Mit tegyek, hogy újra szeressen a kutyám?

Egy törött kar mellett simán lehet a kutyával sétálni, otthon foglalkozni.Meg lehetett volna tanítani, hogy ne sírjon, amikor elmegy a család.

Szépen lepasszintottad a kutyádat. Persze, hogy a mamádhoz húz jobban, hiszen vele sokkal többet van.Odamész kettőkor. És utána meddig vagy ott? Kiszámoltad a nap 24 órájából mennyi jut rád a kutyának és mennyi a mamádnak?

Máltait nem tartunk udvaron, nem megfelelő a szőrzete hozzá!

Nem értem, miért van a mamádnál. Attól, hogy eltört a karod, el lehet látni a kutyádat. Ez csak kifogás.

Egyébként nyáron kellett volna egyedülléthez szoktatni fokozatosan, nem jó, hogy a nap minden percében vele voltál. Remek szeparációs szorongása alakult ki.

Most a mamád a gazdája. A kutyának az a gazdája, aki foglalkozik vele, eteti, neveli.

Mit tudnál tenni? Hát vidd haza! Közben olvass utána a szeparációs szorongás kezelésének, valamint a kutyanevelésnek úgy általában. Hétköznapokon séta suli előtt, suli után, nagy séta késő délután, plusz egy pisiszünet késő este. Hétvégén ugyanez, plusz kutyasuli.

Gondold el, szegény kutya mit érzett. A nap minden percében vele voltál (ami amúgy nem helyes, szorongást okoz), majd számára érthetetlen okok miatt lepasszoltad, az ő szemében te vagy az, aki elfordult tőle, azaz hanyagoltad. Mivel fiatal, könnyen elfogadott egy új gazdát, a mamádat. Ez így természetes. A kutya azt fogadja el gazdinak, aki a legtöbbet foglalkozik vele és akivel a legszorosabb az érzelmi kapocs. Ez a személy már nem te vagy. Nem te vagy, akire figyelni kell, akihez igazodik.

Én nem látom az alkartörést kutyatartást kizáró oknak, én bokaszalgszakadás után, járógipszben is neveltem és sétáltattam a kutyám. Persze macerás volt, meg lassú, de ezek a dolgok átmenetiek, a kutyát meg örökre vállaltad. Nem hinném, hogy nem tudtad volna ellátni.

Mivel fiatal, és ha jól értem, két hónapot volt veled, kettőt nagyidnál, újra a gazdija lehetsz, ha ismét hozzád kerül. Vagy most te örökbeadtad őt a mamádnak?