. Szerencsére megtaláltuk épségben. Pont valami kóbor kutya szaladt utána, gyorsan felkaptuk és átmásztunk a kerítésünkön.

Most már külön élek, saját kutyánk van, akit rendszeresen sétáltatunk minden nap. Bent van velünk a lakásba. Itt már nem néznek rám furán és önsétáltató kutyával se találkoztam még szerencsére, de anyum mai napig nem tudja elfogadni, hogy pl. felviszem magammal a vonatra, ha utazunk, felszedjük utána a kakit, stb. Szerinte úri kutya, mert nem maradékot meg a legolcsóbb tápot kapja és normális póráza van, nem csak egy darab lánc vagy kötél. Mikor először utaztam vele haza nem fogadta el anyumtól az ételt, mert nem akkor szokott enni így nem volt éhes, meg ugye neki Ő egy idegen. (Meg anyum se volt vele valami barátságos, hogy őszinte legyek. Az volt az első reakciója rá, hogy milyen csúnya, minek kellett ez nekünk, csak a baj van vele, stb.) Azóta is ezen sopánkodik, hogy milyen úri kutya ez, hogy az se mindegy neki mikor eszik. A kocsit telepakolta mindenféle rongyokkal, mert nem akarta, hogy retkes legyen a kutyánktól, sőt külön megkért, hogy ha lehet maradjon a földön, ne érjen az üléshez..(Szerintem tisztább, mint némelyik ember, aki után a buszon leül.) Még az udvaron se lehetett, szegénynek a pincében kellett várnia, amég mi a házban voltunk, ott is a soha el nem mosott zsíros, moslékos tálba adott neki inni aztán háborog, hogy úri kutyának nem jó az ottani víz. Elég elkeserítő, hogy a saját anyám így áll hozzá a dolgokhoz. Amúgy keverék kutya, szóval nincsenek ilyen extra igényei, hogy annyira úri lenne, szimplán csak ápolt és van vele foglalkozva.