Milyen kötelezettségekkel jár a kutya tartása?

10 év még kevés is.

Felnőtt kutya esetében:

*Napi három, minimum 20 perces séta fajtától függően több

*Minimum pár órát játszani/tanitani naponta

*Napi kétszeri étkezés, reggeli séta után és esti séta előtt egy fél órával (átlag árát nem tudok mondani, annyi féle táp van és kutya)

*Chip, kötelező oltások, félre kell tenni pénzt esetleges orvosi ellátásra, ivartalanítás, öreg korára gyakran gyógyszerre szorulnak

*Napi tobbszor ivóvíz csere

*Tanítás, lehetőségek szerint kutya sulival

Ennyi jutott eszembe hirtelen. Azt ajánlom, hogy legyel ideiglenes befogadó kezdésnek.

Nyilván az ember 10-15 évre nem tud tervezni,de nagyjából számolnia kell,hogy ennyi évre felelősséget vállal a kutyáért.

Részben lemondásokkal jár a kutyatartás.

Pl nincs délig alvás szabadnapodon,nincsenek spontán programok,tervezést igényel minden.

Ha a kollégáid mondják munka után igyatok meg egy sört, de te nem tudsz maradni,mert a kutyád otthon vár.

Nekem is munka után haza jövök,kutyasétáltatás aztán jöhet bármilyen más program. Szabadnapkor pedig ha tudom 5 kor elmegyek vásárolgatni akkor előtte leviszem egy hosszabb sétára a kutyát. Kicsit tervezgetni kell,illetve a környezetedben élőkkel megértetni,hogy felelősséggel tartozol egy kutyáért,így előbb őt kell ellátnod (séta,etetés) utána programozol.

Nyaralni nem igazán lehet kutyával,mert kevés helyre engednek kutyát vagy pedig sokkal többe kerül így az utazás,illetve ha marad akkor olyan személyt találni akire rámered bízni vagy kutyapanzió.

Ha mégis úgy döntesz,hogy viszed akkor előre mindent meg kell nézni hová viheted a kutyát hová nem.

Őszintén én nem tudok kutyával nyaralni nyugodtan,nekünk mindig ismerősünk vigyázott rájuk :)

Mondjuk én már nem csinálnám vissza az életemet.

Teljesen megszoktam :D

Örülök,hogy van kutyám,szerintem nélkülük szegényebb lennék.

Ha kutyád van a nem kutyás barátaid nem igazán fognak megérteni.

Egy példa,legjobb barátnőm nem kutyás ugyan de jól megvagyunk.

Volt egy buli amire azért nem mentem el,mert a kutyám beteg lett 2 óránként itatni kellett napi 4x gyógyszert lenyomni a torkán, nos erre a szüleim képtelenek lettek volna én meg nem mehettem volna el este 11 kor és majd hajnalba jövök.

Teljesen ki volt,hogy a kutyám miatt mondom le,anyumék biztos megtették volna.

Már 3. éve vagyunk barátnők,most jutottunk oda,hogy megérti ha azt mondom a kutyához haza kell mennem levinni,mert anyumék dolgoznak egy,kettő meg én vállaltam nem ők.

Kolléganőim kutyásak 2 hónapja ismertem őket, meghívtak egy iszogatos,lazulós bulira. Lemondtam,mert akkor is volt vmi a kutyával,nem is annyira súlyos mint amit fentebb írtam. Egyből jól van a legfontosabb,hogy vele legyek ilyenkor,majd máskor bepótoljuk.Jobbulást neki stb.

Nem buktak ki,megértették.

Na ez a nem mindegy :)

Mondjuk ezért vannak inkább kutyás barátaim.

Egy kutya rengeteg kötelezettséggel jár, de megéri. Rengeteg idő és pénz. Minőségi kaja, minőségi felszerelés (nyakörv, póráz esetleg hám, meg ilyenek). Rengeteg séta, foglalkozás, kutyasuli, azon kívül otthoni tanítás/gyakorlás. Tényleg nincs délig alvás, spontán "elmegyek shoppingolni a haverokkal egy kicsit", hajnalig tartó bulizások. Arra is kell számítani, hogy egy kutya (főleg kölyök) irdatlan nagy káoszt tud okozni, ha unatkozik, vagy ha nem tudod időben levinni sétálni (az enyém egyszer oda kakilt a szőnyegre és szétkente benne) . Oltatni is kell a kutyát és bármikor jöhetnek váratlan betegségek, amik nagyon megterhelik a pénztárcát és bizony az iskola + beteg kutya párosításnál nincs szörnyűbb. Volt amikor megbetegedett a kutyám és 2! hétig nem mentem iskolába, mert folyamatos felügyeletre volt szüksége, de Ő is túlélte és én sem buktam meg, szóval... Na mindegy ezt azért mondtam, hogy ha kutyád lesz, akkor minden elő Őt kell helyezned, mert ezt Ő is megteszi a gazdájával.

Az én életem abszolút pozitív irányba változott a kutyám beszerzésével. Tudni kell, hogy igazi, rendes barátaim nincsenek, csak a kutyám. Most is a... hát... a 'barátnőm' (vagy valami olyasmi) folyton azzal piszkál, hogy "Persze, tudjuk, hogy te senkiben sem bízol csak a kutyádban!" , meg "Te csak az állatokat szereted!", meg "Te csak a kutyádnak veszel ajándékot karácsonyra" , "Többet költesz a kutyádra, mint a szüleidre" . És ezek engem nagyon bántanak, mert nem is ismer, és pont az ilyen emberek miatt szeretem én a kutyámat jobban, mint a legtöbb embert. Benne soha nem csalódtam még. Még soha, semmiért nem szólt meg és nem csak azért, mert nem beszél, ha beszélne se tenne, mert Ő tényleg SZERET, úgy igazán SZERET. Mióta mellettem van, nem vagyok egyedül, tudom mi az a felelősség és tudom milyen az igazi, tiszta szeretet. Több szeretet kapok, mint amennyit remélni mertem, mielőtt kutyás lettem. Elmondhatatlanul örülök, hogy belevágtam a kutyatartásba és soha nem csinálnám vissza (még a szőnyeges incidenskor sem :D ) . Leírhatatlan, hogy milyen tudni, hogy valaki mindig figyel rám, és egy szavamba kerül és a lehető legboldogabban fut hozzám, örül ha kérek tőle valamit (pl, hogy üljön le, vagy pacsit) és mindig a kedvemben akar járni. Elmesélek egy számomra nagyon kedves történetet:

Benti kutyám van, az ágyam mellett szokott aludni, mindig. Ha máshová tesszük a fekhelyét, akkor vagy nem fekszik bele, vagy az ágyam mellé húzza. Egyik este kicsit rosszul voltam (nem betegség, csak kicsit letargikus hangulatban voltam), nem tudtam aludni. Forgolódtam, kitakaróztam-betakaróztam, és a kutyám minden egyes mozdulatomra felkapta a fejét (amit amúgy alap esetben nem csinál). Aztán egyszer csak fogta, és felugrott az ágyamra (pedig utál az ágyamon aludni), lefeküdt és a lábamra hajtotta a fejét, így mivel nem akartam zavarni, nem mozgolódtam, már fél álomban voltam és Ő fogta és leugrott. Szó szerint Ő altatott el. Nekem Ő nem a barátom, nem a "gyerekem" , nem a "testvérem" . Ezeknél sokkalta több. Szavakkal leírhatatlan mennyire szeretem. Olyan, mintha az elveszett másik felem lenne, mintha egymásnak teremtett volna minket a sors. Meglepő, hogy szavak nélkül is mennyire megértem. Már egy apró kis rezdüléséből tudom, hogy mit szeretne. Tudom amikor hirtelen mozdulatra készül (ami nem is váratlan, hiszen egy csomó apró jelzésből ki tudom számítani) . Úgy érzem, hogy Őt TÉNYLEG ISMEREM!

A legnehezebb része a kutyatartásnak talán az eleje, meg a vége. Az elején sok idő amíg megismeritek egymást, összeszoktok és igazi társakká váltok. A végén meg az elvesztése. De a kettő közti időszak felbecsülhetetlen.

Nem, nem olyan az élet vele, mint amire számítottam. Annál sokkal jobb :) !

Bocsánat, hogy hosszúra sikeredett, remélem jól döntessz!

Boldog karácsonyt Neked is!

2. vagyok

Ideiglenes befogadózás jó ötlet és akár ha nem akarsz annyira hosszútávra akkor egy idősebb 6-7 éves kutyát is befogadhatsz akik 15 évig is elélnek mondjuk inkább egy kicsi vagy közepes testű.

3-as vagyok!

Ideiglenes befogadás tényleg jó ötlet :) . A közeledben lévő menhelyen érdemes a részletekről érdeklődnöd. Valószínűleg (egy rendes menhelyen legalábbis) kifaggatnak az életviteledről, a szándékaidról, az indíttatásaidról és hozzád megfelelő kutyát ajánlanak, akit te vagy elfogadsz vagy a te kiszemeltedet kéred. Szerződés és mi egyéb, haza viszed a kutyát, utána nálad van, ameddig valaki örökbe nem fogadja, vagy amíg vissza nem viszed. Közben neked kell szocializálni, nevelni. Azt, hogy a kutyatartás költségeit a menhely megtéríti-e, nem tudom, szerintem nem, mivel ez önkéntes alapon megy, de tényleg egy menhelyen érdeklődj, mert lehet, hogy hülyeséget írtam.

B.Ú.É.K.