Labrador és A. Staffordshire terrier összeismertetése? (többi lent)

Ez fajtától független.

És túlságosan tervezni se lehet. Ez a 2 legjobb tanács. :)

Leginkább az ő reakcióikat kell figyelni, azt lereagálni, minden nem tetszőt leállítani, és minden tetszőt engedni.

Nem túl bonyolult.

Adok egy pontos tippet.

Egyáltalán ne álljatok le ismerkedni, csak kezdjetek el együtt sétálni, ti középen, kutyák szélen.

Mikor mindkettő szépen sétál, egyik másik belülre kerülhet, és pár száz méter után ha minden ok, teljesen egymás mellé kerülhet a 2 kutya.

Legyen a szokásosnál hosszabb a séta, és ne figyeljetek a kutyákra.

Ha valamelyik fegyelmezetlen, azt állítsátok le, fegyelmezzétek, de ennyi, ne fókuszáljatok rájuk túlságosan.

A séta végére megismerik egymást, és felismerik az új közös falka egységét.

Ja, és bármelyikkel is legyen gond, szóljatok rá mindketten, közösen!

Ez innentől nem "enyém - tiéd" dolog.

(Már ha úgy értetted a kérdést, hogy te fiú vagy és a barátnőd a párod, és innentől leginkább együtt lesztek).

Ez vezetőkről és követőkről szól, egy falkán belül.

A kutyák jobban értik azt, hol a helyük a falkában, mint az enyém-tiéd dolgot. Pláne egy családban, ez teljesen felfoghatatlan nekik.

Úgyhogy a működőképesség érdekében , ezt így kell felfogni, mert így nekik sokkal érthetőbb.

"Egyáltalán ne álljatok le ismerkedni, csak kezdjetek el együtt sétálni, ti középen, kutyák szélen.

Mikor mindkettő szépen sétál..."

Ezt megpróbáltam elképzelni egy barátságos labi és egy eszetlen kölyök amstaffal. Nem sikerült. :)

Tudom, hogy van egy jóindulatú, jól nevelt kutyám. Tudom, hogy a barátnőm kutyája is jóindulatú, nem idegbeteg agresszív állat (ugye?).

Hát mi egy semleges terepen összetalálkoznánk. Az összeszagolásból, mozdulatokból meg lehet érteni, hogy reagálnak egymásra. Ha jól, akkor póráz le (ha a kölyök számára biztonságos a terep), és lehet rohangálni, barátkozni.

Csak ehhez ismerni kell nagyon a kutyákat.

(Nekem is staffom van, sose volt gond az ilyen ismerkedésből, bár lehet, hogy itt néhányan szívrohamot kapnak a felelőtlenségem miatt.)

"Csak ehhez ismerni kell nagyon a kutyákat."

Na látod, dilettáns barátom, pont ezért jobb az én módszerem, mert nem kell hozzá annyira ismerni a kutyákat, milyen helyzetben hogy reagálnak, ha esetleg még nem voltak ilyen szituban.

A 2 módszer között annyi a különbség, hogy az enyém olyan 3-szor biztonságosabb.

Ugyanazt írtuk le, figyelni a reakciókat, és azt lereagálni, korrigálni.

Csak te szemtől szemben bemutatkozóval, ami százszor nagyobb konfliktus forrás, és utána szabadjára engedni őket.

Ez kiküszöbölhető az egymás melletti sétával, és a tovább fenntartott kontrollal.

De ha gondolod, te is felsorakoztathatsz ész érveket a javaslatod mellett.

Mert az, hogy neked nem sikerült nyilván semmit nem jelent, max azt, hogy még séta közben se tudod fegyelmezni, nem még póráz nélkül, szabadon eresztve, 20 másodperc után.

Igazad van.

Csak a te módszered a jó, én vagyok a dilettáns, sose láttam kutyát. Ja, de! Az a kicsi kis cincogó, amit megeszik a macska, ugye?

Egyébként a kölykökre valóban jellemző, hogy szépen szabályosan sétál a gazdi mellett, miközben tőle 2 m-re megy egy barátságos kutya. :)

Láttam már így összeismertetni corsót amstaffal. Felért egy tanulmánnyal. A címe: Hogy néz ki, ha két (egyenlőre még neveletlen) kölyökkutyát pórázon ismertetünk össze.

Aki meg nem ismeri a kutyáját, az tartson halat.

Nem fogom elmagyarázni, miért nem feltétlenül a te módszered a jobb, marhának nem írok kisregényt. :)

Elég, ha én tudom, az én kutyáimnál működik. Lehet azért, mert ismerem őket, tudom, milyenek, nem kell félnem, hogy kinyírnak valakit, vagy őket nyírják ki.

A labradorod hogyan szokott játszani más kutyákkal? Ebből máris leszűrheted, hogyan fog a barátnőd staffijével játszani.

Egyébként össze kell őket engedi póráz nélkül játszani és kész. Esetleges morgást, verekedés kezdeményezést azonnal tiltani.