Mitcsinájak ha egydül az utcán szembe áll velem egy nagytestü kutya és vicsorok?

Mert villanyoszlopra mászni nem veszélyes...

Szépen lassan távolodj tőle és reménykedj. Hidd el, ha meg akar támadni, meg fog.

(K jó ötlet egy nagytestűre ráüvölteni. Biztos a szívéhez kap és a füleit elhagyva elrohan...)

Egyébként nem mindegy, hogy 5, vagy 50 méter van köztetek.

Éppenséggel beszélhetsz hozzá halk, megnyugtató hangon és elkezdhetsz hátrálni, de garancia semmire sincs.

Ha ez rendszeres, akkor hordj magaddal spray-t.

ui: A semmi alatt azt értem, hogy nagyjából sóbálvánnyá dermedtem és igyekeztem a biciklimet a rajta lógó nehéz szatyrokkal is moccanatlanul tartani. Azokban a helyzetekben még annyi mozdulat is sok lett volna, hogy elővegyem a mobiltelefonomat a zsebemből segítséget kérni.

Támadás esetén azt ajánlják, hogy össze kell kucorodni a földre guggolva és átkulcsolni a nyakat, hogy hátulról ne tudja átharapni, a térdeiddel pedig a belső szerveidet védve a hasadban.

Ja, még egy eset eszembe jutott, akkor menhelyen voltam és önkéntesként voltam jelen. Putri egy menhely volt, se gondozókra, se látogatókra nem lehetett számítani már aznap délután. Szóval én voltam ott és vagy 40 kutya. Kiengedtem őket sétálgatni egyesével a középső udvarra. Sajnos azt is kiengedtem, akire mondták hogy ne tegyem, de olyan bújós volt a rácson keresztül, semmi veszélyt nem láttam benne. Na ő volt aztán domináns. Ahogy kijött a rács mögül, mint egy király sorra járta az összes kutyakennelt és mindenkinek megmutatta magát. A hideg rá a gondolatra, hogy én ültem egy kövön és hányszor sétált el közvetlen mellettem peckes farokkal. Aztán egy idő múlva úgy gondoltam visszacsukom. Odamentem a tápos zsákhoz, kivettem egy marékkal és nevén szólítottam. Félelmetes volt az a hang, ami a torka mélyéről tört fel. Ez nem olyan kis figyelmeztető morgásocska volt. Ott állt tőlem 1,5-2 méterre és rámvicsorgott. Na akkor nem tehettem meg, hogy csak állok mint a sóbálvány, mert tudtam, hogy nem fog jönni ide senki. Az ujjaim közül kiperegtek a tápszemek és csak azt mondogattam neki halkan: Jó...jó...jó...nyugi! Semmi baj! Nyugi!

Jó ideig nem mertem megmoccanni és természetesen nem néztem a szemébe. Valószínű emiatt elkezdett a többi kutyával foglalkozni, legalábbis másfelé nézegetni, mert valahogy araszolva eljutottam a belső udvar 8-10 méterre levő kapujához. Nagyjából egy csiga tempójában. A kapuban viszont kivágtam magam, de akkor már nem érdekeltem. Aztán még vissza kellett csuknom. A kennele épp a szélén volt, egy hosszú bottal, seprűnyéllel kitártam az ajtaját és bedobtam valami nyalánkságot, kutyaszalámit vagy nem tudom már mit. De először nem akart bemenni. Aztán csak győzött a kíváncsisága, bement, én meg a bottal visszahajtottam rá a rácsot. Természetesen így bezárni nem tudtam, csak behajtani, úgyhogy még vissza kellett mennem az udvarra, ahol tulajdonképpen még mindig nyitva volt a kennelajtó, de a kutya az evéssel volt elfoglalva, odarohantam és rázártam. Hát kemény volt nagyon...

Nála nem tudom pontosan mi volt a gond. Annyira domináns kutya volt, hogy egyszerűen nem tűrte szerintem, hogy parancsoljak neki. Vagy az ételes zsákot féltette? Szerintem nem. Még azt is éreztem, hogy tudja hogy vissza akarom csukni és nem akarja engedni. Egy másik esetben az utcán támadott meg domináns kutya és ott is egyértelműen az volt a gond, hogy rászóltam, hogy menjen a közelemből és nagyon úgy tűnik, hogy egy nagyon domináns kutya támadással reagál mindenféle vele szembeni domináns magatartásra, akár ha parancsot adsz neki akár tiltást.

Persze a kutyák 90%-a szerintem nem ilyen. Normál esetben egy normális kutya nem támadással reagál, ha rászólsz. Én már védtem meg kutyámat az utcán úgy másik kutyától, hogy egyszerűen fenyegetően léptem fel, rászóltam a másik kutyára. De az említett esetekben azoknál a domináns kutyáknál ez csak olaj lett volna a tűzre.