Problémás kiskutya, ötletek? (Többi lent)

Hány szakembernél voltatok már a kutya viselkedési problémáival? A közhiedelemmel ellentétben a szeretet a legtöbbször nem elég a kutya rehabilitálásához, szakértelem is kell hozzá. Ha nincs, el kell vinni olyanhoz, akinek van.

Baromira feldühítenek az ilyenek, gondolom a tesókat se látta soha hozzáértő, nem kaptak valódi esélyt, csak agyatlanul le lettek altatva... :(

Elnézést ez most off-lesz de muszáj leírnom:

Amikor valaki arról elmélkedik, hogy miért kell vemhes kutyát ivartalanítani, illetve hogy ez mennyire gáz dolog nagyon szívesen elolvastatnám vele a te írásod.

Ezt a kérdés most el is teszem és reménykedem, hogy a sok házi szaporító, "önkéntes életvédelmi felelős", kutyagyűjtő, miegyéb is olvasgat errefelé...

Ha már idejöttem annyit azért megerősítenék, amit akumi is leírt: beszélni neten sok szakemberrel és aki valóban hozzáértő és lelkiismeretes az biztosan fog tudni valamely irányba elmozdulni!

Sok szerencsét!

FÉL ÉV UTÁN BELETÖRŐDNI? DEHOGY!

Fél év az majdnem semmi :) Eddig is ügyesen csináltál mindent, folytasd és meglesz az eredménye :)

Nekem szintén egy volt kóbor kutyám van,őbenne is van valami bull, rohadtul makacs és most 1 év elteltével (1 évesen került hozzám, 1 éve van nálam) látszik már ténylegesen a nevelés eredménye.

Nagyon sokat komolyodott, de az első fél év borzalmas volt, mindent húszmilliószor kellett elismételni vele, egyik nap tudott viselkedni, másnap megint előjöttek a kis hülyeségei. Ugyanez, bizalmatlan a férfiakkal meg úgy kb. a legtöbb emberrel, ugatós, csipkedős, kutyáknak odakapós kis dög volt. Rengeteg munkám van benne, a pórázos, fegyelmezett séta volt a legnagyobb kihívás (nagyon forgalmas helyen lakunk úgyhogy extrán nehéz volt).

Kutyázni az első 2 hónap után (ekkor még beteg volt) szinte naponta vittem, de hetente legalább 5 alkalommal. Ez nagyon sokat segített! Eleinte egyáltalán nem vette a többi kutya jelzéseit, hogy kopjon le vagy ne csípjen annyira, úgyhogy párszor odakaptak neki rendesen, meg volt balhé is, de mindig résen voltam. Folyamatosan korrigáltam a kutyát, ha egy másik nem szólt rá én attól még ugyanúgy közbe léptem. Játéknál ugyanez, nagyon bunkó volt, most már csak nagyon ritkán bunkózik, megtanul normálisan labdázni meg kötelet húzni, akár 3x nagyobb kutyákkal is (rájuk sokszor kitámadott).

Nagyon sok türelem kellett hozzá, volt, hogy el kellett magamban számolni tízig, hogy ne csapjak rá idegből a seggére. Nálam a rossz viselkedések kúrálásában az vált be a legjobban, ha még a kirobbanás előtt kizökkentettem (hanggal, vagy testtel odébb tereltem), ha meg már kitört egy bunyó akkor utána odébb vittem, lehurrogtam és kiközösítettem egy pár percre.

Kézcsipkedésnél, felugrálásnál ugyanez, addig nem vettem róla tudomást amíg le nem nyugodott, sőt, ha játék közben harapott erősebben akkor otthagytam a fenébe :D

Tehát a válasz: IGEN! Nagyon is! Csak így tovább és egyre jobban fog viselkedni, a férfiakkal is biztos kibékül egy idő után, főleg, ha pozitív élmények érik (pl. férfitől kap jutalomfalatot feladatért, együtt sétáltattok egy férfi ismerőssel, stb.).

A mi kutyánk is bulltipusú keverék, és hasonló helyzetben voltam, csak én felnőtt kutyát kaptam:)

Eleinte ő félénk volt, olyannyira, hogy mindig jött utánunk, mint a pincsi. Aztán kinyílt a csipája, és felénk akart kerekedni. Az ugrálásnál mi mindig azt csináltuk, hogy felhúztuk a térdünket, és néha el is fordultunk. Ha nem fordultunk el, jópár alkalommal koppant az álla/feje. Igen, nagyon sajnáltuk, de meg kellett tanulnia, hogy mit lehet, és mit nem. Megtanulta kb. 2 hét alatt, azóta nagyon ritkán ugrik fel. (mondjuk havi 1x).

A csipkedés. Azt is megtapasztaltuk, sőt néha volt olyan a miénknek, hogy fogta magát és így játékból belénk harapott, na nem úgy, hogy kiszakadt a bőrünk, de azért kellemetlen volt. Ott azonnal rászóltunk, ha harapott akkor kiküldtük, kizártuk, nem is mentünk a közelébe félóráig. Ha játszottunk, és nem harapott, egyből kapott jutifalatot, felkarikázott virslit, de amint úgymond belejött a játékba, és kezdett bedurvulni, értem ezalatt az odakapást, akkor azonnal elvettük a játékot, rászóltunk, otthagytuk faképnél. Hidd el, hogy megérti. Főleg, ha ki van éhezve a játékra. Egy idő után megtanulja, hogy ha játszani akar, akkor figyeljen oda, hogy mit csinál..

Egyébként vannak ezek a "hogyan legyek falkavezér" című cikkek, azokat is szépen be lehet tartani. Nem viccből íródtak.

Most abban a korban van, hogy minden szabályt megszegjen, hiszen most tini. Ilyenkor minden kutya próbálkozik falkavezérré válni, kipróbálja, hogy meddig mehet el.

Nem értem, hogy a testvéreit miért adták vissza, nyilván egy ilyen tipusú kutya nem mindenkinek való, de ha kölyökkortól velük van, és jár kutyasuliba is, és otthon is nevelve van, akkor nem kéne ilyen problémásnak lenni.

Sok kutyakiképző szájából hallottam már, hogy nem azért hatásos a kutyaiskola, mert a kutya megtanul viselkedni, hanem a gazda tanulja meg a helyes irányítást. Próbálkozz még sokáig vele. Lenyugodni minden kutya 2 éves kora után kezd. Ivartalanítás is sokat segít, ha esetleg még nem történt meg.

Az, hogy a többi kutyára ha ráun, odakap, annyira nem nagy, amíg nem tart sokáig az odakapás. Vagyis ha csak rájuk szól, hogy kössz, de én már nem vagyok vevő a játékra, addig oké, a többiek megértik. De azt sose hagyd, hogy egymásnak menjenek. Sajnos a fajtára jellemző a dominancia, és addig kell megfékezni, amíg nem lesz felnőtt.

Sok sikert!