Problémás kutya, mit lehet tenni?

Persze mindenki rávágja, hogy:KUTYASULI!

Na igen, a kutyasuli. Egyszer voltunk, de közölte az oktató, hogy ő ezzel a viselkedéssel nem tud mit kezdeni, és nem is érti, hogy ilyen hogy lehet. Elküldött minket Budapest, legmeszebbik (tőlünk nézve) pontjára, ahova egyedül nem tudok menni, apának meg nincs annyi szabadideje, vagy ha van nem ezzel akar foglalkozni (érthető). Fehérváron találtam egy magánkikepzot, aki elvileg nagyon jo, csak ezzel mostmár az a baj, hogy apa munkahelye meg fog szűnni, es nyilván most nem a magánóràkra akarjuk "szórni" a pénzt. Tehát ezt legyszi ne írjatok, mert tudom hogy ez lenne a legjobb de ez most tényleg nem kivitelezhető.

Szóval egy magyar vizslánk van, majdnem egy éve került hozzánk. Előtte volt kutyánk, de vele nem volt gondunk, így őt is ugy kezeltuk, mint aki átlagos. Csakhogy kiderült, hogy ő mégse "normális" (hanem problémás, nem azt akarom irni h hülye, mert nem, a problémás ellentétét akartam leirni) Különlegesen agresszív: ez történt a kutya iskolában (természetesen volt rajta szájkosár): az oktató legugolt neki oldalra (elvileg a kutya így érzi legjobban a békés szándékot) es hívta őt. Nálam volt a kutya, oda is ment hozzá, sült májjal kínálták miert ne ment volna oda.Semmi gond nem volt, ott volt a kutya, semmit nem csinált, de aztán egy pillanatra lefagyott, es a kutya konkrétan rátámadott a nőre. (Jo oké ez túlzás szerencsére, nem harapott volt, de nagyon morgott, es kicsit neki ugrott) (fantasztikusan reagáltam le a dolgot: megfordultam es elkeztem bőgni, amit tudom h nagyon rosszul tettem, de nem voltam képes abba hagyni, hisz benne en egy szelid kezes bárányt ismertem meg, es ha valamilyen okból ti is ilyet látnátok a kutyátoktól ti is sirnátok, en tudtam h ez fog történni, es előre ra is stresszeltem, elméletben tudom h h kene viselkednem, gyakorlatban mar nem megy, es tudom h ez nem elég, de remelem soha nem fogjatok megtapasztalni azt h a kutyadat egyszer egy bujos, balyos kutyának látod, máskor meg mint aki ölni akar. Nem viccelek, néha már en félek tőle) szóval kutyák es emberek köze sem tudom vinni. Azt mondta az oktató, ha ugat az utcán (ami meg szokott történni, szára csere mar csak régebben) akkor kenjek le neki egyet, de utána simogassak meg. Ezt meg szoktam csinálni, mar egészen helyre jött. Viszont ha sétálunk es meglátok egy kutyát vagy egy embert, akkor összeugrik a gyomrom, es stresszes leszek, ami nyilván hat a kutyára is. Nagyon próbálok nyugodt is lenni, de ilyenkor sírni tudnék, h nem bírok sétálni a kutyámmal. Nem is szeretek vele sétálni, pedig igazan szeret. Mielőtt hozzánk került arról mar írtam kérdést, belinkelem alulra, ott van az előzmény is.

KÖNYÖRGÖM SEGÍTSEN VALAKI!!!! Szinte bármit megadnek azert h legalább, egy kicsit jobb legyen a helyzet!

(Holnap megyünk állatorvoshoz, arra is mar most stresszelek, múltkor is meg akarta kapni:()