Vajon elfogad a kiskutyám vezérnek?

Hűha... Nagy a baj... Felosztom pontokra, hogy értsd:

1., A kutyának nem el kell fogadnia,neked KELL lenned a falkavezérnek. Pont.

2., Légy szigorúbb! Nagy önbizalommal és határozottsággal Lépj fel! Ne hagyd hogy a cuki buksija meglágyítsa a szíved, ha van egy szabály, akkor az szabály, nincs kivétel.

3., Ha hallgat rád, dícsérd és jutalmazd. Ugyanakkor ha nem, szidás jár. Te vagy a főnök, punktum.

4., A szidás és a dícséret mértéke egyenlő legyen,ha csak nem csinál valami nagyon rossz dolgot.

5., Mint minden dolgot először a behívást is otthon, "kicsiben" kell elkezdeni. Egyszerűen csak amikor távolabb vagytok egymástól akkor fogj egy jutalomfalatot és hívd.

6., Legyünk őszinték a húzás a westi-nél nem olyan erős. Kezd ezt is otton,feszes pórázon.

Persze, ebben a korban is tudja mi a dörgés, de egy kis fegyelmezetlenség még belefér. De ahogy idősödik, egyre kevésbé, majd ha ivarérett kezd lenni, akkor legyél észnél.

Hogy mit lehet még tenni? Hát pl gondolkodj tök másképpen a falkavezérségről.

Például egészséges hozzáállás mellett ez a kérdés se merülhet fel, mert ez nem az ő döntése.

Ez a te hozzáállásodon múlik, ami ha jó, akkor elfogad.

Vagy pl ezek a gyakorlatok.

Nem tudom, ki mutatta, vagy hogy tanította, vagy egyáltalán miket csinálsz, de azt ugye tudod, hogy ez önmagában szart se ér?!

Ezek nem varázs mozdulatok, hogy ezt meg azt megcsinálod, és akkor attól te falkavezér leszel. Attól még simán kiröhöghet, meg magasról leszarhat.

Ezek a gyakorlatok arra jók, hogy megtanítsanak felismerni azt a tudatállapotot, amiben ezekben a helyzetekben vagy.

Amikor ellentmondást nem tűrő döntéseket hozol.

Amikor teljesen természetesnek veszed, hogy minden vele kapcsolatos cselekmény a te elképzeléseid szerint alakul, meg se fordul a fejedben más lehetőség.

Amikor nem teszel fel (pl ilyen) kérdéseket, mert egyszerűen elvárod a kutyádtól amit akarsz, és tudod, hogy követ.

Amikor evidencia, hogy mindenben te vagy az első, minden a tiéd, minden tárgy, terület, személy, hozzád tartozik, amit megosztasz vele.

Ezek a gyakorlatok arra jók, hogy megmutassák ezt az érzést.

És ha megtapasztaltad ennek a lényegét, akkor az életformáddá váljon.

Nem attól leszel falkavezér, hogy előbb mész ki az ajtón. Hülyeség.

Attól leszel az, ha ráérzel a domináns viselkedésre, és annyira a részeddé válik, hogy a kutyának a puszta jelenléted miatt meg se fordul a fejében előtted menni, vagy ha mégis, zsigerből annyira szürreálisnak látod, hogy gondolkodás nélkül azonnal visszaküldöd.

Nem egy begyakorolt mozdulatsor miatt, hanem mert abban a verzióban fogadod el a történéseket, ahogy te akarod, és nem úgy, ahogy ő akarja.

Nem tudom, milyen gyakorlatokra gondolsz. A lényeg, hogy a kutya azt érezze, nincs más választása, mint szót fogadni neked (azaz elfogadni vezérnek).

A behívást minden nap gyakoroljátok. Legyen nálad extra finom jutalomfalat, ha odamegy hozzád, kapjon. Ha hívásra nem indul feléd, nem megy oda, akkor szaladj el tőle, távolodj tőle. Utána fog szaladni.

Javaslom a kutyaovit.

Az 1-es is nagyon jókat írt, fel is pontoztam, csak az utolsó 2 szót nem tudom hova tenni.

Feszes pórázon??!!

Feszes pórázon mit lehet megtanítani?

Az maximum fegyelmezésre jó, de inkább még arra se, inkább egy elcseszett büntetésnek mondanám.

Utolsó, a 2 nem zárja ki egymást!

A kutyák igényeit pedig ne keverd össze egy gyerek igényeivel!

És pláne ne találd ki fantáziából, hogy mire van szüksége!

Egy kutya kizárólag akkor élhet kiegyensúlyozott boldog életet, ha biztosítottnak látja a "falka" és így a saját megélhetését.

Nincs más út!!!

Ehhez pedig szükség szerűen elengedhetetlen számára egy következetes, domináns vezető, akiben látja azt az erőt, hogy képes teljesíteni ezt a feladatot.

Ehhez pedig elengedhetetlen a napi szintű korlátok, és szabályok betartatása.

Ezeket viszont kizárólag a szintén napi szintű fizikai és szellemi lefárasztás után lehet tőle elvárni.

És ha mindez megvolt, lefárasztás minden téren, és a számára fontos korlátok, és napirend betartása, akkor jöhet a szeretet!!!

Ez a helyes sorrend!

A sorrend felborítása maximum egy önző embernek lehet kellemes.

Én ezekkel a sok baromsággal nem mindig értek egyet. A kutya ne félelemből fogadjon el téged vezérnek, hanem szeretetből. Egy kiskutya meg nem katona, hogy éjjel-nappal regulázni kelljen. Egy kiskutyát a kora miatt még sok hassimivel, dicsérettel, szeretettel kell nevelni.Az én sztorim: megtaláltam egy autóból kitett 3-4 hónapos mudi keverék kölyköt. Odafutott minden boltból kijövő vásárlóhoz, sokat voltam ott vele miközben töprengtem hogy hazavigyem-e, aztán hazavittem a fagy, parkoló autók és egyéb éjszakai veszélyek elől. Már az első éjszaka sokat simogattam, beszéltem hozzá, hogy megszokjon. Napokig nem vittem le, hogy csak egymást szokjuk, meg az új helyét, mivel nem tudtam milyen előélete volt.

Mivel nekem sem volt még sose kutyám, de voltam olyan bátor, hogy levittem sétálni póráz nélkül, mivel még nem volt póráz beszerezve. Akkor vittem le mozogni, amikor nincsenek az utcán, és több hétig csak éjszaka vittem le, vagy hajnalban, hogy minél kevesebb emberrel találkozzon, és tudjon szabadon futkározni. Nagy kockázat volt, de nem szaladt, nem szökött el, követett már az első perctől, 10 méteres körzetben mozgott, és ha leguggoltam, tapsoltam, és mondtam hogy gyere, repült felém....ja és nem kapott jutalomfalatot, hanem rengeteg ovációt, hangos, lelkes dicséretet tőlem amikor a karjaimba szaladt. Ezt nagyon sokszor eljátszottuk. Nem értek egyet az állandó jutalomfalat adásával, mert akkor a kutya üzleti partnerként tekint ránk, ehelyett sok simit, dicséretet kapjon, lágy, kedves hangnemben. Azóta már eltelt több hónap és ugyanúgy be tudom hívni, az erdőben sem szökik el, bárhol elengedhetem, mert egy tapsra, és a nevére visszajön, meg amúgy is körülöttem sertepertél. Azt tervezem, hogy hétvégente sokat viszem kirándulni erdőbe.

Egy kiskutyát, aki még bolondos, kedves, ugrabugra, szeretettel és nem ilyen hülye szabályok alapján kell nevelni, amiket össze lehet olvasni a neten, hogy előbb az ember eszik, meg előbb az ember megy be az ajtón, nem ezeken az ökörségeken múlik a tekintélyed. Előbb a bizalmat építsd ki a kiskutyával, pl. ha veszélyt lát, guggolj mellé és simogasd, nyugtasd, és akkor erős védelem várnak fog téged tartani, és hozzád szalad vissza. Az enyémet pár alkalom alatt megtanítottam a NEM szóra, hangosan rákiabáltam, meg faron legyintettem finoman, ha rosszat csinált a NEM szóval, és be is tartja, eláll a szándékától ha NEM-ezek. Meg sokat beszélgess vele, nem baj ha nem érti, hajolj közel hozzá és dumcsizz neki negyed-félórákat bármiről.

Még egy saját tapasztalat. Amikor nyugodt pihizős fekvős állapotában van, tedd az orrod az orrához, és fújj bele többször az orrlikába...a te lehelleted egyedi lesz, erről fog megismerni. A ló mamák is így építenek ki szeretetkapcsolatot a kispacijaikkal. Az anyakutya, aki a kicsi falkavezére, ő is lehelletcserét végez a kicsinyeivel, csak ezt kell leutánozni. Azóta, ezt az egymáshoz közel kibelégzést csinálom vele, sokkal jobb lett vele a kapcsolatom, jobban hallgatott rám. Továbbá engedd hogy a te arcod nyalogassa, mert ő így fejezi ki a szeretetét, de azt hogy másét nyalja, azt ne engedd. Bármennyire nyálas meg néha zavaró, engedd, max amikor nem látja lemosod az arcod, mert ha elfordítod tőle az arcod, azt hiszi hogy nem szereted, és az nem jó a viszonyotokra nézve.

Tehát falkavezér nem attól a sok idiótaságtól meg katonás elvektől leszel, amit szeretethiányos férfiak találtak ki és hirdetnek bőszen, hanem bizalmi és szeretet kapcsolat kiépítése közben fog rád bálványként nézni és emiatt csinál majd meg mindent. Szóval sok simi, sok szeretet, sok dicséret, persze határozott vezényszavakkal ötvözve. Ja és a legfontosabb: a kutya a hangsúlyt érti, alakíts ki két hangnemet, egy lágy dicsérőt, és egy kemény dorgálót, és ezt a kettőt váltogasd, hogy tudjon különbséget tenni ha jót vagy rosszat tesz. Mert ha rosszat tesz és te azt mondod neki lágyan hogy ejnye bejnye rossz kiskutya, azt hiszi, épp dicséred, és saját magad alakítod ki benne a rossz szokást. A behívást lakásban gyakorold be vele, menj ki egy másik szobába, ahol nem lát, és hívd a nevén hangosan, és ha odamegy, lelkesen, hatalmas örömmel üdvözöld, simogasd, babusgasd, így eléred, hogy nem az üzleti jutifalatért, hanem a dicséretedért fog hozzád menni. Nem értek egyet a jutifalatos nódszerrel, mert a kutya ne a kajáért, hanem érted, a te személyedért, te dicséretedért , egyetlen szavadért, bálványként imádva téged , rajongva csinálja meg a parancsokat, nem az üzleti életre kell vele nevelni. Ez olyan, mintha minden porszívózás után pénzt adnál a gyerekednek.

Szóval sokkal fontosabb annál hogy ki megy be elsőre a kapun, az, hogy egy kiáltásodra odafusson hozzád. Az enyém egy tapsra is odafut hozzám bárhonnan, és mondom, talált kutya, keverék, és másfél hónapja van kb nálam,Azt a hülyeséget meg ne csináld, hogy hazamégy és tüntetőleg nem foglalkozol vele. Én ha hazamegyek, ő jön, és kitörő örömmel fogad, lelkesen üdvözöl, mert nagyon vár haza, csóválja a farkát, és én ugyanúgy visszaüdvözlöm és hassimi, és nagy ováció és kölcsönös egymás éljenzése. Mert a te hazaérkezésed legyen neki egy ünnep, így fog hozzád kötődni hosszú távon, nem attól, ha keményen eltaszítod.

Hirtelen ezek jutottak eszembe. Az ember a saját belső hangjára hallgasson. Érdemes kutyatartóktól pár tanácsot meghallgatni és alkalmazni, de érezz rá, hogy nálatok milyen szabályok működnek, mert ami másnál beválik, nem biztos, hogy nálad is, ez olyan, mint a gyereknevelés.

Kedves utolsó!

Ebben a hülyeségáradatban kb 1 igaz dolog volt, az, hogy ami másnál beválik, az nem biztos, hogy a kérdezőnél is.

Szóval inkább örülj neki, hogy 1 millióból az egyetlen vagy, aki olyan szerencsés a kutyájával, hogy ezek az égbekiáltó baromságok bejönnek.

És emellett remélhetőleg a kérdezőnek lesz annyi esze, hogy nem pocsékol időt ilyen agymenésekre, hasznos dolgok helyett.